Lássunk most néhány részletet G. nővér beszámolójából. Ő saját tapasztalatait mondta el:

Szent Mihály főangyal jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én csak őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Ebből megértheted, miért mondják, hogy Szent Mihály vezeti a lelkeket a tisztítótűzbe. Ő ott van minden ítélet végrehajtásánál, bár a lelket nem kell vinnie. Mindaz, ami a másvilágon történik, titok a ti számotokra.

A legjobb és leghatásosabb mód Szent Mihály dicsőítésére az égben és tiszteletére a földön, hogy a tisztítótűzben szenvedőket segítik, és ismeretessé teszik azt a nagy küldetést, amelyet ő tölt be e szenvedő lelkek iránt. Őt bízta meg Isten azzal, hogy a lelkeket az engesztelés helyére vezesse, és a tisztulás után örök otthonukba vigye. Valahányszor egy lélek megérkezik, hogy a választottak számát növelje, Isten megdicsőül, és az Ő dicsősége valamilyen módon kiárad égi szolgáira is. Dicsőség számára, hogy Urunknak ajánlja a lelkeket, akik az örökkévalóságon keresztül fogják zengeni hálájukat és az Ő irgalmasságát. Sose tudnám veled megértetni azt a nagyfokú szeretetet, amelyet a Mennyei Főangyal érez Istene, Mestere iránt, és a szeretetet, amelyet Isten érez Szent Mihály iránt. Arra sem vagyok képes, hogy kifejezzem neked igazán, mennyire szeret és szán minket Szent Mihály. Ő bátorít minket szenvedéseinkben, a mennyországról beszélve nekünk.

Mondd meg az atyának, hogy ha kedvében akar járni Szent Mihálynak, ajánlja a legkomolyabban a tisztítótűzben szenvedő lelkek megsegítését.

Ünnepén Szent Mihály eljön a tisztítótűzbe és nagyszámú lélekkel tér vissza a mennybe, főleg azokkal, akik életükben tisztelték őt.

Jól teszed, hogy imádkozol Szent Mihályhoz, és másokat is buzdítasz erre. Az, aki bízott valamelyik szentben, igazán boldog a halál óráján. Ők védői lesznek Isten előtt abban a rettenetes órában.

Látjuk Szent Mihályt, mint a többi angyalokat is. Neki nincs teste. Ő jön el a lelkekért, akik befejezték tisztulásukat. Ő vezeti őket a mennyországba. Ő a szeráfok között van. Ő a legmagasabb rangú angyal az égben. Sokkal szebb, mint őrangyalaink.

Amikor Isten megengedi, közvetlenül tudunk érintkezni Szent Mihállyal, oly módon, ahogy a lelkek érintkeznek egymással.

Őrangyalunk eljön meglátogatni minket.

A Boldogságos Szűz eljön a tisztítótűzbe az ő ünnepein és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Amíg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály kíséri őt.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napján láttam először a Boldogságos Szüzet. (Ekkor szabadult ki az első tisztítótűzből.) Az első fokozatban sohasem láttuk őt. Az ő látása felbátorít minket és a szeretett Anya beszél nekünk a mennyországról. Amíg látjuk őt, szenvedéseink nagy fokban csökkennek.

1875-ben Nagyboldogasszony ünnepén G. nővér ezt mondta:

Láttuk a Boldogságos Szüzet. Sok lélekkel ment vissza a mennyországba, de én még itt vagyok.

Néha látjuk Szent Józsefet, de nem oly gyakran, mint a Boldogságos Szüzet.

Jézus Szent Neve ünnepének előestéjén megszámlálhatatlan lélek fog a mennybe menni. Lelkiatyám testvére köztük van, amint őrangyalom erről tudósított engem. A győzelem pálmája készen áll számára, amelyet őrangyala kezébe fog tenni, – amikor lelkét Isten trónja elé viszi.

