XIII. fejezet

A trónraemelés szociális hordereje és kihatásai

Szent Margit Mária ideje óta nagyon sok család és intézmény ajánlotta már fel magát Jézus szent Szívének, ennek az egyszerű felajánlásnak azonban soha sem volt meg az a jellege, amely a trónraemelés értelmét megadja: nem jelentett kimondottan meghódolást és hitvallást Jézus szociális Királyságával szemben, valamint hiányzott belőle az engesztelés szelleme a modern kor jellegzetes bűnéért, amellyel népek és társadalmak figyelmen kívül hagyják, sőt határozottan le is tagadják Jézus királyi felségjogait.

Az isteni Gondviselés végtelen bölcsességében mindig azokat a kegyelmi eszközöket adja az ember kezébe, amelyek az aktuális bűnök engesztelésére a legalkalmasabbak.

A mi századunk legáltalánosabb bűne a hittől való teljes vagy részleges elszakadás. Tagadása Jézus felségjogainak úgy az egyesekkel, mint a családokkal, társadalmakkal, népekkel szemben. Bátran állíthatjuk tehát, hogy ennek a mindegyre szélesedő mozgalomnak valósággal Istentől rendelt ellenszere a mi keresztes hadjáratunk; hogy Jézus Szívének trónraemelése a családokban valóságos népszavazás; a népakarat megnyilvánulása egy mesterségesen szított istentelen áramlat előtt.

A sok — hála Istennek: nagyon sokezer — család imája, akik kis szentélyükben térdelve forró könyörgéssel kérik: „Te uralkodjál felettünk!” — bizonyára többet nyom Isten igazságosságának mérlegén, mint szélsőséges vezető elemek bűnös hallgatása vagy éppen gyűlölettől fűtött propagandája.

Sohasem volt célunk, hogy keresztes hadjáratunkból magánájtatosságot csináljunk, és bárha sürgetjük az elmélyült lelki életet, a komoly vallásosságot és mindenekfölött az eucharisztikus lelkületet, mindezekben csak az alapépítményt látjuk, amelyben a Nagy Király palotája felépülhessen, amely palotában majdan az egyesek és családok, a társadalmak és nemzetek a Királyok Királyát, az egész világ törvényhozóját köszöntsék és ünnepeljék Őbenne.

Tirol volt az első ország, amely hivatalos formában is Jézus szent Szívének ajánlotta fel magát. Közel másfélszáz évvel ezelőtt, 1796-ban történt meg ez a felajánlás, amelynek századik évfordulóját ünnepélyes keretek közt, a felajánlás megismétlésével ülte meg az ország. Utána két dél-amerikai köztársaság felajánlása következett, és pedig Ecuadoré 1873-ban, Kolumbiáé pedig 1900-ban. Ez utóbbi ország törvényhozása hivatalos formában törvénybe iktatta Jézus isteni fennhatóságát minden földi hatalom: a köztársasági elnök és a parlament mindkét háza fölött és nemzeti ünnepnek nyilvánította Jézus Szíve ünnepét.

1917 májusában a mélyen vallásos lelkű luxemburgi nagyhercegnő palotájában emelték trónra Jézus Szívét. 1919 májusában XIII. Alfonz spanyol király hódolt valóban királyi pompával kormánya, az udvar és a nép óriási sokaságának részvételével a Királyok Királya előtt. Ugyanez év júniusában Québec állam kormányzója végezte el a kitett Oltáriszentség előtt Kanada katolikus népének felajánlását. Vele majdnem teljesen egyidőben Mercier bíboros olvasta fel Belgium felajánlásának okmányát a király, a kormány és mintegy 300.000 főnyi sokadalom jelenlétében.

Kinek nem jutnának erről eszébe a zsoltáros szavai: „Adorabunt eum omnes reges terrae?” A föld királyai fogják imádni őt.

