Az egykori pápai nuncius kibővítette a globalizmus és a sátánizmus közötti bensőséges kapcsolatról alkotott véleményét.

(LifeSiteNews) ––Carlo Maria Viganò érsek ismét elítélte a „globalizmus” felemelkedését, azt állítva, hogy az az „Antikrisztus politikai felemelkedésére” készíti fel az emberiséget.

Augusztus 24-én egy francia nyelvű hírügynökségnek adott interjújában Viganò a „globalizmus” térnyerését és a társadalomra gyakorolt hatását kommentálta. Az érsek, megerősítve a globalizmusról alkotott korábbi következetes vádiratát, a társadalom megromlását a Katolikus Egyház romlottságával hozta összefüggésbe:

Az az elem, amit véleményem szerint világossá kell tenni – hogy a vádirat teljes legyen – a civil szférában zajló mélyállam-puccs és az egyházi szférában a mélyegyház hasonló puccsa közötti tükör-kapcsolat.

A mindkét szférát aláásó „felforgató akció” „azonos” – szögezte le –, „mint ahogy az őket mozgató inspiráló elvek és az általuk kitűzött célok is azonosak”.

Érvelése szerint a katolikusok számára „alapvető fontosságú annak megértése, hogy a II. Vatikáni Zsinat és a Novus Ordo [ford. megj.: új miserend] olyan volt az Egyház számára, mint a Forradalom és az Emberi Jogok Nyilatkozata a civil társadalmak számára, mert mindkettő gyökerében ott rejlik a Forradalom mérgező csírája, vagyis az Isten által az emberek és az emberi társadalmak számára létrehozott természetes rend felforgatása.”

Folytatva, az érsek a globalizmus és a sátánizmus közötti összefüggést ecsetelte, azzal érvelve, hogy ezek szinte szinonimák.

“A globalizmus lényege sátáni, a sátánizmus lényege pedig globalista.”

A Sátánnak ugyanis az a terve, hogy létrehozza az Antikrisztus uralmát, lehetőséget adva neki, hogy parodizálja Krisztus földi életét, groteszk csodákkal utánozza csodáit, nem az Igazság egyszerűségével, hanem csalással és hazugságokkal vonzza a tömeget.

A globalizmus biztosítja, mondhatni, az emberiséget az Antikrisztus politikai felemelkedésére felkészítő színpadi berendezést, kéziratot és forgatókönyvet, akinek a világ uralkodói – szolgái – átadják nemzeti szuverenitásukat, hogy egyfajta világzsarnokká válhasson.

Kifejtve, hogyan lehet egy ilyen „színpadi felállítást” megvalósítani, Viganò azt írta, hogy „ami megmaradt Krisztus uralmából, azt el kell törölni az intézményekben, a kultúrában és a polgárok mindennapi életében”. Ennek egyik módja olyan „erkölcsi feloldozás” megvalósítása – érvelt –, amely „kicsapongásra és az erényen való gúnyolódásra” ösztönözné az embereket.

De kiemelt olyan szempontokat is, mint a „természetes család, a társadalom alapvető sejtjének elpusztítására tett kísérletek, amelyeket kiiktatva a gyerekek árukká válnak, olyan termékekké, amelyeket a pénzesek megrendelhetnek az interneten, egy hatalmas és egyre virágzóbb bűnözői hálózatot táplálva, nem is beszélve a béranyaság iparágáról.”

A válás, az abortusz, az eutanázia, a homoszexualizmus és a pánszexualizmus, a csonkolásos nemváltoztatások hatékony eszközöknek bizonyultak nemcsak a kinyilatkoztatott hit, hanem a Természettörvény legszentebb alapelveinek a felszámolására is.

Szemben a katolikus hittel, amellyel ezek az életellenes mozgalmak szemben állnak, a globalizmus „vallás”, amelyet egy „felébredt [woke] ideológia” terjeszt – jelentette ki az érsek. Míg a katolicizmus középpontjában Krisztus áll, „a globalisták a „társadalmi királyság” katolikus elveit alkalmazzák, de a Sátánt kiáltják ki a társadalmak királyának.

Viganò, aki korábban pápai nunciusként szolgált az Egyesült Államokban 2011 és 2016 között, kiemelte a „hivatalos trendhez nem igazodó információk cenzúráját, amelyet a közösségi platformok és a média cinkosságával hajtottak végre”. Érvelése szerint ezt alkalmazták a modern társadalomban, lehetővé téve a katolikusellenes szellem terjedését:

Nem véletlen, hogy a demokratikus fikció a népi tüntetések erőszakos elnyomásának eszközeit alkalmazza, amelyeknek egy szabad demokráciában barikádokhoz és nemzetközi megvetéshez kellene vezetniük – gondolok itt többek között Macronra, a Klaus Schwab Világgazdasági Fóruma égisze alatt működő „A Holnap Fiatal Vezetői” programjának volt diákjára. Nem elég „demokráciának” nevezni a diktatúrát ahhoz, hogy varázsütésre azzá váljon, különösen akkor, ha az állampolgárok viszonyulása azokhoz, akik lelkiállapotukat és elvárásaikat értelmezik, veszélyt jelent ezeknek a felforgató parazitáknak a túlélésére.

Kétségét fejezte ki aziránt is, hogy a választások jelenlegi függetlenségéről és igazságosságáról azt állítani, hogy „demokratikus”, illúzió, amellyel a „szabadkőműves oligarchia” hitegeti az embereket.

Megismétlem: ha a demokrácia működne, nem hagynák, hogy a polgárok a választások bohózatával és a parlamenti képviselet illúziójával játsszanak. Ha megengedik, az azért van, mert a szabadkőműves oligarchia tudja, hogy mindenhol elhelyezett küldöttei révén irányítani tudja.

Másrészt az Antikrisztus király lesz, nem elnök; abszolút, totalitárius, diktatórikus módon fogja gyakorolni a hatalmat. És azok, akik hisznek a demokrácia meséjében, túl későn veszik észre, hogy becsapták őket.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. szeptember 5.