G. nővér szerint sokan szabadulnak ki halottak napján is, de a legtöbben karácsonykor mennek az égbe.

A tisztítóhelyen lévők gondolatvilágáról és egymással való érintkezéséről pedig ezt mondta G. nővér:

Itt csak Isten akarata érdekel minket, míg a földön – függetlenül attól, hogy mily nagy szent valaki – az önakaratnak még mindig van valami hatalma rajta. Ami minket illet, nekünk nincs többé önakaratunk.

Isten igazságossága a tisztítóhelyen tart minket, és mi megérdemeljük, de irgalmassága és Atyai Szíve nem hagy itt minket minden vigasztalás nélkül. Égünk a vágytól, hogy teljesen egyesüljünk Jézussal, de Ő is szinte ugyanúgy vágyódik erre, mint mi.

A tisztítótűzben egyedüli vigaszunk és egyedüli reményünk csak az Isten. A földön Isten néha megengedi, hogy testi-lelki szenvedéseinkben egy jószívű barátunk megvigasztaljon minket, de ott is, ha Jézus szeretete nem tölti el azt a szívet, hiábavaló vigasztalása. Itt a lelkek elvesznek, mintegy elmerülnek az Isteni akaratban, és egyedül Isten képes enyhíteni fájdalmaikat.

 (A tisztítótűzben) a lelkek érintkeznek egymással, amikor Isten megengedi, oly módon, amint a lelkek teszik, szavak nélkül. Igaz, hogy tehozzád beszélek, de lélek vagy te? Megértenél engem, ha nem ejtenék ki szavakat? Ami azonban engem illet, amikor Isten úgy akarja, én megértelek téged anélkül, hogy egy szót szólnál ajkaddal. Van kapcsolat a szellemek és a földi lelkek között. Így amikor jó gondolatod, vagy szent vágyad támad, azokat őrangyalod, vagy más szent, s néha maga Isten közli veled. Ez lelkek nyelve…

(A tisztítótűzben) ismerjük egymást olyan módon, ahogy a lelkek ismernek. A másvilágon nincsenek nevek. Nem hasonlíthatod a tisztító tüzet a földhöz. Amikor a lélek felszabadul, és elhagyja halandó burkolatát, testével együtt nevét is eltemetik a sírban.

(Amikor valakinek túlvilági sorsáról kérdezel engem) Isten értesít engem arról. Az ő jóságán keresztül tudom a választ a kérdésekre, amelyeket felteszel, amikor olyan dolgokról van szó, amelyeket magam nem láttam, vagy nem tapasztaltam.

A tisztítótűzben, amint a mennyben is, a szerzetesek és ugyanannak a családnak tagjai nincsenek mindig együtt. A lelkek nem egyforma büntetést érdemelnek, és jutalmuk sem egyenlő. Azonban a tisztítótűzben ismerjük egymást, és ha Isten megengedi, érintkezhetünk egymással.

Általában nem ismerjük egymás hibáit, kivéve, amikor ritka esetben Istennek rendkívüli terve van valamelyik lélekkel, de csak kevéssel teszi meg ezt.

(Abból, ami a földön történik) csak annyiban tudok, amennyiben az Isten akarata. Az én tudásom nagyon korlátolt. Tudok egy keveset a szerzetes közösségről (amelybe tartoztam), s ez minden. Semmit sem tudok arról, ami mások lelkében megy végbe, téged kivéve. Ezt a te tökéletesítésed érdekében engedi meg Isten. Amit néha egyes személyekről mondtam neked, azt csak Istentől tudtam meg, abban a pillanatban. Például nem tudom, hogy mi Isten szándéka lelkiatyád szüleivel. Talán később megtudom. Imádkozni fogok Istenhez értük, és Szent Mihálynak is ajánlani fogom őket.

Tudjuk (a tisztítótűzben), hogy üldözik az Egyházat, és imádkozunk diadaláért. de nem tudom, mikor fog ez bekövetkezni.

