Korunkban könnyen kapható a testi intimitás, mégis sok a boldogtalan kapcsolat és a magányos, örömtelen ember. Az ok felismerése fél gyógyulás.

Az öröm nem átmeneti feldobottság, hanem tartós lelki derű. Némi köze van a külső körülményekhez, de nem csak azokra vezethető vissza. Hiába gazdag vagy sikeres valaki, hiába van párkapcsolata, mégis lehet örömtelen. Ugyanakkor vannak, akik nélkülözés, sőt szenvedések közepette is derűsek. Az öröm ellentéte ugyanis nem a szenvedés, hanem az önzés.

Az öröm forrása az ajándékozás: időnk, energiánk, türelmünk, erőnk odaadása mások javára. Aki áldozatot hoz másokért, abban megszületik az öröm, még ha szenvedéssel jár is az önfeláldozás. Aki nagy áldozatra képes, másokban is tiszteletet ébreszt.

Az önzés viszont a maga javát keresi, olykor a bűnig jutva. Átmeneti feldobottság kísérheti, de igazi belső örömet nem hoz. Előbb vagy utóbb kiábránduláshoz vezet. Az önzés nem ébreszt tiszteletet, akár magunkban, akár másban szembesülünk vele.

A társadalom minden rétegében vannak nagylelkű, áldozatos, örömteli emberek, akik odaadóan dolgoznak, szeretetből a másik emberért. Hasonlítanak Krisztushoz, aki önmagát ajándékozta, sőt életét adta azért, hogy örök életünk legyen. Ám szenvedései ellenére teljes, boldog emberi életet élt: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is.” (Jn15,11)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 26.