Hogyan ismer Isten? Nem úgy, mint mi. Mi úgy szerzünk ismeretet, hogy ránézünk a dolgokra. Isten úgy ismer mindent, hogy önmagára néz.

Halvány fogalmat alkothatunk Isten tudásáról, ha egy építészre gondolunk. Az építész, mielőtt felépülne a ház, meg tudja mondani a méretét, arányait, helyét, magasságát, a liftek számát. Honnan tudja mindezt előre? Onnan, hogy ő tervezte meg, hogyan épüljön fel.

Isten nemcsak a világ felépülésének, hanem magának a világ létének oka. Az építész saját elméjébe tekintve átlátja, amit tervezett; a költő elméjében ismeri verseit; ugyanígy Isten önmagára tekintve ismer mindent.

Nincs szüksége rá, hogy megvárja, míg valamit véghezviszel; tudja, mit cselekszel. Nem úgy történik, hogy látja a kisfiút, amint belenyúl a süteményesdobozba, és ebből rájön, hogy csenni készül. Isten szeme előtt minden pőrén, tárva-nyitva áll. Nem úgy történik, hogy letekint az elsőbálozó lányra, aztán öt éven át izgul, hogy talál-e egy fiút. Istenben nincsen jövő. Istenben nincsen múlt. Csakis a jelen.

Egy példa annak érzékeltetésére, hogy milyen lehet Isten tudása. Tegyük fel, hogy temetőben sétálsz, ahol egy család leszármazottainak a sírköveit látod. Az elsőn a felirat: Ezekiel Hingenbotham, meghalt 1938-ban. Továbbsétálva meglátod a következőt: Hiram Hingenbotham, meghalt 1903-ban. Néhány lépéssel arrébb: Nahum Hingenbotham, meghalt 1883-ban. Még tovább: Reginald Hingenbotham, meghalt 1861-ben. A sírkövek egymást követő eseményekre utalnak, amelyek adott helyen és időpontban történtek. Most tegyük fel, hogy repülővel haladsz át a temető fölött. Ekkor egyszerre látnád valamennyi sírkövet. Így láthatja a történelmet az, aki kívül van az időn.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 11.