II. A tisztaság méltatása

Mit mond róla Isten?

Szalézi Szent Ferenc írja egyik művében: „Két dologról nem beszélek szívesen: az alázatosságról s a tisztaságról. Mert mind a kettő oly gazdag a szépségben, hogy bármit mondanék is róluk, csak nyomorúságos és gyenge kép volna s nem ismertetné meg ezeket az erényeket kellő fenségökben. Lehet, hogy aki csak az én szavaimból ismerné meg őket, nem becsülné meg azokat érdemök szerint”. A gyenge emberi ékesszólást azonban felmenti s bőven kipótolja az, ki a tisztaságot tervezte s megalkotta.

Összes remekei között szent büszkeséggel mutat reá, mint olyanra, mely őt is elbájolja s gyönyörrel tölti el.

„Minden – úgymond, – ami becsültetik, nem hasonlítható a megtartózkodó lélekhez.” (Sir 26,20)

Mondhatott volna‑e az Úr a tisztaságról valami megkapóbbat s fenségesebbet? Tarthatott volna róla rövidebb s magasztosabb dicsbeszédet?

Nagy becsben áll a világon a testi szépség, egészség, vagyon, hatalom, hercegi, királyi korona stb. De mindez nem hasonlítható a kincshez, melyet a megtartóztató lélek magában hord.

És tényleg hányan mondottak le s mondanak le mai napig mind a felsorolt javakról, mert megbűvölte őket a tisztaság szeretete.

„A feddhetetlenség közel visz az Istenhez.” (Bölcs 6,20) Mit mond ezzel a Szentlélek, ha nem azt, hogy a tisztaság hasonlóvá tesz magához az örök isteni Szépséghez. Igaz ugyan, hogy e hasonlóság legnagyobb az angyalokban. Ámde, ha valakire, elsősorban az angyalokkal nehéz, de diadalmas versenyre kelő szűzi lelkekre illik az ige: „Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál”. (Zsolt 8,6)

Ki a szívtisztaságot szereti, annak ajkai kedvességéért barátja lesz a király. (Péld 22,11)

Ki ez a király, ha nem elsősorban az egek királya, aki belsőséges, baráti viszonyba lép a tiszta lélekkel, bizalmaskodik vele, beavatja titkaiba, mint ahogy a jegyes jegyesével szokta tenni.

Honnan Istennek ez az elismerése, lelkesedése a tisztaság iránt? Okát elsősorban a tisztaság elragadó szépségében keresd, mely még Istennek, a művészek Művészének is ajkára csalja:

„Ó, mely szép a tiszta nemzetség fényességében, mert halhatatlan emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az embereknél emlékezetes.” (Bölcs 4,1)

Az isteni példa

Ámde még az isteni igénél is hangosabban szól az isteni tett. A Szentháromság második személye leszáll a földre, hogy minden erényre példát adjon s pedig egész kiváló módon a tisztaságra. Nemcsak ajkaival prédikálta: „Boldogok a tiszta szívűek”, hanem egész életével is.

Isteni szíve ragyogó tisztaságát, míg csak ennek a poros, szennyes világnak útjait járta, soha egyetlen árnnyal sem engedte behomályosodni.

Születhetett, lakhatott szennyes, sötét istállóban, viselhetett szegényes durva munkászubbonyt, odanyújthatta ajkát az áruló csóknak, odadobhatta testét, ezt a legszebb virágot, hogy hóhérai tapossák, mint a nyomorult férget, de azt az egyet, hogy szíve szeplőtelen tisztaságát a legcsekélyebb homály is érje, azt nem engedhette meg.

A tisztaság iránti hő szeretete vitte arra, hogy forrón szeretett édesanyjában hallatlan csodával az anyai méltóságot a szüzesség fenségével kapcsolja össze s a világba az őt hordozó szűzi méh legkisebb sérelme nélkül lépjen.

Szűzi kebel hordozta, szűzi kezek ringatják, nyújtják neki a kenyeret, viszik őt Egyiptomba, védik, óvják minden veszélyben, bajban. Kiket választ tanítványainak?

Lehettek azok szegény munkásemberek, nélkülözhették a világi tudást s műveltséget. Nyers s pórias arcvonásokkal járhattak színe előtt, durva hangon beszélhettek előtte, kérges kezeikkel tapinthatták őt.

De egy nem hiányozhatott belőlük, hogy közelében maradhassanak: a tisztaság szeretetének kedves illata. Szívben s becsületben feddhetetleneknek kellett lenniök. Bár a szívtisztaságban kifogástalanok valamennyien, de egy közülök gyermekségétől fogva kiválott abban. Ez lesz szívének választottja, meghitt barátja, ez borulhatott keblére az első szentáldozás mennyei örömében; erre hagyományozta haldokolva legdrágább kincsét: édesanyját.

Igen, Jézus szerette a bűnösöket, a tékozló fiúkat, a Magdolnákat. Ott sírhattak lábainál; tovább nem igen jutottak. Szívére az ártatlan gyermekeket szorította, meg Jánost, ki a szívtisztaságban a gyermekekkel versenyzett.

