Sok kérdés merült fel a jelenlegi “szinodális folyamattal” kapcsolatban, és ezért, hogy Krisztus nyájának szolgálatára legyek, szeretnék szólni a Szinodális Szinódus 2023. októberi ülésszakára összeállított Instrumentum Laboris néhány fontos pontjáról. Úgy tűnik, hogy ez a munkadokumentum aláássa a Katolikus Egyház életének és küldetésének isteni alkotmányát és apostoli jellegét, és helyébe egy kitalált “szinodális egyházat” állít, amelyet túlnyomórészt protestáns, szociális és antropocentrikus kategóriák ihlettek. Az alábbiakban néhány fő aggályos pontot érintek.

Aláássa az Egyház isteni alkotmányát

A püspöki tekintélyt az Instrumentum Laboris két fő módon ássa alá. Először is azáltal, hogy “az összes hívő nagyobb mértékű bevonását és ezáltal a püspökök szerepének ’kevésbé kizárólagos’ gyakorlását” (B 2.5, c) követeli meg, valamint azáltal, hogy “közösségi megkülönböztető folyamatot” (B 3.2, 7) ösztönöz. Másodszor, azáltal, hogy a püspöki tekintélyt függővé és számonkérhetővé teszi nem hierarchikus tanácsadó testületektől, a világi intézményekhez hasonlóan. (Lásd B 3.3.8)

A pápai tekintélyt két fő módon ássa alá. Először is azzal, hogy azt sugallja, hogy “a helyi egyházak több csoportjának (részegyházi zsinatok, püspöki konferenciák stb.) valamely kérdésben való egyetértése” “kötelezze Róma püspökét arra, hogy az egyetemes egyház szintjén foglalkozzon vele”. (B 3.4) Másodszor, azzal a javaslattal, hogy a különböző régiók “helyi intézményei” “más megközelítést” alkalmazhatnak, mint Róma püspöke, amit neki el kellene fogadnia. (B 3.4.)

• A következő tanítóhivatali kijelentés azonban továbbra is érvényes: “Péter utóda az a szikla, amely garantálja az Isten Igéjéhez való szigorú hűséget az önkényességgel és a konformizmussal szemben.”[i].

Az Egyház hierarchikus felépítését aláássa a “szolgálat” kifejezés kétértelmű használata, amelyet nem szerencsés módon mind a felszentelteknek, mind a fel nem szentelteknek egyaránt tulajdonít, mint amikor megpróbálja “a szolgálatok olyan értelmezését előmozdítani, amely nem korlátozódik a felszentelt szolgálatra“. (B 2.4, 6.)[ii]

• A következő tanítóhivatali kijelentések azonban továbbra is érvényesek maradnak: “El kell ismerni, hogy a nyelv bizonytalanná, zavarossá válik, és ezért nem használható a hit tanításának kifejezésére, valahányszor az általános papság és a felszentelt papság közötti “lényegi és nem pusztán fokozati” különbség bármilyen módon elmosódik.”[iii] “Csak a szentelés erejével nyeri el [a szolgálat] azt a teljességet és egységes jelentéstartalmat, amelyet a hagyomány mindig is tulajdonított neki.”[iv]

Az egyház hierarchikus struktúráját az is aláássa, a “segítők” bevezetésével, akik “kísérik a közösségeket. . az egyházi élet minden szintjén” (42. n.); és azáltal, hogy prioritássá teszi a “felhív[ást] a nők részvételének kérdését a vezetésben, a döntéshozatalban, a misszióban és a szolgálatokban az Egyház minden szintjén”. (B 2.3. 3)

• A következő tanítóhivatali nyilatkozat azonban továbbra is érvényes: “biztosítani kell azt is, hogy minden szinten – a nyelvben, a tanításban, a lelkipásztori gyakorlatban, a kormányzati döntésekben – a szent szolgálat a maga ontológiai sajátosságában jelenjen meg, ami nem engedi meg a széttagoltságot vagy az indokolatlan kisajátítást.”[v]

A szent rendek szentségének egységét aláássa azzal, hogy “felszólítja” az egyházat, hogy “fontolja meg a nők diakónussá szentelését“: “felhívás a nők diakonátusba való felvételének kérdésének megfontolására“. (B 2.3, 4)

• A következő tanítóhivatali megnyilatkozás azonban továbbra is érvényes marad: “az Egyháznak semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy nőket pappá szenteljen, és hogy ezt az ítéletet az Egyház minden hívének véglegesen meg kell tartania“, és mivel a szent rendek szentsége egy, a nők egyáltalán nem szentelhetők szentségileg[vi].