Nem tudom elmagyarázni neked, hogyan van az, hogy mi már nem látjuk a földet úgy, mint ti. Ezt csak akkor lehet megérteni, amikor a lélek elhagyja a testet, mert akkor a föld, amelyet otthagyott, testét otthagyva, egy porszemnek látszik csupán az örökkévalóság végtelen távlataihoz viszonyítva, amelyek kitárultak előtte.

A tisztítótűzben lévő lelkek nem ismerik a jövőt, kivéve, amikor néha Isten megadja nekik. Érdemeik szerint némelyik lélek többet tud belőle, mint mások, de mit érdekelnek ezek a dolgok minket, hacsak nem Isten dicsőségéről, vagy a lelkek javáról van szó?

Nem kell csodálkoznod azon, hogy az ördög, vagy szolgái néha előre megmondják a jövő eseményeit, amelyek valóban bekövetkeznek. Az ördög szellem, és ennek következtében sokkal több módja van annak kitalálására, mint bármely egyénnek a földön, kivéve néhány szentet, – akiket Isten különleges módon megvilágosít. Az ördög mindenfelé jár, hogy kárt tegyen. Látja, mi minden történik a világ minden táján, és rendkívüli éleslátásával előre meglát sok mindent, mielőtt azok megtörténnének. Ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik szolgáivá válnak azáltal, hogy tanácsot kérnek tőle. Ez a bűn nagyon visszatetsző Isten előtt.

A lelkek tévedhetnek, nem a jelenlegi dolgokban, hanem a jövőt illetőleg. Ez azonban nem jelent tökéletlenséget részükről. Nemde úgy látszik néha, hogy Isten megváltoztatja terveinek rendjét? Például lehet, hogy Isten meg akar büntetni egy országot, tartományt, vagy személyt. Ezt a szándékát nyilvánosságra hozza. Azonban ima, vagy egyéb eszközök által az illető ország, tartomány, vagy egyén leszereli Isten haragját, és ő részben, vagy teljesen megbocsát, és megváltoztatja terveit végtelen bölcsessége szerint. Gyakran azt is megengedi, hogy egyes eseményeket előre megmondjanak, vagy megismerteti azokat valamelyik lélekkel, hogy azok figyelmeztethessenek másokat és lecsillapíthassák haragját. Az Ő irgalma oly nagy, hogy csak végszükségben büntet.

Annak a személynek az esetében, akiről te egy előző napon beszéltél nekem, abban a pillanatban nem úgy mondtam neked az eseményeket, amint bekövetkeztek. Isten láttatta azokat velem azon a módon, mivel azonban az illető megváltoztatta némileg viselkedését, Isten csak a kilátásba helyezett büntetésnek a felét mérte ki rá ahelyett, amit kapott volna, ha folytatta volna előző magatartását. Ilyen módon gyakran úgy tűnik fel, hogy mi tévedtünk.

A földiek gondolatait is megismerhetjük, de ez nem sokat jelent, mert mint mondottam, a tisztítótűzben lévő lelkek ismerik azokat a személyeket, akik a földön érdeklődnek irántuk. Isten néha megengedi, hogy a földiek részesüljenek egy imában, figyelmeztetésben, vagy valami felvilágosításban. Mindaz, amit Szent Mihályról mondtam, tőle származott, és mindaz, amit lelkiatyádról mondtam, Istentől jött.

Hogyan segíthetünk?

Ha Isten oly jóságosan megvigasztalja a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, irgalma még inkább megnyilvánul abban a hatalomban, amelyet Egyházának ad, hogy az megrövidítse szenvedéseiket. Igazságosságának szigorú ítéletét irgalmasan kívánja végrehajtani, amikor lehetővé teszi a szenvedés csökkentését. Ezt az élők közbenjárására teszi, így mindnyájunkat felhatalmaz arra, hogy gyötrődő testvéreink segítségére siessünk imánkkal és engesztelésünkkel. Erre a célra ajánlhatjuk fel minden jócselekedetünk esdeklő és elégtételt adó értékét.

