II. János Pál mondata: „A tisztaság életre szóló feladat”, megváltoztatta a szemléletemet és az életemet – írja egy családos anglikán lelkészből lett katolikus pap.

Minél több gyónást hallgatok végig, sokszor szexualitással kapcsolatos bűnöket, annál jobban kezdem érteni az emberi szexualitás titkát és a házasság szentségét, amely végtelenül sérülékeny, mégis csodálatosan gyógyulékony.

A probléma: valamennyien tökéletes, végtelen szeretetet vágyunk adni és kapni. Szeretetvágyunk azonban mélyen sérült. A sérülésnek több oka van. Szexualitásunk – túlzott freudi felhangok nélkül – először a szüleinkkel való kapcsolatban sérül. Anyutól, aputól várjuk az áhított tökéletes szeretetet. Ám ők is gyarló emberek, akárcsak mi. A világ legjobb szülője sem tud tökéletesen szeretni. Tökéletes szeretetet egyedül Istentől kaphatunk.

Ahogy a szülők nem tudnak tökéletesen szeretni, úgy mi sem tudjuk tökéletesen befogadni a szeretetet. Félünk a szeretettől. Félreértjük. Begubózunk. A szülőkkel való kapcsolat sokszor szenvedéssel teli.

Amikor aztán másnál kezdjük keresni a szeretetet, keresésünk sokszor félresikerül. Nem tudjuk, hogyan keressünk jó házastársat. Rosszul választunk. Berobban az életünkbe a szexuális vágy, a pornó, a társadalmi léptékű erkölcstelenség, a szabadosság – és sorolhatnánk a szexuális bűnök teljes hosszú, szomorú listáját. Ha ezekbe belegabalyodunk, még elkeseredettebben sóvárgunk az igazi szeretetre, és még nehezebben találunk rá.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. december 15.