Kindelmann Károlyné Szeretetláng Lelki Naplójáról közzétett elemzéseim és az ennek nyomán kérdéseket feltevő videó zavart keltettek a Szeretetláng mozgalmárok között. Az elhallgattatásra irányuló első próbálkozások kudarca után roppant prudens módon a „síri csend” taktikáját választották, remélve, hogy a hivatalos reakció hiánya kevésbé veszélyezteti a Fesztivált. A hullámok torlódása miatt mégis arra kényszerültek, hogy már a Fesztivál előtt két nappal közleményt tegyenek közzé belső listán a kritikák „hatástalanítására”. Mivel a közleményük fontos adalék a mozgalmuk mögötti Havas Szellemi Bérczekről és lumenekről, talán mást is érdekelhet, hogy a próbálkozás az alábbiak szerint sikerült. A dőlt betűvel, vastagon szedett sorokban a közlemény kijelentései.

„Az elmúlt hetekben egy nevét felfedni nem merő ismeretlen személy blogja, valamint egy papi működése alól felfügesztett római katolikus pap videóüzenete teológiainak tűnő, valójában inkább személyeskedő hangvételű, nemtelen támadást intézett a Szeretetláng lelkiség, a Lelki Napló tartalma, Erzsébet asszony, valamint a Napló egyházi cenzora, illetve ezzel összefüggésben Dr. Erdő Péter bíboros úr személye ellen.”

Ha valaki tényleg nem merné felfedni kilétét, ezt leginkább azok felé nem merné megtenni, akiknek hatalmuk van megtorolni állításait. De ahogy azt K. Győzőnek jeleztem már egy korábbi kommentje nyomán, és ahogy bárki megbizonyosodhat erről, ha végigolvassa a korábbi bejegyzéseket, sok esetben személyesen hoztam illetékes püspökeink tudomására kilétemet névvel, címmel, telefonszámmal, és bár erről nyilvánosan nem számoltam be, legutóbb éppen a Szeretetlángra adott Imprimatur visszavonását kértem hasonló módon Erdő Pétertől.

Az „ismeretlen személy”-re vonatkozó állítás K. Győzőtől igaz lehet, ha azt érti ez alatt, hogy nem találkozott személyesen velem. Hazugság viszont, ha úgy érti, hogy nem ismeri nevem, kilétem. Mert az elemzés első része után közös ismerősön keresztül jelezte, hogy találkozni szeretne velem. Mivel egy ilyen találkozásnak az igazság szempontjából kevés relevanciája lett volna, és leginkább arra szolgálhatott volna, hogy személyesen ő mondhassa el nekem, hogy miért kellene hallgatnom Kindelmann Károlyné ügyeiről, nem láttam értelmét egy ilyen találkozásnak. Mert sokkal több forog kockán a hamis magánkinyilatkoztatásoknál, mint az ő vagy az én személyes érdekeim. Arra vonatkozóan, hogy K. Győző valóban ismeri a nevem, ő maga adott bizonyságot ezen az oldalon tett korábbi kommentjében. Így az ismeretlenségre és a gyávaságra utaló állításai igencsak személyeskedő hangvétel, a hazugsága pedig igen nemtelen módja a támadásnak. És értem én, hogy célszerű számára Erdő Péter személye elleni támadásként tálalni az elemzéseket, de a tévedés, sőt még a szándékos bűn sem a személy lényegéhez tartozó, amíg van ideje még jóvátenni azokat, így ezek bemutatása sem a személy, hanem a rossz leleplezésére irányulnak. Amint Szent Pál sem Szent Péter személyét támadta, amikor nyilvánosan mindenki előtt megfeddte a zsidó testvérek érkezése utáni magatartása miatt.

„Mindezek függvényében – szakteológus dogmatikai egyetemi tanárral történt konzultációt követően – a Szeretetláng Mozgalom a következőt teszi közzé:”

Csaknem Kovács Zoltánnal történt vészhelyzeti megbeszélés? A szakteológus egyetemi tanár, akinek köszönhetjük azt a megdöbbentő elemzést, aminek következménye az imprimatur, és az annak nyomán másfél évtized alatt megtéveszett megannyi lélek?  No meg a megannyi külföldi konferencia, találkozó, az utazások és megdicsőülés vagy egyéb haszon, amiért valaki biztosan hálás lehet?

Ahogy én is hálás vagyok Kovács Zoltán dogmatikus professzornak, no nem ezért a csodás tanulmányért, amely azt mutatja be, hogy miként lehet egy nyilvánvalóan hamis magánkinyilatkoztatást kipofozni lelki irodalommá, közben lényegileg ellentmondani mindazon elméleti és gyakorlati útmutatásoknak, amelyeket az Egyház követett az ilyen jelenségek megítélésénél. Hanem azért, mert Kovács professzor nem túl éleslátó büszkeségében maga hozta nyilvánosságra azt, amiből tudomást szerezhet bárki arról, hogy valami nagy baj van a Napló jóváhagyása körül. Ő maga írja le gyönyörű szakmai formátumban, hogy a megcsonkítását javasolja, leírja a súlyos dogmatikai problémákat a „kinyilatkoztatásokban”. Pedig ha hallgatott volna, és az ő nihil obstatja csendben ad acta kerülhetett volna a korábbi mellé, nem is sejthetnénk, hogy mik voltak a kihagyott, kipontozott részekben – akkor pusztán a maradék alapján lehetnénk biztosak abban, hogy kamu kinyilatkoztatásról van szó. És aki azt mondja, hogy személyeskedve támadom a professzort, az nem érti, hogy milyen súlyos dolog az, amit művelt.

„A blog szerzőjének szándékolt névtelensége negatívan minősíti az illetőt és célját; irányultsága egyoldalúan túlzó tradicionalistának tűnik, a felfüggesztett pap pedig pl. maga is bevallja videóüzenetében, hogy nem ismeri a hatályos Egyházi Törvénykönyv vonatkozó előírásait.”

Úgy tűnik, hogy a Szeretetláng mozgalmároktól nem áll messze a Tanácsköztársaság Propaganda Osztályának érvkészlete („Te sötétben bújkáló rémhírterjesztő ellenforradalmár”), ahogy a “túlzó tradicionalisták” gyűlölete sem. De azt talán másodszori elmondásra K. Győző is megérthetné, ha nem más lenne az érdeke, hogy én nem saját magánkinyilatkoztatásra hivatkoztam, hogy ezért állításaim hitelét személyes kilétem és életem vizsgálata adhatná, így a „szándékolt névtelenség” megakadályozhatná az igazság megismerését. Minden állításom értelmileg és gyakorlatban ellenőrizhető: a szavaim hitelét az adja, hogy egyeznek azzal, amit az Egyház hagyományosan mondott ezekről, és az összevetés alapjául szolgáló, Kindelmann Károlynéra vonatkozó állításaim mind ellenőrizhetőek a Naplóból és az egyetlen élő tanú nyilvánosan elérhető beszámolóiból. A kifogásolt videóban tett megjegyzés pedig az Egyházi Törvénykönyv nem ismerésére a legcsekélyebb mértékben sem akadálya annak, hogy valaki felismerje a dogmatikai ellentmondásokat, amelyek alapján hiteltelennek és hamisnak mondhat egy magánkinyilatkoztatást. Ha ez nem így lenne, Kovács Zoltán is valószínűleg készen állna bármilyen egyházjogi felvetés prompt megválaszolására, de valószínűsíthetően erre még ő sem vállalkozna, hiszen ahhoz még kevésbé érthet.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. szeptember 1.