Franciaország katolikusai, akik mélyen fájlalják a kormányon levők egyházellenes magatartását és minden alkalmat megragadnak, hogy Jézus Szíve iránti hódolatukat kimutassák, nagy megértéssel fogadták a trónraemelés gondolatát.

Örvendetes jelenség, hogy úgy Európa, mint Amerika legtöbb országában egyre több templom épül Jézus Szíve tiszteletére, sőt Jeruzsálemben is folyamatban van egy Jézus Szive bazilika építése.

Mit szóljunk azokról az ünnepélyes trónraemelésekről, amelyekről nemcsak Dél-Amerika katolikus országaiból, de az Egyesült Államokból és Kanadából is sűrűn érkezik híradás? Európában a nyugati katolikus országok mellett különösen Hollandiában és Lengyelországban nagyon népszerű a trónraemelés gondolata. De örvendetes hírek érkeznek Angliából, Németországból, Magyarországból, Ausztriából és Csehszlovákiából, nem is beszélve arról, hogy újabban már Dániában, Svédországban, Norvégiában csakúgy vannak lelkes hívei ennek a mozgalomnak, mint Indiában, Japánban és Kínában, továbbá Kanada indiántörzsei és Közép-Afrika négerei közt, ahol csodálatosan megértő szeretettel hódolnak be a szívek Jézus Szívének tisztelete előtt. Valóban, minden okunk megvan rá, hogy mélységes hálával gondoljunk Jézus kijelentésére: „Szívem által fogok uralkodni.” Dicsérjük érte Istent Dávid szavaival, aki már zsoltáraiban megénekelte azt, aminek mi ma csodálkozó szemtanúi vagyunk: „Egyik tengertől a másikig fog uralkodni; a puszták lakói le fognak borulni előtte… megáldatnak őbenne a föld minden nemzedékei, mindenek dicsérni fogják őt és dicsőségével betelik az egész földkerekség.”

Azok az adatok, amelyeket itt nagyjából felsoroltunk, remélnünk engedik, hogy a zsoltáros szavai legjobb úton vannak ahhoz, hogy valóra váljanak. Nagy örömmel nézünk ennek mindnyájan eléje, amint kimondhatatlanul nagy öröm volt mindnyájunkra nézve, mikor Krisztus Király ünnepének kihirdetése alkalmával kiadott körlevelében Egyházunk feje is mint a Szeretet Királyáról beszél Jézusról és melegen ajánlja, hogy e királyság előtt való behódolásunk külső kifejezéseképp Jézus Szívének ajánlják fel magukat a családok és társadalmak.

Kérdezzük: mi ennek az új ünnepnek a tulajdonképpeni lényege? — Ugyanaz, mint amely a trónraemelés tényében kifejezésre jut.

Maga a pápa is határozottan kimondta, hogy ennek az ünnepnek az elrendelésével a kegyelemdöfést akarta megadni annak a liberális szellemnek, amely sajnos, belerágta magát már az egészen jó keresztények felfogásába is. Nagyon sokan vannak köztük az olyanok, akik elfogadják ugyan Jézust, mint legegyénibb magánéletük Istenét és törvényhozóját, az evangélium ama alapjait azonban el akarják sikkasztani, amelyek az Ő elévülhetetlen isteni jogait hirdetik társadalmak és nemzetek, uralkodók és alattvalók fölött.

Ezzel szemben azt kívánja a pápa, hogy Krisztus uralkodói jogai a gyakorlatban is elismertessenek és úgy az egyesek, mint a népek életében érvényre jussanak. És ennek a nagy megújhodásnak a szempontjából vár átütő fontosságú feladat a mi keresztes hadjáratunkra. A nagy X. Pius pápa jelszava: „Krisztusban mindent megújítani” — csak úgy válhatik valóra, ha a családi tűzhelyek mellett új életre kel és megerősödik a keresztény szellem, amely minden további építő munkának az alapvető kelléke.

„Krisztus Király” jelenti a jobban átismert és átélt evangéliumot, amely minden életnek — a köz- és a magánéletnek egyaránt — megdönthetetlen tekintélyű törvénykönyve legyen.

