A démonok fő elfoglaltsága, hogy a pokolra igyekeznek juttatni minket. Naivan azt hihetnénk, hogy ennek az az útja, hogy mindenféle látványos erkölcstelenségekre kísértenek. De ne higgyük ezt! Lehet valaki minden vasárnap vagy akár hétköznapokon is templomba járó, naponta órákig imádkozó, a világ szemében tiszta erkölcsű személy, attól még megeshet, hogy a Gonosz csapdájában van. Ezt mutatja a farizeusok példája a Bibliában vagy különböző buzgó eretnekek esete a kétezeréves egyháztörténelem során (pl. flagellánsok, janzenisták stb.). Nem csak liberális irányba lehet letérni a helyes útról, hanem konzervatív irányba is.

Úgy gondolom, a szedevakantizmus nem más, mint egyfajta konzervatív irányba való letérés a helyes útról. Persze a konzervatív ez esetben ügyetlen kifejezés, de bizonyára érthető, mire gondolok. Buzgó, hagyományhű katolikusokat érint ez a probléma általában, és az a tapasztalatom, hogy háromféle komoly lelki betegség az indítója annak, hogy valaki szedevakantista lesz. A bejegyzésem célja ezeknek a betegségeknek a bemutatása annak érdekében, hogy aki magára ismer, a lelki gyógyulás útjára léphessen és visszatérhessen a katolikus Egyházba.

Miért lesz tehát megfigyeléseim szerint valaki szedevakantista?

1. Kínzó pesszimizmus

Képzeljük el, hogy valaki éveken át naponta olvassa az egyházi híreket, nézi a minden botrányt bemutató YouTube-csatornákat, rendszeresen szembesül a saját püspöke, papja, hittestvérei eretnek kijelentéseivel, gátlástalanul elkövetett bűneivel, a liturgikus abúzusokkal. Elsősorban pedig azzal, hogy a jelenlegi pápával milyen súlyos problémák vannak.

Érthető, hogy ettől olyan harag és szomorúság gyülemlik fel benne, hogy egy idő után belekeseredik az illető és azzal könnyít a lelkében lévő feszültségen, hogy a jelenlegi pápát vagy a II. vatikáni zsinat óta regnáló összes pápát hamisnak nyilvánítja.

Mi a megoldás?

Be kell fejeznünk az ilyen hírek, videók fogyasztását. Rendben, tájékozódtunk, tudjuk, mi a baj az Egyházban, innentől kezdve teljesen felesleges minden egyes negatívumról értesülnünk és nap mint nap ezekkel idegesítenünk és szomorítanunk magunkat. Igyekezzünk a saját életünkre, feladatainkra koncentrálni, jó dolgokat olvasni, hallgatni (Biblia, szentek írásai, hagyományhű papok tanításai).

Lássuk meg azt is, hogy nem minden rossz a mai Egyházban. Tartózkodjunk az olyan túlzásoktól, hogy a Novus Ordo érvénytelen, sőt a zsinat óta minden pap- és püspökszentelés és így szentmise is az. Ez egy olyan szellemi-lelki lejtő, amelyen nem érdemes leszánkázni, mert a totális bizalmatlanságba és kétségbeesésbe torkollik.

Ne (csak) a neten éljünk katolikus közösségi életet! Csatlakozzunk helyi egyházi közösségekhez. Lássuk meg, hogy Novus Ordora járó hívek közt is sok a valódi keresztény, a szentségre törekvő személy.

Végül pedig nyugodjunk meg abban a tudatban, hogy attól, hogy elfogadunk egy pápát, a tévtanításait még nem kell.

2. Aggályos lelkiismeret 

Vannak olyanok is, akik attól félnek, hogy bűnt követnek el, ha hamis pápá(ka)t ismernek el pápának. Aggódnak, hogy majd Isten számon kéri tőlük, miért ismerték el a jelenlegi egyházfőt pápájuknak, ha kiderül, hogy nem is volt az.

Erre azt tudom mondani, hogy Isten nem várja el tőlünk, hogy megítéljük, egy pápa valódi-e vagy sem. Nem kell, hogy erről legyen véleményünk. Ha a bíborosok elfogadják a jelenlegi pápát pápának, nekünk is ezt kell tennünk. Ha a pápa eretnek, az ő felelősségük számon kérni és lefolytatni a megfelelő procedúrát ezzel kapcsolatban.

Egyébként is voltak olyan érdekes esetek az Egyházban, hogy az adott legitim pápát meg az ellenpápát is szentté avatták. Vagy éppen a klarissza rend megreformálója, Szent Koléta is tévedésből az ellenpápát támogatta a maga korában, mégis a mennybe jutott, sőt az Egyház oltárra emelte.

Ami a mi felelősségünk, hogy az adott pápa téves tanításait és törekvéseit elfogadjuk-e vagy sem, pl. támogatjuk-e (sőt gyakoroljuk) az újraházasodottak áldozását vagy épp a hagyományos mise elleni fellépést. Ahogy már fentebb írtam, ezeket elutasíthatjuk úgy is, hogy közben a pápát elfogadjuk legitim egyházfőnek.

Az aggályoskodóknak tehát azt tudom javasolni, hogy nyugodjanak meg, a pápa legitimitásának megítélése nem az ő vállukat nyomja, időpazarlás ezzel foglalkozni és emiatt görcsölni.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. július 2.