Janus a legősibb római istenek egyike, akit évszázadokon át töretlen tisztelet övezett.  Antik források szerint Rómában, az Argiletum út mentén álló szentélye mindössze két kapu volt, amelyeket kinyitottak, ha Róma háborút viselt, és bezártak békeidőben. A kapuk ritkán voltak zárva, mert a hatalmas kiterjedésű birodalom gyakran viselt háborút valamelyik szomszédjával. Augustus császár például büszkén emlékezett meg arról, hogy uralkodása alatt a szenátus háromszor is elrendelte a kapuk bezárását.

A kétarcú Janus, aki nevében hordozza a „kapu” (janua) szót, egyszerre tekint előre, a jövőbe, és vissza, a múltba. Ő a kezdet és a vég őrzője, nem véletlen, hogy hónapját, Januariust már a Kr. e. 5. századtól évkezdő hónapnak tekintették a római naptárban.

Ugyanezt a hónapot a magyar népi hagyományban Boldogasszony havának is mondják. A II. Vatikáni Zsinat után Mária istenanyaságának, vagy más néven az Istenszülőnek (Theotokosz, Dei Genetrix) az ünnepe került január hónap élére, Újév és egyben a Béke napjára.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. január 2.