„Krisztus Király” jelenti továbbá a keresztény nevelésben és az élet minden megnyilvánulásában feltétlenül elfogadott erkölcsi törvényt. Vagyis jelenti azt, hogy az otthoni élet csakúgy, mint a társas érintkezés, olvasmány és divat, színház és szórakozások minden faja, szóval: minden, de teljességgel minden az imádandó Jézus akarata szerint igazodjék. Jelenti elismerését annak, hogy szívünk titkos rezdüléseiért éppúgy neki tartozunk felelősséggel, mint közéleti ténykedéseinkért, politikai állásfoglalásunkért, szavazásainkért, stb. Az a lelkiismeret, amely a családi körben így imádkozik; „Jöjjön el a te országod,” kell, hogy az utcán, az üzleti, a politikai életben is ennek az országnak az eljöveteléért harcoljon. Vagyis: a tabernakulum előtt csendben elmondott Miatyánk kötelességeket ró ránk, olyan kötelességeket, amelyeknek a tovagyűrűzése kell, hogy megérződjék nemcsak a családi élet, de népek, nemzetek életének további alakulásán is.

Nehéz kérdés: hol, melyik iskolában tanulhatja meg az ember ezt a minden teherpróbát elbíró erényéletet? Egyedül csak a családban: a fa gyökerénél, az életnedv forrásánál, amely nélkül még semmi igazán nemes dolog nem történt a világon.

El kell tehát fogadnunk, hogy a család és csupán csak a család az az alapkő, amelyen a Nagy Király trónja felépülhet; hogy a családok fonják azt a koszorút, amellyel majd a népek, a társadalmak fogják Jézus imádandó homlokát körülövezni, nem azért, hogy sajátjukból adjanak neki valamit, de azért, hogy nyilvánosan is megadják neki, ami őt isteni jogon megilleti. A bátor hit, az eucharisztikus buzgóság, az erkölcsi tisztaság, Isten törvényeinek megtartása, röviden: mindazok az erények, amelyek a lélek életét kimélyítik, amelyektől a polgári élet tisztessége függ: mindmegannyi gyümölcsei annak a többé vagy kevésbé erős lelkes szeretetnek, amellyel a családok Jézus Szívét uruknak és parancsolójuknak elismerik.

A trónraemelés apostolai, ti, akik már eddig is olyan sokat fáradoztatok Krisztus Királyságának elismertetésén, ne kíméljetek semmi fáradságot, hogy ennek az uralomnak az elismerése minél mélyebben belegyökerezzék a lelkekbe. Élesszétek bennük szüntelen a hit és a szeretet tüzét. Tegyétek, hogy világszerte eleven valósággá éledjen az a hit, hogy Krisztus csakugyan Királya, középpontja az életünknek és pedig nemcsak isteni jogainak, de a szeretet, a valóban átélt szeretet törvényének alapján is.

Bátran előre tehát! Már eddig is csodásán szép eredményeket értetek el, most meg éppen nagyszerű lendületet adott munkásságtoknak Krisztus földi helytartója. Szeressétek a mi Királyunkat egész szívetekből, minden erőtökből, hogy általatok az emberek is megszeressék Őt úgy, hogy készséges szívvel, csorbítatlan teljességükben elfogadják az Ő törvényeit.

Minthogy jelen fejezetünket a pápa szándékainak ismertetésére kívántam szentelni, jónak gondolom, hogy annak kereteiben Krisztus Király érdekeinek egyik legfontosabb területéről, a missziókról is megemlékezzünk, annál is inkább, mert ezek jelenleg uralkodó Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa gondoskodásának kiemelő tárgyát képezik. Jézus Szíve apostolaihoz pedig kétszeresen illik, hogy egész szívükkel szeressék azt, amit a pápa szeret és ennek a jóságos atyának nem csupán a parancsait, de szívének halk vágyait is teljesülésre segítsék. Már csak ebből az egészen katolikus szempontból nézve is kell tehát, hogy legmélyebb rokonszenvünk kísérje a missziók ügyének minden mozzanatát. Nemcsak hogy csorba nem esik ezáltal közelebbi célkitűzéseink érdekein, de fokozott mértékben szolgáljuk azokat, amikor arra törekszünk, hogy a szeretet uralma szegény pogány testvéreinkre is kiterjedjen, akiknek mindenkinél nagyobb szükségük van isteni Üdvözítőnk Szívének irgalmas szeretetére.

