Lehetőségem volt nemrég időt tölteni Alberttel, egy régi barátommal, aki éveken keresztül vezetőként szolgált a CBMC-ben. Vendégelőadó volt egy konferencián, és néhány olyan dologról beszélt, amit a bibliai elvek gyakorlatba ültetéséről tanult az üzleti- és magánéletben.

Az egyik életformáló ismeret, melyet a tapasztalatai során szerzett a következő volt: „Isten sosem ad olyan elvet az Igében, melyet nem tudsz gyakorlatba ültetni.” Hozzátette: „Mikor bibliai elveket követsz, sosem tévedhetsz.”

Ez nem egy üres kijelentés volt. A barátom ezután példákat sorolt fel olyan helyzetekről, mikor bár az ösztönei nem ezt súgták, mégis úgy döntött, hogy az Írás irányelveit fogja követni, és örömmel konstatálta, hogy működtek, ígéret szerint. Albert nem állította, hogy mindig könnyű a bibliai elvekre figyelni, vagy hogy a dolgok kimenetele mindig úgy lesz, ahogy reméled. De ahogy mondta:

„Egy szerető apa sosem fog tőled olyat kérni, ami számodra nem jó – és az Úr a szerető Apánk.”

Ez elgondolkodtatott: Milyen elveket adott Isten a Bibliában, biztosítva minket, hogy azok számunkra a legjobbak lesznek? Könyveket lehetne írni erről a témáról, de eszembe jutott néhány példa:

Nem csak magunkért dolgozunk. Jellemzően úgy kezdjük a karrierünket, hogy az „én munkám”, „az énállásom”. A Biblia azonban azt tanítja, hogy a munka az isteni elhívásunknak a része, és a tehetségek és ajándékok, melyekkel rendelkezünk, még a lehetőségek is, melyek az utunkba kerülnek, Istentől vannak. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef, 10)

A várakozás nem árt senkinek. Sokan cselekvés-orientáltak vagyunk, és a célok és vágyak elérésére valóvárakozás a türelmünk határait feszegeti. Azonban ha olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy várnunk kell, Istennek jó oka van rá. „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37, 7) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46, 10)

Az élet nehézségei mérföldkövek lehetnek a lelki növekedésben. Mikor nehézségekkel találkozunk,hajlamosak vagyunk alternatív útvonalakat keresni, hogy elmeneküljünk a körülmények elől. De sokszor a csapás megpróbáltatásai adják a legnagyobb leckét Istentől, és vezetnek el minket a lelki érettségre. „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,3-5)

Nem lehetsz bőkezűbb Istennél. A bőkezűség sokunkból nem jön természetesen. Ragaszkodunk afizetésünkhöz és profitunkhoz, azzal az érvvel, hogy „Az enyém, én kerestem meg.” Úgy viselkedünk, mintha a másoknak való adás, még az arra érdemes jótékonysági célokra is, azt eredményezné, hogy kifogyunk a saját erőforrásainkból. De a 2. Korintusi levél 9, 7 szerint „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. Jézus pedig azt tanította, hogy ne aggódjunk azért, mert nekünk nem lesz elég: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Luk 6, 38)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2023. szeptember 22.