“Pompeji műve csodálatosan győz az alvilággal szemben, mert Isten műve, nem emberé.” – írja Bartolo Longo.

Nálam az alvilág testi valóságban jelent meg, a szomszédos lakásba, albérletbe költözött droggal élő, munkanélküli férfiak személyében. Én egy egyedül élő nyugdíjas vagyok. Hetekig nem aludtam, hallgattam a közös falunkon keresztül az éjjel-nappali tombolást, majd hetekre elköltöztem vagy hetekig csak napközben voltam otthon, éjszakára barátokhoz, családomhoz mentem aludni. Az egész lakóközösség megrettenve nézte mi zajlik itt, a város központjában ilyen még nem történt. Senki nem mert szólni a rendőrségnek, mert féltünk a bosszútól. A lakástulajdonost pedig nem érdekelte mi történik, csak fizessenek a bérlők. Hintettem az exorcizált szentelt vizet a lépcsőházban, imádkoztam szabadító imákat. Papi tanácsra a Szeretetláng oltalmába helyeztem a helytelen életmódot folytatókat, hiszen nagy szeretethiányban szenvedhetnek, ha ilyen életmódra adták magukat.

Sokak háttérimáját kértem az ő szabadulásukért és az én szabadulásomért is a helyzetből, amikor egy barátnőm felhívta a figyelmemet a Pompeji rózsafüzérre. Azonnal éreztem, hogy ezt kell a helyzetért elmondani!

Akkora már a banda egyik tagját a rendőrség garázdaságért és lopásért letartóztatta (tehát nem mi hívtuk ki a rendőrséget), amikor egy hétfőn nagy elhatározással elkezdtem mondani a Pompeji rózsafüzért, mint egyetlen kiutat ebből a lehetetlen helyzetből. Másnap tudtam meg, hogy elköltözött a banda!

Vagyis Isten már előre megadta a kérésemre a választ. Napokig szinte el sem mertem hinni, hogy eltűntek a rendbontók, még mindig minden neszre figyeltem mi zajlik, de megtörtént a csoda! Elmentek! Nem tudom mi van velük, természetesen végig imádkoztam az 54 napot, azóta is mondok a megtérésükért egy-egy tized rózsafüzért.

Hála és dicsőség Istennek, hála a Szűzanyának, Szent Mihály arkangyalnak, Szent Bartolo Longonak, az egész mennyei karnak és nem utolsó sorban azoknak, akik terjesztik Pompeji művét!

Forrás

Létrehozva 2026. július 19.