Tudvalevő, hogy a trónraemelés gondolata csakúgy nem idegen már az örökös hó birodalmában, mint Ázsia legtávolabbi vidékein, vagy Afrika fekete benszülöttei közt. Azokból a hálás, csodadolgokat beszélő levelekből, amelyeket a művünkhöz csatlakozott misszionáriusoktól kapunk, vaskos köteteket lehetne máris összeállítanunk. Az Úr szöllejének ezek a kitűnő munkásai nem győzik eléggé hangoztatni: milyen nagy hasznára van saját lelküknek is a szeretet uralmának hirdetése és csodákat beszélnek ama eredményekről, amelyeket az újkeresztények lelki életében felidézett.

Szentséges atyánknak forró szívevágya, hogy a benszülött papság nevelésének ügye mielőbb megfelelő mederbe terelődjék. És vajjon ki tudná az eljövendő fekete vagy sárga vagy rézbőrű misszionáriusok neveltetésének ügyét sikerre vinni, ha nem maga az Úr Jézusnak nagyhatalmú Szíve? Ki tudná a lelküket azzal a pünkösdi tűzzel betölteni, amelyre okvetlenül szükségük van, hogy szent hivatásukban eredményt érjenek el, ha nem megint csak ez a jóságos Szív? Már csak azért is, hogy kedvében járjon az újabb korok legnagyobb misszionáriusának, a benszülött papság és a missziók égi védőszentjének: Kis Szent Teréznek? Mi magunk is álljunk be felfokozott erőkkel a missziók ügyének szolgálatába és igyekezzünk odahatni, hogy Urunk jóságos Szíve a pogány országok újkeresztényei közt is minél teljesebb uralomra kerüljön. Én itt csak mint Szentséges atyánk szavának igénytelen visszhangja fordulok Jézus Szívének barátaihoz, kérve őket: ha csak egy kicsit is lehetséges, kétszerezzék meg a missziók ügye iránt tanúsított szeretetüket és áldozatkészségüket. Könnyítsék meg a trónraemelés térhódítását azáltal is, hogy képeket, könyveket, folyóiratokat bocsátanak a misszionáriusok rendelkezésére, természetesen olyanokat, amelyeknek azok a jó ügy szolgálatában hasznát vehetik. Bizalommal kopogtatok jóbarátaink szívén és pénztárcáján és kérem őket: támogassák imáikkal is, meg anyagi segítségükkel is azok munkáját, akik a pogány országokban is trónra akarják emelni a Szeretet Királyának Szívét.

E szent Szív igéretei termékeny talajra fognak ott találni, amelyből a kegyelem csodavirágait fogja elővarázsolni az irgalmas szeretet és ezekből gazdag rózsaeső hull majd mindazokra, akik bármilyen módon is hozzásegítenek, hogy a missziók nagy pápájának forró vágya a teljesüléshez közelebb jusson; hogy minél előbb eljöjjön az az idő, amikor a Szeretet Királya fog uralkodni az egész világon, az amerikai őserdőben és Afrika vadonéban csakúgy, mint Ázsia sivatagjain és a Sarkvidék hómezőin.

Bár minél előbb felhangzanék a föld egyik sarkától a másikig embermilliók ajkán a szeretet ujjongó kiáltása:

Dicséret és dicsőség Jézus isteni Szívének, akiben nekünk üdvösségünk támadt! Dicsőség neki és hála mindörökkön örökké. Amen.

(Vége)

Létrehozva 2019. január 3.