Minden jócselekedetünknek ugyanis, amelyet a kegyelem állapotában viszünk végbe, hármas értéke van Isten előtt:

• Először is növeli érdemünket, jogot ad nekünk a mennyei boldogság nagyobb fokára.
• Másodszor – akárcsak imánkkal – kiesdhetünk vele valami kegyelmet Istentől.
• Harmadszor, kiengesztelhetjük vele az isteni igazságosságot, elégtételként mintegy kifizethetjük tartozásunkat Istennek, amelyet egyébként a földi, vagy túlvilági büntetések elviselésével törlesztenénk.

Érdemeinket nem adhatjuk át másoknak, azok kizárólagosan a mieink maradnak. Esdekelhetünk és engesztelhetünk azonban másokért is, mint a szentek közösségének tagjai.

Tehát felajánlhatjuk a tisztítóhelyen szenvedőkért imáinkat, böjtjeinket, önmegtagadásainkat, alamizsnálkodásunkat, de mindenekelőtt a szentmisét. Ugyanakkor mindez saját lelki javunkra is válik.

A szentmise nemcsak méltó tiszteletadás a teremtmény részéről az Isteni Fölségnek, hanem hatásos eszköz arra is, hogy kiengeszteljük Isten igazságosságát saját bűneinkért, vagy másokéért.

Már ősidőktől fogva felajánlották a szentmisét az elhunytakért. „Haláluk évfordulóján felajánljuk a szent áldozatot a halottakért” – írja Tertullián.

XIII. Leó pápa 1888. április 1-én kiadott körlevelében ezt írja: „A katolikus tanításból biztos, hogy a tisztítóhelyen tartózkodókon segíthetnek a hívők imáikkal, és főleg a Legmagasztosabb Oltári Áldozattal. Azért úgy gondoljuk, hogy nem fejezhetjük ki kívánatosabb módon szeretetünket, sem hasznosabb dolgot nem tehetünk, mint hogy szenvedésük enyhítésére mindenütt megsokszorozzuk isteni Közvetítőnk szent áldozatának tiszta felajánlását.”

XV. Benedek pápa 1915-ben megengedte, hogy minden pap három szentmisét mutathasson be halottak napján, hogy így jobban segíthessék a tisztítótűzben szenvedőket.

Boldog Szúzó Henrik megígérte egy barátjának, hogy hetente két szentmisét ajánl fel érte egy éven keresztül, ha az hal meg először. Évek múltán azonban megfeledkezett erről az ígéretéről, és amikor barátja meghalt, csak imáiban emlékezett meg róla, és önmegtagadásait ajánlotta fel érte.

Egy reggel elmélkedés közben hirtelen megjelent előtte elhunyt barátja, s gyengéden megfeddte őt azért, mert nem tartotta be ígéretét. Boldog Henrik bocsánatot kért feledékenységéért, és hozzátette: „Lehetséges az, hogy oly sok ima és jócselekedet, amelyet felajánlottam érted Istennek, nem volt elég számodra?”

„Nem, kedves Testvérem, az nem volt elég” – válaszolta a szenvedő lélek. „Jézus Krisztus vérére van szükség azoknak a lángoknak kioltására, amelyektől szenvedek. A Legszentebb áldozat fog megmenteni engem ezektől a rettenetes gyötrelmektől.”

Boldog Henrik gyorsan teljesítette a szenvedő lélek kérését, és hibájának jóvátételéül több szentmisét mondott és mondatott másokkal, mint amennyit megígért.

Egy idő múlva barátja ismét megjelent neki, de most már egészen más állapotban: örvendetes arccal, fényben úszva. „Köszönöm, hűséges barátom, – mondta – íme Üdvözítőm vére megszabadított szenvedéseimtől.”

