A nagy engesztelési ünnepen, amelyről a 3Móz 16 rendelkezik, két kecskebakot állítottak a főpap elé. Az egyiket levágták, annak a vérét vitte be a főpap a szentek szentjébe engesztelő áldozatul a nép vétkeiért. A másik baknak a fejére tette a főpap a kezét, áthárítva rá a nép bűneit, majd ezt a másik bakot a pusztába kergették, „Azázélnak” (לַעֲזָאזֵֽל). A rendelkezés így szólt: „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába.” (3Móz 16,10)

Vajon mit jelent az, hogy a kecskebakot Azázélnak kellett adni? Kire vagy mire vonatkozik ez a szó? Így leírva könnyű tulajdonnévként érteni, de vajon jó-e ez a fordítás, és ha igen, miért nem Azazélnek fordították az ókori változatok? Mire utal a szövegben a לַעֲזָאזֵֽל (lá’ázázél) kifejezés?

A héber szóösszetétel jelentése főleg azért bizonytalan, mert a Szentírásban egyedül itt találkozunk vele, három versben összesen négyszer (3Móz 16,8.10.26). Gordon Wenham a Mózes harmadik könyvéhez írt kommentárjában (The Book of Leviticus. Eerdmans, 1979) három fő értelmezési lehetőséget nevez meg: vagy egy démonról van szó, vagy a teljes pusztulásra utaló kifejezésről, vagy köves helyről. Akik az Azázél szót egy démon tulajdonneveként értik, azzal érvelnek, hogy a szövegben a szó Jahvéval áll kontrasztban: az egyik bakot Jahvének (לַיהוָ֑ה) adják, a másikat Azázélnak (לַעֲזָאזֵֽל); Jahvéval szerintük nem állhat párhuzamban valami személytelen dolog.

Tudjuk ráadásul más igehelyekből, hogy a puszta a démonok lakhelye (3Móz 17,7; Ézs 13,21; 34,14; Mt 12,43; Jel 18,2), a „késő judaista” Énok könyve Azázélt egy démonként is értelmezi (1Én 8,1; 9,6), igazolva, hogy ez az értelmezési lehetőség jelen volt a zsidóságban. C. F. Keil is ezt az értelmezést követi, de Azázélt nem démonként, hanem a démonok fejedelmeként, vagyis a Sátánként azonosítja (Keil-Delitzsch II, 398).

Akik elutasítják a démonként való azonosítást, két megfontolandó érvet hoznak fel ezzel az értelmezéssel szemben. Az egyik ellenérv az, hogy éppen a 3Móz következő fejezete tiltja meg az izráelieknek, hogy a démonoknak bármilyen felajánlást adjanak: „Ne áldozzák ezután véres áldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez náluk nemzedékről nemzedékre.” (17,7) Elvileg lehetett persze az Azázélnak elküldött bak egyszerűen csak annak a jele, hogy Izráel bűneit a „szerzőjükhöz” küldik vissza, de a gyakorlatban ezt mégis könnyű lett volna a démonnak adott ajándékként értelmezni, ami egyértelműen szembemegy a 17,7 tiltásával. A másik ellenérv etimológiai jellegű: az Azázél szó nem tulajdonnév, hanem konkrét jelentéssel bíró szóösszetétel. Hogy pontosan mit jelent, azzal kapcsolatban azonban vita van.

Etimológiai alapon a szó egyik lehetséges jelentése: teljes pusztulás. Wenham szerint ezt az értelmet látja a szóban Hoffmann és Hertz etimológiai tanulmánya. Ennél elterjedtebb jelentés az, hogy az azázál köves hely. Ez volt a középkori zsidó Rási magyarázata, és ezzel az értelmezéssel G. R. Driver is egyetért, aki az arab azázu szóból eredezteti a héber szó jelentését, ami azt jelenti: köves, durva talaj. Ha a 22. verset a 10. vers fényében olvassuk, akkor a kivágás helye (גְּזֵרָה) azonos lehet a köves hellyel, ahova a bakot a táboron kívülre száműzik. A „kivágják Izráel táborából” kifejezés máskor is ítéletet jelentett (pl. 3Móz 7,20-27; 17,4.9-14; 18,29; 20,3.5-6.17-18; 22,3; 23,29), ez tehát összecseng azzal, hogy a bakot Izráel táborából a köves, kivágott helyre száműzik, ami az ítéletre utal, amely az izráeliek helyett a bűnbakot érte.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2019. február 12.