„De ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” 2Kor 12,9 (SLT)

Mikor elsőben a tanító néni az utolsó szókártyát is felmutatta, tudtam, hogy bajban vagyok. Alig voltam hat éves, mikor gyönyörű pöttyös ruhámban, táskámban új színesceruzákkal elkezdtem az iskolát, reménykedve, hogy elég okos leszek. De az első osztály igazolta félelmemet: nem vagyok „elég”.

Kettesével egymás mögé húztuk a fából készült apró székeket, olyan volt, mintha gyermekvasúton utaznánk. A tanító néni szókártyákat mutatott nekünk. Aki eltévesztette a szót, hátrament az utolsó kocsiba. Jóformán az egész első osztályt az utolsó kocsiban töltöttem. Nem tudtam olvasni. Fura mód, legtöbb bajom a THE névelő kiolvasásával volt. 

A tanító néni segíteni akart, ezért készített egy névtáblát T-H-E felirattal, amit két hétig a ruhámon kellett hordanom. A gyerekek, ha megláttak, megkérdezték:

„Miért van rajtad a címke?”
„THE-nek hívnak?”
„Mit vétettél?”

Előbb-utóbb megtanultam a THE írását, de nem csak ezt. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok olyan okos, mint a többiek, vagy másként szólva, nem vagyok „elég”. Igaz, később jó tanuló lettem, de gyakran éreztem úgy magam, mint az a kicsi lány a hátsó kocsiban.

Mózes is úgy érezte, nem elég jó. Mikor Isten az égő csipkebokorból rábízta a feladatot, hogy kivezesse népét az egyiptomi tömlöcből, Mózes hosszan sorolta, miben „nem elég jó”. 

Egyoldalú vitába szállt Istennel, közölte vele, hogy nem ő az alkalmas ember. Nem elég bátor, nem elég erős, nem elég okos, nem elég ékesszóló, nem elég karizmatikus, nem elég magabiztos.

Egy adott ponton Mózes ezt kérdezte Istentől: Tegyük fel, hogy „megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?”

És Isten válaszolt: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Az „ÉN VAGYOK” küldött engem hozzátok” (Kiv. 3,13-14.)
Mózes 80 éves volt ekkor. De az ÉN VAGYOK kezében a leggyengébb térd is számottevő erővé válhat.

Meg merem kockáztatni, hogy te is küszködtél már a kisebbrendűség, bizonytalanság, alkalmatlanság érzésével. Ezek mögött pedig mindig ott volt egy megállapítás: „Nem vagyok elég – ”. A hiányzó részt különféle tulajdonságokkal töltheted ki. Efféle tévhitekkel:
Nem vagyok elég erős.
Nem vagyok elég tapasztalt.
Nem vagyok elég tehetséges.
Nem vagyok elég bátor.
Nem vagyok elég szép.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. április 7.