Keresztény hitünk és vallásgyakorlatunk igazán nagy lelki kincsei a régmúltból érkeznek hozzánk. Ha eredetüket kutatjuk, visszamehetünk a középkorba, sőt még tovább, a keresztény ókorba, de újra és újra elbizonytalanodunk, amikor azt látjuk, hogy a legkorábbi dokumentálható kezdetek és Jézus meg az  apostolok  kora  között  évszázadok  szakadékai  tátonganak. 

Ez  azonban  csak  a  látszat:  valójában minden,  ami  igazán  keresztény,  az  csírájában  igazolhatóan  apostoli  és  evangéliumi.  Igaz  ez  a rózsafüzérre is.

A  rózsafüzér  elemei:  a  keresztvetés,  a  Hiszekegy,  a  Miatyánk,  a  Dicsőség,  az  Üdvözlégy,
valamint  a  titkok  szövege  mind  az  Evangéliumban  gyökerezik  és  közvetlen  kapcsolatban  áll  Jézus
Krisztussal.
 
A KERESZTVETÉS
  Hogy  a  keresztények  mióta  vetnek  keresztet,  pontosan  nem  tudjuk,  de  azt  bizonyos,  hogy ennek  a  csodálatos  jelnek  alapítója  maga  az  isteni  Magvető,  a  mi  Urunk,  Jézus  Krisztus.  A  Máté-evangéliumot  megkoronázza  a  mennybe  menő  Úr  utolsó  parancsa:  „Menjetek  tehát,  tegyetek tanítványommá  minden  népet,  kereszteljétek  meg  őket  az  Atya  a  Fiú  és  a  Szentlélek  nevében,  és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20)

A  Szentháromság  nevében  megkereszteltek  kezdettől  fogva  tudták,  hogy  az  isteni  élet részesei  (2Pét  1,4),  vagyis  úgy  teremtmény  (2Kor  5,17)  lettek,  és  hogy  a  Szentháromság  egy  Isten templomává  alakultak,  hiszen  maga  az  Úr  ígérte  az  utolsó  vacsorán:  „Aki  szeret  engem,  megtartja
tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,21) Origenész egyházatyától tudjuk, hogy amikor még gyermek volt, később vértanúvá lett édesapja csókkal illette kebelét, mondván, hogy ott benn lakik a Szentháromság.

A teljes cikk letölthető innen.

Létrehozva 2020. július 23.