Isten kinyilvánította egy szentéletű szerzetesnek, Alverniai Jánosnak a szentmiseáldozat csodálatos és vigasztaló hatásait, amikor azt halottak napján minden oltáron bemutatják. Látta amint a tisztítóhely megnyílt, és az engesztelő áldozat által megszabadított lelkek kijöttek belőle. Megszámlálhatatlan szikraként szálltak, mintha tüzes kemencéből törtek volna ki.

A kereszt áldozata végtelen értékű volt. Isten szemében az oltár áldozata egyenértékű azzal. Megjegyezzük azonban, hogy a szentmise áldozatot Isten csak részben fordítja az elhunytak javára, igazságosságának mértéke szerint.

Már az ima alakjában végzett puszta megemlékezésnek is, amelyben felajánljuk Istennek egyszülött Fia vérét, hogy irgalmáért esdekeljünk, nagy ereje van Istennél. Pazzi Szent Magdolnát az Úr tanította meg erre. Naponta ötvenszer tette meg ezt: Egy elragadtatásában látta a megtért bűnösök és a tisztítótűzből kiszabadított lelkek nagy számát, imájának hatásaként. Ha már a Krisztus szenvedéséről való egyszerű megemlékezés is ilyen hatásos, mit mondjunk a szentmiséről, amely valójában megújítja Krisztus Urunk áldozatát?

Nagyon helyes azért a temetkezési költségeknél arra is gondolni, hogy bizonyos számú szentmisére és a szegényeknek adott alamizsnára is jusson megfelelő összeg.

A szentáldozás, amelyet a szenvedő lelkekért ajánlanak fel, szintén nagyon hatásos. Pazzi Szent Magdolna testvére megjelent neki a tisztítóhelyről és százhét szentáldozás felajánlását kérte. A Szent nagy buzgósággal teljesítette kérését, hogy így kiszabadítsa őt.

A keresztút önmagában véve is kiváló módja annak, hogy Üdvözitőnk szenvedésén elmélkedjünk, és ezért nagyon üdvös vallásgyakorlat.

Ezenkívül teljes búcsút is engedélyez az Egyház a híveknek, akik elvégzik a keresztutat. Elnyerheti ezt a teljes búcsút az a hívő is, aki nem tudja elvégezni a keresztutat, de helyette legalább félóráig olvas vagy elmélkedik Jézus Krisztus szenvedéséről.

Tiszteletreméltó Antignai Mária hosszú időn keresztül buzgón végezte a keresztutat mindennap, a tisztítóhelyen szenvedők megsegítésére. Később azonban mind ritkábban tette ezt, végül teljesen elhagyta.

Egy társnője, aki ugyanabban a kolostorban élt, megjelent neki röviddel halála után és szomorúan panaszolta: „Kedves nővérem, miért nem végzed többé a keresztutat a tisztítóhelyen szenvedőkért? Azelőtt naponta segítettél minket. Miért fosztasz meg most ettől?

Miközben a lélek beszélt, maga az Úr Jézus is megjelent és megfeddte őt hanyagságáért. „Tudd meg leányom – mondta neki – hogy a keresztút végzése nagyon hasznos a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. Ezért engedtem meg ennek a léleknek, hogy kérje ezt tőled saját magáért és másokért. Tudd meg azt is, hogy azért engedtem meg a holtakkal való gyakori érintkezésedet, mert oly pontosan gyakoroltad ezt az ájtatosságot. A hálás lelkek állandóan imádkoznak érted, és közbenjárnak ügyedben igazságosságom ítélőszékénél. Ismertesd meg ezt a kincset nővéreiddel, és mondd nekik, hogy bőségesen merítsenek belőle mind saját maguk részére, mind a halottak számára.”

