„Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.” (Zsolt 149,4)

Úgy gondolod, te aztán nem vagy vonzó? Távol állsz attól, hogy szépnek mondjanak? Talán épp a mai lélekerősítő Isten igéje alapján kell ahhoz, hogy megváltoztasd álláspontodat.

Először is: Isten gyönyörködik benned. Nem csak elfogad, megbocsát, elvisel. Gyönyörködik! Örömmel tölti el, hogy helyed van királyságában. „Ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened” (Ézs 62,5b).

Na és a családod? A személyiséged? A népszerűséged?

Ezekkel az emberek foglalkoznak, nem az Úr.

És a tanulmányaid? Az önéletrajzod? A bankszámlád? Legyenek ezek bármilyen mutatósak vagy szerények, nem befolyásolják Isten véleményét rólad.

Még a magatartásod sem számít abban, hogy mennyire szeret. Szeretete feltétel nélküli és visszavonhatatlan. Isten nem azért szeret, mert gazdag vagy, jó vagy okos. Azért szeret, mert az Övé vagy. „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket!” (1Jn 3,1a).

Még több jó hírt szeretnél? Az Úr gyönyörűnek tart. Nem csak átlagosan vonzónak. Gyönyörűnek. Azért jó érzés rád nézni, mert Isten a maga képmására teremtette az embert (1Móz 1,27a). És ez rád is vonatkozik.

Ahogy mai igénk mondja a 149. zsoltárban: „Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.” Kimondhatatlanul szép vagy, ha beborít és felékesít Isten kegyelme.

Megszállottan foglalkozunk a külsőnkkel, mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban nézzünk ki, hogy megfeleljünk, hogy tetszést arassunk. De hiába, mert mikor a tükörbe nézünk, mindig csalódva vesszük tudomásul azt, amit látunk.

Isten nem. Ő pontosan tudta, mit csinál, mikor megformált anyád méhében (Zsolt 139,13).

Erre néhányan azt felelik: „Lehet, hogy tetszettem Istennek, mikor megalkotott, de nem hiszem, hogy boldoggá teszi az, amivé lettem…”

Figyelj ide. Isten ismeri első lélegzetvételedet és az utolsót is (Zsolt 139,6). Számontartja minden hajad szálát (Mt 10,30). Könnyeidet tömlőbe gyűjti (Zsolt 56,8). Még hogy a mi Istenünk meglepődne vagy csalódna abban, amivé lettél? Szeretett a legelején, szeret most, és szeretni fog mindörökké.

Akkor van gond, amikor másokkal hasonlítjuk össze magunkat, mert mindig találunk valakit, aki fiatalabb, magasabb, vékonyabb, kigyúrtabb, kegyesebb – és a listának sosincs vége.

De Isten nem szokott összehasonlítani. Isten nem alkot klónokat. Mindegyikünk az Ő egyedi alkotása. Kedvesem, te az a szépség vagy, amit Isten szépnek határozott meg a te esetedben. Hajlandó vagy olyannak látni magadat, amilyennek Isten lát? Mutatok egy jó kis gyakorlatot, amit már régóta tanítok másoknak. Minden reggel, mikor megállsz a tükör előtt (miután felöltöztél), nyújtsd ki örömmel a magasba a karodat, és kiáltsd úgy, mintha komolyan gondolnád: „Tá-dáá!”

Ugye milyen jól esik? Jól is áll. Ezt nem lehet mosolygás nélkül csinálni, és a mosoly mindig lendít egyet a dolgokon. A „Tá-dáá!” a Lizzie-féle változata annak, hogy: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31a).

Mind ismerünk gyönyörű nőket, akik ha megszólalnak, elveszítik minden vonzerejüket. És ismerünk átlagos külsejű nőket, akik egész szívükkel szeretik Istent, és ez meglátszik sugárzó arcukon. Gyönyörűek.

Amikor Krisztus fénye átsüt rajtunk, átalakulunk. Ez az igazi, a reményteli, a végső „Tá-dáá!”

Istenem, Atyám! Oly sokan küzdünk külsőnkkel, magunk és életünk értékével. Add, hogy a mai legyen az a nap, amikor elfordulunk a világ hazugságaitól, és befogadjuk tanításod igazságát, Fiad szépségét. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2015. szeptember 10.