15. Hétvégi családi lelkigyakorlatok

Ez a családpasztorációs forma “lelkibb” az előzőeknél, a vallásukat gyakorló családok hitbeni továbbsegítését szolgálja. Konkrét célkitűzéseit két pontban foglalhatjuk össze: 1. Segítségnyújtás a család lelki közösséggé formálásához, ezáltal a zsinat óta annyiszor emlegetett család – egyház építése. – 2. az egyes családtagok – szülők és gyerekek – hitének megerősítése, keresztény életének elmélyítése, méghozzá nem külön-külön, hanem magában a családi közösségben, tehát ott, ahol mindennapi életüket élik.

Ennek a formának az a lényege, hogy néhány (3 – 5) teljes család együtt él egy hétvégén, péntek estétől vasárnap estig valamely erre alkalmas helyen, üres plébániaépületben, kulcsosházban, nagyobb családi nyaralóban, és egy vagy két világi lelkipásztor vezetésével sajátos családi lelki programot valósít meg.

15. 1. Szervezési feladatok

Hétvégi lelkigyakorlatra legcélszerűbb olyan családokat összehozni, amelyek már valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Ez a kapcsolat lehet egyszerűen a templomból, a plébániai munkából származó ismeretség, lehet rokonság, munkatársi viszony, szomszédság, barátság.

Különösen jó, ha a résztvevők ugyanannak a családközösségnek a tagjai, mert ilyenkor kapcsolatuknak már vallási vonatkozásai is vannak. De szervezhető lelkigyakorlat – például templomi hirdetés útján – olyan családokból is, amelyek nem ismerik egymást. Az se baj, ha a családok a lelki élet tekintetében különböző fokon állnak. Ilyenkor az elmélyültebb vallási életet élő családok példája segítheti a többieket.

Létszámban mindez 8-10 felnőttet és 12-15 különböző korú gyermeket jelent. (Három évnél kisebb gyermeket lehetőleg ne vigyünk magunkkal.) A létszámnak egyrészt a hely befogadóképessége szab határt, de az is, hogy a fentinél nagyobb számú résztvevővel családias légkört létrehozni és bensőséges lelki beszélgetéseket folytatni már nem igen lehet.

A lelkigyakorlat kezdetét pénteken a késődélutáni órákra úgy kell kitűzni, hogy a családok a munka befejezése után odaérhessenek. Ha van a helyszínen vasárnap szentmise, akkor a lelkigyakorlat az esti órákig tarthat. Ha nincs, akkor úgy kell befejezni, hogy a családok a lakóhelyükön még elérhessék az esti szentmisét.

Az étkezést általában egyszerű, a helyszínen a résztvevők által elkészített egytál-ételekkel szokás megoldani, de más megoldás is elképzelhető, például éttermi előfizetés, készétel-konzerv, stb.

15. 2. A program

A családi lelkigyakorlat csak akkor lehet eredményes, csak akkor érheti el a bevezetőben jelzett célját, ha vezetője tudja, hogy a résztvevő családoknak, azokon belül az egyes családtagoknak Isten felé vezető útjukon most éppen mire van szükségük, és azt amire szükségük van, meg is tudja adni nekik. Hatékonysága éppen ebben a “testreszabottságban” van, de ez teszi ugyanakkor a vezető számára igen nehéz feladattá is. A program összeállítása előtt ezért fel kell keresnie a családokat, meg kell ismernie őket, és meg kell találnia azokat a pontokat, ahol egyéni lelki életükben vagy a családi közösség tekintetében segítségre, tanácsra szorulnak. Ennek figyelembevételével kell összeállítania a foglalkozások programját, ezekben a kérdésekben kell minél alaposabban felkészülnie.

A programok egy része közös, azokon a szülők és a gyerekek együtt vehetnek részt. Ilyen a lelkigyakorlatot megnyitó és záró beszélgetés, ilyenek az étkezések, és ilyen, ha van rá lehetőség, a szentmise. Ide tartoznak azok a “bemutató foglalkozások” is, melyeknek célja, hogy a szülőknek mintát, ötleteket és bátorítást adjon a gyerekekkel folytatandó lelki beszélgetésekhez. E beszélgetések nem póthittanórák, még kevésbé “lelkizések”, hanem a gyerekek érdeklődését messzemenően figyelembe vevő, aktív közreműködésükre építő közvetlen hangú párbeszédek a hit dolgairól, a keresztény élet számukra éppen aktuális kérdéseiről. A beszélgetést elindíthatja egy erre alkalmas szentírási részlet vagy más történet felolvasása, megtörtént eset elmesélése, egy diafilm levetítése, egy közösen elénekelt dal szövege vagy ezekhez hasonló. A beszélgetést a vezető irányítja, de a szülők sem passzív hallgatók, hanem előzetes megegyezés szerint kisebb-nagyobb feladatokat kapnak, melyekkel mintegy begyakorolják magukat hasonló beszélgetések önálló irányításába.

