Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből

És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: “Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája!”
(Jelenések 14, 6:7)

Nincs ítélet evangélium nélkül, és nincs evangélium ítélet nélkül.

Ősszüleink elfordultak Istentől, és ítélet sújtotta őket: kiűzetés, halál. De megszólalt az evangélium: Az asszony utóda a Kígyó fejére tapos (1Mózes 3:15).

Izráel népe elfordult Istentől, és ítélet sújtotta őket: fogság és szétszóratás. De megszólalt az evangélium: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked. (Ézsaiás 54:7-8)

Korunk embere elfordult Istentől, és ítélet sújtotta: Isten kiszolgáltatta az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak (Róma 1:28). De az evangélium, az örömhír ma is szól: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3:16).

A bűn magában hordja az ítéletet

A letépett virág elhervad hervasztás nélkül is, mert elszakadt élete forrásától.

Istentől elszakadva mi is ítélet alatt állunk: ki vagyunk szolgáltatva a halálnak, nincs aki megvédjen.

Isten ítéletének jelei életünk minden területén megmutatkoznak: természeti környezetünkben, társadalmi jelenségekben, személyes életünkben.

1. Az ítélet jelei a természetben

Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják.
Az ÚR jelentette ki ezt az igét.
Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ,
elalél a magas ég a földdel együtt.
Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket,
megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget.
Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói…
Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai.
Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld!
Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó!
Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé.
(Ézsaiás 24:3-6, 18-20)

Ézsaiás próféciájának beteljesedését figyelhetjük meg napjainkban. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy természeti katasztrófák korábban is voltak, földtani és régészeti leletek tanúskodnak erről.

De Isten ítélete is elkezdődött már akkor, amikor első ízben fordult el tőle az ember: az Éden-kertben. Az ítélet időnként „tetőzik”, amikor a gonoszság áradata is megnövekszik. Ilyen ítélet-tetőzés volt valaha az özönvíz. De a természeti katasztrófákban megmutatkozó ítélet folyamatosan tart. Földrengésekre Jézus is utal (Máté 24:7; Márk 13:8). Mind ezzel együtt az a benyomásunk, hogy ezek a katasztrófák egyre sűrűbben jelentkeznek, hasonlóképpen a lavina lezúdulásához, amelynek egyre nő a tömege és a sebessége.

Észre kell vennünk azt is, hogy a természeti katasztrófákat jelentős mértékben emberi tevékenység váltja ki. Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket – írja Ézsaiás. A természet egyensúlyát fenntartó törvények ellen vétettünk a felelőtlen erdőirtással, mértéktelen műtrágyázással, környezetszennyezéssel, ózonpajzsot átlyukasztó gázok kibocsátásával.

2. Az ítélet jelei a társadalom életében

Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad (Máté 24:7)

Háborúk is voltak mindig az emberiség történetében. Akik falvaik és városaik pusztulását, lányaik és asszonyaik megerőszakolását, a fogságot és az öldöklést elszenvedték, Isten ítélete miatt szenvedtek.

Így szóltak a próféták az asszír hódításról, a babiloni fogságról, Jeruzsálem pusztulásáról a káldeusok majd a rómaiak által, Izráel népének szétszóratásáról. De így értelmezték a mi népünk életében a tatárjárást és a törökdúlást nemcsak a reformátorok, hanem Kölcsey is a Himnuszban: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…”

A 20. században a háborúk permanenssé váltak. Dühöng és pusztít a nemzeti sovinizmus. A népirtás és a pogromok a föld valamelyik részén szinte mindig jelen vannak. A terrorizmus feltartóztathatatlannak látszik. A közélet – úgy érezzük – soha sem volt olyan mértékben hazugsággal és korrupcióval fertőzött, mint napjainkban. „Megáradt a gonoszság” – írja Babits a Jónás könyvében.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. október 29.