Urunk földi zarándokútjában bámulatosan el tudta bűvölni, bájolni az emberek szívét. Otthagytak érte mindent, feleséget, gyermeket, házat, földet. Nyomon követték szemüket reá szegezve. A tisztaság mágnese vonzotta őket. A tisztaságnak belőle kiáradó fénysugarait felfogta az emberi szív, s maga is a tiszta élet mind gyengédebb szerelmére gyulladt.

Igen, „szüzek követik a Bárányt, bármerre megyen”, nem csupán a mennyei Jeruzsálem ragyogó gyémántos utcáin, hanem a földi Jeruzsálem poros utain is, az Anyaszentegyház keblén. Követik, igen, szinte önfeledten követik, nem azért, mert rút a bűn; ezt akárhány még nem is ismeri; nem azért, mert az erény tiszteletreméltó, kitüntető, királyi; nem azért, minthogy útja virágokat kínál, hanem azért, mert Jézus Krisztus a szüzek vőlegénye, ezt az erényt mindenekfelett szerette; azért mert tudják, hogy Jézus Krisztus féltékeny szerető, nem osztozkodik a szívek felett, hanem csupán egész szívvel elégszik meg. Igen, azért követik a Bárányt szüzek százezrivel, ragyogva a szinte emberfeletti tisztaságban, vért, életet áldozva inkább, mint a tisztaságból egy szemernyit.

Mily magasztos felfogást árulnak el e tekintetben már a keresztény ókor szüzei. Szent Cecilia Valeriánnak, kivel akarata ellenére szülei eljegyezték, tiszteletet parancsoló hangon megtiltja, hogy őt érintse, mert ő már a szüzek vőlegényének, Jézus Krisztusnak van eljegyezve, s tisztaságának hatalmas fényes angyal a védelmezője. A megkeresztelkedett Valerián meg is láthatta később ezt az angyalt. A még szinte gyermek Ágnes vidáman siet a vérpadra, hogy a szüzesség koronájához a vértanú-pálmát is megszerezze. Midőn pedig Szent Borbálát a hóhérok ruhájától akarják megfosztani, a földre borulva így imádkozik: „Isten! ki az eget felhőkkel borítod, fedd be testemet a szemérmetlen szemek elől”. És íme, csakugyan angyal jelen meg, ki a szűzi testre fátyolt terít.

Nincs semmi, amiben az égi s földi szépség annyira összeolvadna, mint a tisztaságban. Azért az ég s föld összeolvad magasztalásában.

A népek közös meggyőződése

Minden nép, mely valaha a földön élt s él, lett légyen a gyakorlatban erkölcsileg bármily züllött, romlott, mégis közfelfogásában, ízlésében, nézeteiben öntudatlanul is visszhangozza az isteni igét, melyet Napóleon császár is a Szentírás legszebb tételének nevezett: „Boldogok a tiszta szívűek”.

Minden nép tudja, érzi, hogy a legdicsőbb s legnagyobb győzelem önmagunkat győzni meg; s ezer csaták győztesére is kicsinylő megvetéssel tekintett, ha a nagy csatában öntestével – elesett.

Minden nép a paradicsomból magával hozta a vigaszos ősi hagyományt, hogy a világot Üdvözítővel szűz fogja megajándékozni. Nevezetesen a régi Róma minden romlottsága mellett, de mennyire megbecsülte a tisztaságot! A római fórumon, hova hajdanában minden út vezetett s az arany mérföldjelzőnél, mint centrumában, összefutott; a fórumon, mely annyi diadalmas hadvezért látott, kik a kizsákmányolt világ kincseit ott rakták az örök város lábai elé; hol a szónoki emelvényről a világ sorsát tárgyalták és eldöntötték, – ott, a fórumon állott Vesta szentélye, melyben csak feddhetetlen szüzek tehettek, mint az állam papnői, szolgálatot.

Az ő szűzi kezeikbe tették le a birodalom palládiumát, az általános nemzeti jólétnek s üdvnek ezt a jelképét, hogy – mint Cicero magát kifejezte – „a jövőben épek maradjunk”.

A vestaszűz nyilvános fellépése elhárított minden erőszakos cselekedetet; a vele való szerencsés találkozás még a halálraítélt vesztőhelyre hurcolt gonosztevőt is az élettel ajándékozá meg.

A konzul is, az állam első tisztviselője, tiszteleg a vestaszűz előtt, s neki engedi át az elsőbbséget.

Így áldozott a mélyen süllyedt pogányság a tisztaság eme megmaradt foszlányának, árnyékának is, s adta meg az állami hatalom elismerését az erkölcsi teljhatalomnak.

Így fejezte ki Róma az egész pogány világ közmeggyőződését: „Casta placent superis”, „a tiszta tetszik az isteneknek”.

És Athén, az ókori klasszikus műveltség otthona versenyez Rómával e tanúságban, a tisztaság előtti hódolatban.

