Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a kinyilatkoztatás szerint két természet van Krisztusban: az isteni és az emberi, és ez a két természet Krisztus isteni Személyében egyesül olyan formán, hogy Krisztus emberi természete még gondolatban sem választható el az Igétől, a második isteni Személytől, mert mint Szent Cirill mondja (Al. Epist.1.): benne van a fönnállása és létezése.

Ennek megfelelően Szűz Mária istenanyasága azt fejezi ki, hogy szent Fia emberségének alakítására más anyákhoz hasonlóan ő nyújtotta az anyagot éspedig azon a módon, amint az a természet szerinti szülésben történik, s mivel a szülés határpontja nem a természet, hanem a személy, ezért joggal mondjuk, hogy Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istennek anyja.

Természetes, hogy Szűz Mária anyai közreműködése Krisztusnak csak emberségére terjeszkedik ki és semmiképpen az Istenségére, viszont — mondja Szent Tamás — a természet szerinti szülésben az anya fiának csak testét adja és nem lelkét is, melyet Isten teremt, mégsem azt mondjuk, hogy az anya „Péter testének anyja”, hanem egyszerűen „Péter anyja”, mert az anyaság határpontja nem a test, hanem a személy (III.q 35.a.4.).

Tehát nemcsak átvitt értelemben mondjuk Máriát Isten anyjának, hanem a szó szoros értelmében, mert az Istenember volt az, akit fogant és szült.

Mária istenanyasága alapköve a mariológiának és egyáltalán sarkköve a keresztény vallásnak.

A kereszténységnek ez az ősidőktől vallott hittétele alapköve a mariológiának, mert ez a gyökere és jogcíme a Szűz Anya páratlan méltóságának, egyedülálló kiváltságainak, egészen sajátos helyzeté-nek a kegyelem rendjében hozzánk való viszonyának, az őt megillető különös tiszteletnek.

Mária istenanyaságának jogcíme azonban nemcsak a mariológiának, hanem a keresztény vallásnak is egyik sarkalatos hittétele. Egyrészt azért, mert a kinyilatkoztatás, főképpen a megtestesülés és megváltás nagy titkai őbenne virágoznak ki; másrészt azért, mert a megtestesülés és megváltás révén Mária olyan sajátos kapcsolatba került Krisztussal, az Istenfiával, hogy Szűz Mária istenanyaságának elismerése természetszerűleg össze van kötve a Krisztus istenségében való hittel, s aki az egyik körül téved – mondja Aquinói Szent Tamás – az szükségképpen a másik körül is téved.” (III.dist.4.q.e.a.)

(In Badalik Bertalan: Istennek Szent Anyja)

Forrás: Tengernek Csillaga, 2000/1. szám

Létrehozva 2017. augusztus 25.