„Mert nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent…” (1 Kor 6,20)

Az elmúlt időszakban sokszor adtunk közre beszédeket, írásokat Chad Ripperger atyától. Ennek oka röviden az, hogy ezekkel szembesülve csodálkoztunk rá arra, hogy milyenek lehetnénk (kellene lennünk) a teológiai képzés után, hogyan kellene a hit dolgairól értelmesen beszélnünk.

Az elmúlt fél évszázadban olyan elméletek alapján alakították az Egyházat, amelyek a hit szempontjából nézve a gondolatkísérletet sem érdemelték volna meg, mi pedig az új teológia és egyéb nyomorúságok bűvköréből annyi elpazarolt év után eszmélődve nem amiatt szentelünk egy amerikai pap gondolatainak ekkora teret, mert világraszólóan újszerű eszméket közreadó teológus lenne, hanem mert amit mond, az katolikus. És ez ma már üdítő újdonság… Most két jellemzőre térnék ki: az Isten dicsőségét középpontba helyező és az Istennel szembeni igazságosság alapú megközelítését, amelyek persze nem az ő sajátjai, hanem a hagyományos katolikus tanítás sarokkövei. Mindez a pünkösd utáni 21. vasárnapon a hagyományos szentmiséken felolvasott evangélium kapcsán fogalmazódott meg, amely a tízezer talentummal tartozó szolga számadásáról szól (Mt 18,23-35).

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. október 22.