Halljuk most G. nővért a szentmise és keresztút értékét illetőleg:

Halottak napján sok lélek hagyja el az engesztelés helyét és megy a mennybe, Isten rendkívüli kegyelméből ezen a napon, s csak ezen, minden szenvedő lélek, kivétel nélkül részesül az Egyház nyilvános imájában, még azok is, akik a nagy tisztítótűzben vannak.

Elhunyt tisztelendő Anyánk mondta nekem, hogy Istennek nagyon tetsző lenne, ha időről-időre a közösség misét mondatna az elhunyt apácákért.

A mise után a keresztút a legjobb ima (a tisztítótűzbeliek megsegítését illetőleg).

Sokkal több enyhülésben részesülök Jézussal egyesülve végzett cselekedetedből, mint szóbeli imádból, mert mi az, amit Isten meghallgat? Ő meghallgatja, amit bensőséges lelkülettel hajtanak végre. Minél szorosabban egyesül a lélek Istennel, annál könnyebben teljesíti Ő mindazt, amit kér.

A szentmise és a keresztút után következik az ima. Még a rövid fohászimák is nagyon meg tudják könnyíteni a tisztítóhelyen lévők szenvedéseit.

Offidai Corrado testvér, Assisi Szent Ferenc egyik első társa az ima embere volt. Néhány nappal egy fiatal szerzetes halála után, amikor az oltár előtt imádkozott, annak hangját hallotta, amint imáit kérte: „Jó halállal haltam meg – mondotta – és üdvözültem, de régi bűneim miatt, amelyek kiengesztelésére nem volt időm, rettenetesen szenvedek. Kérlek, ne tagadd meg tőlem imáid segítségét.”

A jó testvér azonnal leborult az oltárszekrény előtt és elimádkozott egy Miatyánkot a következő fohásszal: „Uram, adj neki örök nyugodalmat!”

,,Ó, mily üdítő számomra imád! – kiáltott fel a lélek. Mennyire enyhíti szenvedéseimet! Kérlek, folytasd!”

A jó testvér elismételte az imát. A lélek ismételt sürgetésére végül százszor mondta el.

Ekkor kimondhatatlan örömmel az elhunyt felkiáltott: „Köszönöm, Isten nevében. Megszabadultam. Íme, máris bemehetek a mennybe!”

Tudjuk, hogy a rózsafüzér foglalja el az első helyet az Egyház által ajánlott imák között. Ez az ima az élők számára is oly sok kegyelem forrása és különösen hatásos az elhunytak szenvedésének enyhítésére is.

Az Oltáriszentségről nevezett tiszteletreméltó Franciska anya kora gyermekkorától kezdve nagy áhítattal viseltetett a szenvedő lelkek iránt. Megsegítésükre naponta elimádkozta a rózsafüzért. Jutalmul Isten gyakran megengedte a lelkeknek, hogy meglátogassák őt, akár azért, hogy imáit kérjék, akár azért, hogy hálát adjanak neki. Ha éppen a rózsafűzért imádkozta, szeretettel megcsókolták kezét.

Ezt mások is látták és azok tanúskodtak róla.

G. nővér ezt mondta az ima hatásáról:

Egy kis ima sok jót tesz. Olyan, mint egy pohár víz a szomjazónak.

Nagyon megenyhültem a jó atya imái következtében... Mondd meg neki azt is, hogy én tudom, amikor értem imádkozik, és ugyanez a helyzet a többi tisztítótűzben szenvedő lelkek esetében is… Nagyon kevés lélekért imádkoznak egyáltalán, a többséget teljesen elhanyagolják, és se nem gondolnak rájuk, se nem imádkoznak értük a földön.

Néhány jól mondott ima, néhány áldozat hamarosan kiszabadítja azokat, akiknek csak néhány bocsánatos bűnért kell engesztelést nyújtaniuk.

