Mi volt az eddigi legrosszabb állásod? A “legrosszabb” természetesen mindenkinek mást és mást jelent, de azért valószínűleg mindannyiunknak eszébe jut ilyenkor egy-két olyan munkahely, ami egyáltalán nem volt kedvünkre. Számomra az volt a legrosszabb, amikor értékesítő ügynőkként próbáltam dolgozni különböző helyeken, rövid ideig, úgy két-három napot mindegyik helyen. Az egyiknél például pórszívókat árultam előre egyeztetett ügyfeleknek, a másiknál enciklopédiákat kínáltam házalással.

Nyilvánvalóan ezek már jó régen voltak, hiszen a házalós értékesítés mára már teljesen elavult, egyrészt biztonsági okokból, másrészt pedig azért, mert az internetes vásárlás már sokak számára elérhető lett. Egyébként vásárol még bárki is enciklopédiát manapság? Minden szükséges információ gyakorlatilag kattintásnyira van a Google és a többi online keresők révén. Akkor miért zsúfolnánk tele az otthonainkat drága és nehéz többkötetes könyvekkel?

A lényeg az, hogy mindkét munkahelyet utáltam, elsősorban azért mert nem vagyok egy értékesítő típus. Alapvetően introvertált vagyok és egyáltalán nem vonzott a gondolat, hogy abból kell megélnem, hogy idegeneknek megpróbálok olyan dolgokat eladni, amiket valószínűleg nem is szeretnének megszerezni vagy egyáltalán nincs is szükségük rájuk. Társaságot kedvelő, értékesítés-orientált embereknek azonban lehet, hogy tetszett volna ez a munka, főleg olyanoknak, akik általában megragadják a lehetőséget, hogy bizonyos mértékű értékesítés esetén jelentős bevételre tegyenek szert.

De mi van akkor, ha olyan munkát kell végeznünk, amiben semmi szépség, semmi izgalom? Hallottam egyszer valakiről, aki teljes munkaidőben kültéri mobilvécéket takarított. Egészen biztosan senki nem úgy nő fel vagy jár egyetemre, hogy a legfőbb célja egy ilyen munka megszerzése legyen. Ez az ember viszont azt mondta, hogy bár nem nevezné „élvezetesnek” a munkáját, mégis talál benne szépséget, mert minden nap azzal a szívbéli vággyal indul el, hogy Istennek dicsőséget szerezzen a munkájához, a megbízatásához való hozzáállásával.

Amikor ezt a történetet hallottam, eszembe jutottak Jézus Krisztus követői a Kolossé ókori városában. Sokuknak közülük olyan munkája volt, ami a legjobb esetben is unalmas, hétköznapi munka. Voltak például olyanok, akiknek az istállók takarítása volt a munkája. El tudjátok képzelni, hogy milyen lehetett egész nap, minden nap, trágyát lapátolni és szennyezett szénát/szalmát cserélgetni? Mindazonáltal, Pál apostol ezt mondta a hívőknek küldött intelmében: „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. … Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!” (Pál levele a kolosséiakhoz 3,17,23-24) Ezt alázattal vegyük figyelembe, főleg ha még szeretjük is a munkánkat, mégis morgunk, zúgolódunk, elégedetlenkedünk miatta. Hogyan tehetünk tehát úgy, ahogy Pál intett minden Krisztus követőt. Íme, néhány tipp:

Törekedjünk arra, hogy Krisztus karakterét tükrözzük. „Az Úr Jézus nevében” azt jelenti, hogy úgy végezzük a munkánkat, hogy isteni karaktert és tulajdonságokat tükrözzünk – mintha maga Jézus végezné azt. Évekkel ezelőtt sokszor elhangzott a kérdés, hogy „vajon mit tenne ilyenkor Jézus?”. A saját munkánkhoz/szakmánkhoz való hozzáállásunk kapcsán ez egy nagyon jó kérdés, amit feltehetünk magunknak.

Tiszta szívvel cselekedjünk. Az egy dolog, hogy próbálunk jobb fényben mutatkozni, amikor tudjuk, hogy valaki figyeli, amit csinálunk. De hogyan viselkedünk akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy senki sem figyel ránk? Ha főnökeink nincsenek is ott, abban biztosak lehetünk, hogy a mindentudó Isten ott van, jelen van és azt szeretné, hogy az Ő dicsőségére cselekedjünk.

Nem marad el a jutalmunk. Nincs semmi bizonyosságunk afelől, hogy az emberek észreveszik a munkánk kiválóságát, de Isten azt ígérte nekünk, hogy ő látja és megjutalmazza szorgalmunkat és hűségünket.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2019. november 4.