De Mattei: “A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük.”

Az iszlamista terror első európai mártírját Jaques Hamel atyát, július 26-án szentmise celebrálás közben ölték meg Normandiában. Két, az iszlámot dicsőítő muzulmán férfi betört Saint-Etienne-du-Rouvray plébániatemplomába, túszokat ejtettek, elvágták a 86 éves pap torkát, és egy hívőt súlyosan megsebesítettek, mielőtt a rendőrség megölte volna őket. Nincs kétség az agresszorok identitása és az őket motiváló kereszténygyűlölet felől. Az Amaq hírügynökségen keresztül az Iszlám Állam a támadókat a “harcosainak” nevezte.

Jaques Hamel atya neve is odakerült azon keresztények ezrei közé, akiket a hitük miatt nap mint nap megégetnek, keresztre feszítenek és lefejeznek. Mégis a július 26-i vérengzés fordulópont, mert most először történt ilyesmi Európában, a félelem és riadalom árnyékát vetve kontinensünkre.

Egész biztos, hogy lehetetlen őrt állítani a Franciaországban található 50.000 vallási épülethez, és ugyanennyi templomhoz, plébániához és szentélyhez szerte Olaszországban és másutt. Minden pap lehetséges támadások célpontja, melyeknek valószínűsége csak nő, ismerve az ilyen bűncselekmények öngerjesztő voltát.

“Hány halál kell, hány levágott fej, hogy az európai kormányok felismerjék a helyzetet, amiben a Nyugat találja magát?”

– tette fel a kérdést Robert Sarah bíboros.

Mi kell még, hogy a bíborosok, és elsősorban a pápa maga, megértsék ezt a rémes helyzetet, amiben nem csak a nyugat, hanem az Egyetemes Egyház találja magát? A legfélelmetesebb ebben a helyzetben az, hogy a tehetetlenség önként vállalt: az iszlamistákkal és az egyház más ellenségeivel szemben tanúsított jótét lélekség és hamis irgalmaskodás politikája.

Persze, a katolikusoknak imádkozniuk kell az ellenségeikért, de tudatában kell lenniük, hogy ellenségeik igenis léteznek, és nem korlátozhatják magukat kizárólag az imádságra, hanem kötelességük felvenni a harcot ellenségeik ellen. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt tanítja, amikor a  2265. pontjában ezt mondja:

A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük.

A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék.

Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. július 31.