Neked az a benyomásod, hogy sok, jól mondott ima szinte egyszerre az örök boldogság részesévé tesz egy lelket. Egyáltalán nem így van. Ki tudja megérteni Isten ítéleteit? Ki tudja felfogni, hogy mily tisztának kell lennie a léleknek, mielőtt Ő örök boldogságának részesévé teszi? Ha az emberek tudnák, ha megfontolnák, míg a földön élnek, mennyire másfajta életet élnének!

Sok lélek van a tisztítótűzben, akik rád hagyatkoznak, hogy megszabadítsd őket a szenvedésnek e helyétől. Egész szíveddel imádkozz értük.

Nem vész kárba az ima akkor sem, ha közben az, akiért felajánljuk, már bejutott a mennybe. G. nővér szerint:

Az üdvözültek akikért a földön imákat mondanak, ezeket az imákat felhasználhatják azoknak a lelkeknek javára, akiket segíteni akarnak velük.

Hasonlóképpen nyilatkozott erről Németországban a második világháború után egy elhunyt anya, aki többször megjelent lányának, és szentmise felajánlását kérte tőle halála évfordulójára. A tisztítótűzből való kiszabadulása után is megjelent, s kérte ezt a misét. Csodálkozó leányának, aki tudta, hogy anyjának erre már nincs szüksége, ezt mondotta: „Nem a magam számára kérem, hanem másokért, a papáért is.” (Tote Rufen uns – E. K. Johannsen, 83. oldal.)

Teljes búcsút nyerhetnek el a hívek, ha elimádkozzák a rózsafüzér öt tizedét, elmélkedve a titkokon, templomban, vagy nyilvános kápolnában, vagy a családban, szerzetesi közösségben, vagy vallásos társulatban.

Sok más imát is búcsúval látott el az Egyház. Ezeket a búcsúkról szóló új rendelkezés sorolja fel.

Az imán kívül nagyon hatásos a böjtölés és egyéb önmegtagadás. Így ha türelemmel viseljük el az élet minden megpróbáltatását s kisebb-nagyobb áldozatait, felajánlva azokat a tisztítóhelyen szenvedőkért.

Búcsút engedélyez az Egyház a híveknek, akik a bűnbánat szellemében önként tartózkodnak valamely megengedett élvezettől.

Csekélységnek látszik előttünk, ha megtartóztatjuk magunkat egy pohár víztől, amikor szomjasak vagyunk, és felajánljuk ezt a tisztító helyen szenvedőkért. De ez az önmegtagadás annyira tetszett Istennek, amikor egy szentéletű szerzetes gyakorolta, hogy megengedte az elhunyt léleknek, hogy megjelenjék neki, és szívből hálát adjon érte.

Megjegyezzük itt, hogy mindez nemcsak a kötelességen felül végzett önmegtagadásokra vonatkozik. Kötelességünk hűséges teljesítése és mindaz a jó, amit életállapotunknak, vagy keresztényi voltunknak megfelelően teszünk, értékes ebből a szempontból.

Az Egyház búcsút engedélyez azoknak, akik kötelességük teljesítése, vagy az élet terheinek viselése közben alázatos bizalommal Istenre gondolnak egy fohászimával – még akkor is, ha azt csak gondolatban fejezik ki.

Minden keresztény köteles tartózkodni a hiú szavaktól, a rágalmazástól, zúgolódástól. Minden szerzetes köteles megtartani a csendre, szeretetteljességre és engedelmességre vonatkozó szabályokat. Mindezekkel segíthetjük a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, ha azért gyakoroljuk őket, mert tetszeni akarunk vele Istennek, és Krisztus szenvedéseivel egyesítve felajánljuk azokat a tisztítóhelyen lévőkért.

Az alamizsnaadás és az irgalmasság lelki cselekedeteinek gyakorlása, mint például a mások üdvéért való fáradozás, mások hibáinak elviselése, sértéseinek megbocsátása szintén felajánlható az elhunytakért és nagy elégtételadó hatása van.

Létrehozva 2019. február 17.