Régi fellegvárának, az Akropolisnak északi szegélyén állott napkeletnek fordult arccal a periklesi idők legnagyobb remeke, a Phidias alkotta „Athéné Parthenos”-nak, a szűzi Athénének aranyból s elefántcsontból készült szobra. Baljában pallost tart, balkezén a „Niké”, a győzelem kicsiny istennője áll. Így tekint le a magasból a szárazföldre s a tengerekre.

Midőn a nap felbukkant a tenger hullámos sivatagjából, első sugarai Athéné szűzi istennőnek aranyos sisakjáról verődtek vissza; őt üdvözölték utoljára is, midőn a nap a salamisi vizekbe alábukott.

A szüzesség eme jelképéről azt tartotta a mithologia, hogy Zeusnak, az istenek atyjának fejéből pattant ki pompás fegyverzetével, anyja pedig „Métis”, vagyis maga az isteni bölcsesség.

Mint ilyet, tisztelte, imádta őt a görög nép, s azt álmodta róla, hogy az egyetlen, aki egészen tiszta s a természetes élet minden békójától szabad.

Amit a pogány világ csak sejtett, álmodott a tisztaságról, a kereszténység saját szemeivel látja, tiszteli, bámulja az Immaculátában s annyi másban, kik az ő nyomdokaiba lépni törekszenek.

És az, ami legszebb a katolikus Egyházban, nemcsak elvben tartja, hogy a szüzesség nagyobb az egyébként szent házas állapotnál, amit a protestantizmus megtagadott, hanem bőven termi is a szűzi lelkeket. Ez az ő kiváltsága s dicsősége.

A tisztaság azonban nemcsak szépséggel árasztja el a világot, hanem teli kézzel szórja reá jótéteményeit.

A tisztaság ajándékai

Nem is szólunk e helyütt a megszentelő malasztról és Isten többi természetfeletti ajándékáról, melyeknek főfeltétele a tiszta szív, – vegyük csak a tisztaság javait a természet rendjében.

a) Az ész fénye

Az első ezek között az ész fénye, a lelki, szellemi szemek tisztasága, éles látása. A tisztaság ugyan nem ad tehetséget, de azt, ami van, érvényesülni engedi. Aquinói Szent Tamásnak, az Egyház legnagyobb bölcsének a szimbolika a tudást jelképező ragyogó napot nem a homlokára, hanem angyal tiszta szívére rajzolja. Ahol nincs tiszta szív, ott hiányzik a képzelőtehetség fegyelme s az erő a kitartó szellemi munkára. Innen van, hogy míg tiszta szívvel a középszerű tehetségek is előbbre jutnak, megromlott szívvel a lángelmék sem boldogulnak.

b) Nemes, acélos jellem

A tiszta szív műtermében készülnek a nemes, acélos jellemek. Ha még akadnak a világon önzetlen, szép, nagy alakok, az emberiségnek igazi barátai s jótevői, ne kételkedjünk, hogy az ilyenek keblében tiszta szív dobog.

c) Testi egészség

A tiszta szív üde egészségben őrzi a testet s annak bámulatos szívósságot s munkabírást biztosít. Megóvja a vér tisztaságát, fokozza az életerőket és ez által szép, hosszú, derült életre nyújt kilátást.

d) Szociális erény

Mindezekből önként következik, hogy a tisztaság nem csupán egyesek java, hanem biztosítéka a boldog s termékeny családi életnek, az államok szilárdságának, a haza boldogságának s dicsőségének. Tehát valóban társadalmi, szociális erény.

Éppen ezért már csak ezáltal is mérhetetlen szolgálatot tesz az emberiségnek a papság s a szerzetesrendek, midőn tiszta szűzies életükkel állandó példát s buzdítást adnak a tisztaságra.

Már a régi szentatyák megfigyelték s tapasztalták, hogy ott hozza a házasélet fája is a legszebb, bővebb, egészségesebb gyümölcsöket, ahol e fa liliomokkal van körülültetve. Viszont ott, ahol a szüzesség művelése hanyatlik, az emberiség életfája is fonnyad, pusztulásnak indul.

Szent Ambrus a szüzességről írt pompás könyvében így szól: „Vigyázzátok meg, hány szüzet szentelnek fel Isten szolgálatára Alexandriában, Kelet és Afrika egyházaiban.[1] Nálunk (Itáliában) kevesebb ember születik, mint ahány szűz azokban az egyházakban fátyolt ölt. Ahol tehát a szüzesség virágzik, szaporább az emberiség”.

Így tehát valóban kiszámíthatatlan sok s nagy az az áldás, melyet a tisztaság, nevezetesen annak legszebb virága, a szüzesség hoz a világra. Úgy, hogy méltán reá alkalmazhatjuk az írás szavait:

„Vele egyetemben jött minden jó nekem, és számtalan tisztesség az ő kezei által”. (Bölcs 7,11)

Létrehozva 2022. december 17.