Egy középkorú férfi a halálát követően az ítélőszék előtt találta magát. Ott felettébb kényelmetlenül érezte magát, mivel tudta, hogy nem elég jó ahhoz, hogy a mennyországba jusson. Sorban állt a többiekkel, akik szintén várták, hogy megtudják sorsukat.

Jézus, aki az ítélőszéken ült, azt mondta a sorban állók egyikének: ,,Beléphetsz a mennybe, mert szomjas voltam, és adtál innom;” egy másikhoz pedig így szólt: ,,Lépj be a mennybe, mert éhes voltam, és adtál nekem ételt.”

A középkorú férfi elkezdett izzadni, mivel nem emlékezett egyetlen jó cselekedetére sem, amit a földön tett volna. Amikor ott állt az ítélőszék előtt, Krisztus lapozgatta a könyvét, és így szólt hozzá: ,,Nem találok egy jó cselekedetet sem, amit véghez vittél volna. Mégis beengedlek a mennyországba, mert amikor nagyon szomorú voltam, felvidítottál, és amikor depressziós voltam, megnevettettél a vicces történeteiddel.”

A középkorú férfi története sokat elárul a derű erejéről. Ebből következik, hogy a keresztény hitüket gyakorló embereknek nem a komor arckifejezés az ismertetőjelük. Nem meglepő, amit egy bölcs vallási vezető mond:

A savanyú vallásosság az ördög vallása.

Te is azok közé tartozol, akik úgy gondolják, hogy a vallás csak egy száraz, komor és aszkétikus gyakorlat? Akkor Jézusnak a menyegzői lakomáról szóló példabeszéde biztosan sokkolni fog. Ez a példázat Istent egy lakoma legfőbb házigazdájaként mutatja be, ahol zamatos, tápláló ételeket és színbort szolgálnak fel. Izajás próféta évszázadokkal korábban már jövendölt erről a lakomáról (25:6-10). Isten mindig népe boldogságát óhajtja, ezért meghívja őket egy lakomára, ahol a legjobb ételeket élvezhetik, és ahol minden arcról letöröl minden könnyet (vö. Izajás 25:6-10).   Ő egy olyan Isten, aki annyira törődik a te jóléteddel, hogy asztalt készít neked ellenségeid szeme láttára (Zsoltárok 23:5). Szent Pál felhívja a figyelmet a keresztény élet egyensúlyára, amikor így tanít:

„Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni.” (Fil 4,12).

A keresztényeknek nem kell mindig halálkomolynak lenniük ahhoz, hogy komolyan vegyék őket, hanem arra van megbízásuk, hogy vidám és örvendező emberek legyenek. A világot ne unalmas hellyé tegyék, hanem a világba világosságot hoznak örömmel és nevetéssel.

Jézus elmesél egy példázatot egy királyról, aki lakodalmat készített a fiának, és meghívót küld a különleges vendégeknek. A kiválasztottak megvetéssel és léhán kezelték a meghívást. Nem csak figyelmen kívül hagyták a meghívást, de szégyenletesen bántak a király szolgáival, és megölték az ártatlan hírnököket.

A király elégedetlen volt a meghívottak viselkedésével, és igazságot szolgáltatott velük szemben a gyilkosság bűntette miatt. Megbüntette a gyilkosokat és felgyújtotta városukat. A kegyetlenkedő meghívottakat méltatlannak ítélte a lakomára. Végül az utca összes emberét meghívta a lakomára, hogy foglalják el a kiválasztottak helyét.

Ez a menyegzőről szóló példázat azt szemlélteti, hogy Isten mindenkit meghív egy lakomára, de nem mindenki válaszol erre. Azok, akik nem hajlandók pozitívan reagálni Isten meghívására, akiket túlságosan lefoglal saját üzletük: csak a saját üzleti ügyeik foglalkoztatják őket, és kevés vagy semmi idejük nincs a közösségi tevékenységekre. Ezek az emberek eltévesztik a prioritást azáltal, hogy saját anyagi szükségleteiket jóval a lelki szükségleteik fölé helyezik.

Habár a menyegzőre bárki beléphetett, csupán egyetlen követelmény volt: mindenkinek az előírt ünnepi öltözetben kellett jönnie. A példabeszéd elbeszéli a király haragját, amikor bemegy a lakomára, és észreveszi, hogy az egyik vendégen nincs megfelelő öltözet: a vendéget ezért azonnal kidobták. Az öltözködési előírás emlékeztet bennünket a keresztségkor kapott szimbolikus fehér ruhára, amely a keresztény méltóság külső jele. Az esküvői ruhának mélyebb jelentése van, mint egy hétköznapi ruhának. A ruhadarab alapján lehet azonosítani egy igazi csapattagot – a jellemét, hozzáállását, kedvességét, szeretetét, jóságát és irgalmát, stb.

A példázat a menyegzői lakomán keresztül Isten másik oldalát mutatja meg, aki meghívja népét egy bőséges lakomára. Az Eucharisztia (Szentmise) szintén egy lakoma, amelyre sokan meghívást kapnak, hogy az Úr asztalához járulhassanak.

Boldogságunk attól függ, hogyan válaszolunk az Ő ingyenes, nyitott és nagylelkű meghívására.

Az élet egy ünnep, és arról szól, hogy Isten jóságát és gondviselését ünnepeljük. Így szól az Úr:

„Íme, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20).

Jézus Téged is meghív erre a lakomára, csak ne feledkezz el a megfelelő öltözetről!

A cikk forrása angol nyelven

E. Cs. fordtása

Létrehozva 2021. február 19.