Aquinói Szt. Tamás, A rosszról, q.3.a.14.

Manapság  nem nagyon hallunk a Szentlélek elleni bűnről, pedig a Szentírás világosan beszél róla.  Amikor a farizeusok azt mondják, hogy Jézus Belzebub segítségével űzi ki az ördögöket (Mk 3,29), akkor valójában az ördögök fejedelmének tulajdonítják azt, amit Jézus saját istenségének, illetve a Szentléleknek az erejéből visz végbe.

​Ezt követően mondja Jézus, hogy az, aki a Szentlélek ellen vétkezik, az nem nyer bocsánatot sem ebben az életben, sem az eljövendőben.

A Szentlélek elleni bűn, a Szentlélek káromlása nem csupán szavakból áll, hanem megvalósulhat tettekben, vagy származhat egyenesen az ember szívéből is.

A Szentlélek maga a szeretet (caritas). A bűnök bocsánata pedig az Egyházban a szeretet által valósul meg. Éppen ezért a bűnök bocsánatát sajátosan is a Szentléleknek tulajdonítjuk. (Vö. „Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek”, Jn 20,22-23).

​Ezért azt mondhatjuk, hogy az követ el megbocsáthatatlan bűnt a Szentlélekkel szemben, aki gondolatban, a szívében, szavakban vagy tettekkel tudatosan és szándékosan ellenáll a bűnök bocsánatának, vagyis a Szentléleknek, és ebben a bűnében ki is tart egészen a haláláig.

S ezért mondja Szent Ágoston, hogy a Szentlélek elleni bűn nem más, mint a bűnben való megátalkodottság, ami egészen a halálig tart, amely után már nincs visszaút.

Amint a bűnök bocsánatát a Szentléleknek tulajdonítjuk, úgy a jóságot is. A Szentlélek maga a Jóság. Ezért az, aki – szándékos rosszindulattal – szívében, vagy szavakkal vagy tettekkel káromolja a Szentlelket, az szándékosan ellenáll a Szentlélek jóságának.

Ilyen lehet például, amikor valaki rosszindulatból káromolja az Istent, de a Szentlélek elleni bűn lehet az is, amikor valaki kétségbe esik Isten irgalma felől és ebben ki is tart haláláig, vagy éppen túlságosan elbizakodottan tekint Isten irgalmára, és mindent megenged magának. Ezekben az esetekben a remény, a szent istenfélelem, illetve a Szentlélek más ajándékai kikopnak a szívből, és ebből születik a bűnben való megátalkodottság.
​
Tamás még megjegyzi, hogy az emberi gyengeségből (tehát nem megátalkodott rosszindulatból) elkövetett káromlások, csúnya beszéd, bár bűn, nem tekinthető a Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűnnek (amennyiben az illető bűnbánatot tart), mert ebben az esetben inkább rossz szokás, vagy önmagunkról való megfeledkezés, valamint az érzelmek kontrollálatlansága áll a háttérben, és nem igazi rosszindulat. Ám a szokás bűnt szül, és akár megátalkodottá is válhat.
 
Az Istennel való kapcsolatunkat, az Isten, a Szentlélek iránti szeretetünket azzal tudjuk táplálni, hogy ápoljuk magunkban és életre váltjuk az erényeket, a hitet, a reményt, a szeretetet, stb, valamint a Szentlélek ajándékait. 

Forrás

Létrehozva 2023. február 6.