Az isteni kinyilatkoztatott erkölcsi törvényt három fő módon ássa alá

Először is, a bűn, a Tízparancsolat és a tisztaság erényének tárgyalásának hiányában megnyilvánuló súlyos mulasztással.

Másodszor, hallgatólagosan támogatják az úgynevezett LMBTQ mozgalmat, ami magában foglalja a homoszexuális tevékenység és a jelenlegi, világszerte elterjedt totalitárius “gender-ideológia” támogatását. Így az Instrumentum Laboris sajnálkozik “azok miatt, akik nem érzik magukat elfogadottnak az Egyházban, mint például … az LMBTQ+ katolikusok” (B 1.2 a); és felszólítja az Egyházat, hogy “fogadják be azokat, akik úgy érzik, hogy státuszuk vagy szexualitásuk miatt kirekesztettek az Egyházból (pl. …LMBTQ+ emberek stb.”(B 1.2, 6)

• A következő tanítóhivatali nyilatkozat azonban továbbra is érvényes: “A tisztelet és a megkülönböztetésmentesség elvére nem lehet hivatkozni a homoszexuálisok egyesülésének jogi elismerése érdekében. … A házasság társadalmi és jogi státuszának megtagadása az együttélési formáktól, amelyek nem házasságiak és nem is lehetnek azok, nem ellentétes az igazságossággal, sőt, az igazságosság éppen ellenkezőleg, megköveteli ezt.”[vii]

Harmadszor, a házassággal kapcsolatos erkölcstelenséget hallgatólagosan támogatják, amikor a dokumentum azok fölött lamentál, “akik nem érzik magukat elfogadottnak az Egyházban, mint például az elváltak és újraházasodottak, a többnejűségben élők” (B 1.2 a); és amikor felszólítja az Egyházat, hogy “fogadják be azokat, akik kirekesztve érzik magukat… státuszuk vagy szexualitásuk miatt (például az újraházasodott elváltak, a többnejű házasságban élők stb.“. (B 1.2, 6)

• A következő tanítóhivatali megnyilatkozások azonban továbbra is érvényben maradnak: “Ami a szexuális szférát illeti, ismerjük azt a határozott álláspontot, amelyet [Jézus Krisztus] a házasság felbonthatatlanságának védelmében foglalt el (vö. Mt 19,3-9), valamint az egyszerű szívbeli házasságtörés ellen is kimondott elítélést (vö. Mt 5,27-28). … [Reális-e] elképzelni egy “megengedő” Krisztust a házasélet területén, az abortusz, a házasság előtti, házasságon kívüli vagy homoszexuális szexuális kapcsolatok kérdésében? Az őskeresztény közösség, amelyet azok tanítottak, akik személyesen ismerték Krisztust, természetesen nem volt megengedő… a páli levelek számos olyan szakasza, amely érinti ezt a kérdést (vö. Róm 1,26 és köv.; 1Kor 6,9; Gal 5,19)… bizonyára nem nélkülözik a világosságot és a szigort. És ezek felülről ihletett szavak. Normatívak maradnak minden idők egyháza számára.”[viii].

 “Nem szabad áldást osztani olyan kapcsolatokra, vagy akár stabil élettársi kapcsolatokra, amelyek a házasságon kívüli (azaz a férfi és a nő felbonthatatlan, önmagában az élet továbbadására nyitott szövetségén kívüli) szexuális tevékenységgel járnak. …a homoszexuális kapcsolatok megáldása nem tekinthető törvényesnek. Ez azért van így, mert ezek a házasság szentségében egyesült férfira és nőre hivatkozott nászáldás bizonyos utánzását vagy analógiáját jelentenék, miközben valójában “egyáltalán nincs ok arra, hogy a homoszexuális egyesüléseket bármilyen módon hasonlónak vagy akár csak távolról is analógnak tekintsük Isten házasságra és családra vonatkozó tervével”. (Ferenc pápa, Amoris laetitia apostoli buzdítás, 251)[ix].

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. augusztus 6.