A Denvertől nyugatra húzódó dombságon nőttem fel, így minden nap ösvényeken jártam: ösvényen az iskolába, ösvényen a barátnőmékhez, ösvényen a kisgyermekhez, akire vigyáztam. Mindenhova gyalog mentem, és mindig ösvényen vagy poros, sáros országúton.

Gyermekkoromhoz hozzátartoztak az ösvények, és nagyon szerettem őket. Minden ösvény egy fontos úticélhoz vezetett. Külön-külön mindegyiket kitapasztalták, kitaposták az évek során előttem járók. A váltakozó évszakok színei vagy a frissen hullott hó szépsége minden nap új élményt nyújtott. Biztonságot jelentettek az ösvények, lépésről lépésre vezettek tovább oda, ahova el kellett jutnom.

Évekkel később, fiatal menyasszonyként kaptam egy ajándékot. Már nem emlékszem, mi is volt, de a hozzá tartozó üzenetet sosem fogom elfelejteni. „Gratulálunk, Lisa és Tim. Szeretettel a Ditchfield család … Zsolt 16.11.” Kéznél volt a Bibliám, rákerestem a megfelelő helyre, és Istennek ezt az ígéretét találtam az élet ösvényére vonatkozóan: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”

Esküvő után messze költöztünk a szüleimtől, Denvertől. Jó érzéssel, magabiztossággal töltött el, hogy Isten velem van, és új ösvényt nyitott számomra: feleség leszek Virginiában.

Három ígéretet találtam ebben az egy mondatban:

1. Isten ismeri életem ösvényét. Milyen csodálatos érzés tudni, hogy nemcsak vezet engem, de velem lesz minden új helyen, ahova eljutok. 

2. Ha nála vagyok, teljes örömmel ajándékoz meg – nem föltétlen boldogsággal, hanem annak a tudatnak az örömével, hogy Ő mindig ott van velem. Isten örömében nincs helye félelemnek, aggódásnak. Az erő, a béke, a biztonság, hogy velem van – íme néhány előnye annak, ha Istennél vagyok.

3. A harmadik ígéret: gyönyörűségek örökké. Feltűnt itt nekem isten bámulatos nagylelkűsége, hisz nemcsak megengedi, hogy néha Vele legyek, hanem jelenlétének gyönyörűségét örökre ígéri. Nem száll el ez a gyönyörűség, hanem velem marad mostani és a halál utáni életemben is.