Ugyancsak közös a felnőttek és a gyerekek reggeli illetve esti imádsága. Olyan családok esetében, melyeknél a közös imádság már meglévő gyakorlat, a vezető igyekszik tanácsaival, személyes példájával ezt a családi imát még elmélyültebbé, még gazdagabbá tenni. Azoknak a családoknak viszont, amelyeknél a közös ima még nem szokás, éppen a lelkigyakorlat nyújthat erre példát és ösztönzést. Az a tapasztalat, hogy nem is a vezető tanácsai és buzdításai, inkább ezeknek a közös imádságoknak a légköre gyakorol mély benyomást rájuk.

A közös, családi foglalkozások mellett alkalmat kell teremteni a felnőttekkel való külön beszélgetésekre is. Ezek tematikája annyira gazdag, és a résztvevők igényei szerint az egyes esetek annyira különbözőek, hogy éppen csak megemlítünk néhányat a valószínű témákból.

Kevés szülő ismeri az egyház tanítását a családról és a szülői hivatásról. A zsinati okmányok és más egyházi megnyilatkozások, folyóiratcikkek alapján érdemes ezekről a témákról elbeszélgetni. Segítheti a lelkigyakorlatos beszélgetés a családi katekézist, konkrét kérdések alapján bővítheti a szülők hitbeli ismereteit. El lehet beszélgetni a szerelemmel, a nemiséggel kapcsolatos újabb katolikus állásfoglalásokról. Felhívhatjuk a figyelmet az egyházban világszerte tapasztalható lelki megújulásra, különösen az olyan jelenségekre, amelyek a családdal, a világiak lelkiségével kapcsolatosak. Tanácsokat adhatunk a gyermekek vallási nevelésére, a felmerülő nehézségek megoldására, az egyházi év ünnepeinek családi körben való megünneplésére, a családi bibliaolvasásra.

Segítheti egy ilyen beszélgetés a házastársak egymás felé való megnyílását, bátoríthat arra, hogy tudjanak, merjenek beszélni egymással lelki, hitbeli kérdésekről, hogy ne csak egymás mellett, hanem együtt, közösségben éljék meg a hitüket. Tanácsokat adhat arra, hogy miként lehet élő közösséget kialakítani a gyerekekkel. Buzdíthat az elmélyültebb egyéni és családi imádságra és így tovább. Annyi megbeszélni való van, hogy akárhány hétvégi lelkigyakorlatra is elegendő lenne. Két nap alatt nyilván nem lehet minden kérdést elintézni, de ez a két nap lendületet adhat a szülőknek, hogy hazatérve önállóan folytassák a párbeszédet. Éppen azért arra is kell néhány óra, hogy a hallottakat ki-ki egyénileg is végigelmélkedje, végigimádkozza. Külön “cellák” persze nincsenek erre, de a kert vagy a közeli park, egy magányos séta igen alkalmas az Úrral való csendes együttlétre.

Mit csinálnak ezalatt a gyerekek? A figyelmet, elmélyülést igénylő foglalkozásokból számukra elég annyi, amennyit a felnőttekkel közös lelki beszélgetés nyújt. Ha a lelkigyakorlat vezetőjének van segítőtársa, például egy egyetemista, főiskolás korú fiú vagy lány, akkor a felnőttek foglalkozásaival egyidőben szervezhet a gyerekeknek egy-két olyan, életkoruknak megfelelő játékos foglalkozást, amely figyelmüket valamiképpen a hit felé irányítja. Például hittani vetélkedőt, bibliai történetek eljátszását, rajzversenyt és kiállítást, stb. De talán még hasznosabb, ha egyszerűen csak játszik velük, elviszi őket sétálni és a közben adódó helyzeteket használja fel a keresztény magatartás gyakoroltatására vagy egy spontán adódó kérdés megbeszélésére. Az ilyen rögtönzött beszélgetés gyakran mélyebb nyomokat hagy a gyerekekben, mint a legmódszeresebb foglalkozás. Ha nincs erre külön személy, a gyerekek felügyeletét idősebb testvér vagy végső esetben felváltva a szülők egyike is elláthatja.

A lelkigyakorlat napjai alatt a családok általában összebarátkoznak, a közös élmény közel hozza őket egymáshoz, ezért rendszerint maguk kezdeményezik, hogy később is találkozzanak. Ez történhet spontán módon, meghívások, vendégeskedések formájában, de létrejöhet belőlük egy stabil, rendszeresen találkozó, együttes programokat szervező családközösség is.

Az ismertetett forma csupán keret.^[23] Hatékonysága attól függ, hogy a vezető milyen tartalommal tudja megtölteni ezt a keretet. A vezető személye ezért egyáltalán nem közömbös. Olyan világi munkatárs vállalhatja ezt a szolgálatot, aki nem csak a szükséges ismeretekkel rendelkezik, nem csak a programok levezetésére és a résztvevőkkel való személyes kapcsolatteremtésre képes, de aki saját élő hitével, Isten iránti szeretetével az együttlét minden órájában igazi lelki atmoszférát tud teremteni. Enélkül az egész hétvége könnyen kedélyes polgári víkendezéssé válhat.

Létrehozva 2017. október 22.