A protestantizmus alaptétele, hogy az ember az eredeti bűn következtében teljesen megromlott és teljesen rossz. Semmit sem tud tenni önmagáért, annyit sem, hogy „orvoshoz” fordul, hogy segítséget kér. Teljesen tehetetlen báb. Nem szabad.

Ebből az alaptételből nyílegyenesen következik az eleve elrendelés, vagyis az, hogy minden kizárólag Istentől függ, botrányos módon még az ember üdvössége is. Akit Isten a maga kifürkészhetetlen akaratából meg akar menteni, azt megmenti, akit nem akar megmenteni, azt nem.

Ha azonban az ember teljesen megromlott, ha az ember teljesen rossz és semmi jót nem tud tenni, tehát nem is szabad, és minden kizárólag Istenen múlik és mindent kizárólag Isten tesz, akkor a szentek tiszteletének, a Mária-tiszteletnek, az engesztelés fogalmának, a szentmiseáldozatnak, a tisztítótűznek sincs semmi értelme, hiszen ezek mindegyike feltételezi, hogy az ember fontos szerepet játszik önmaga és mások üdvözülésében.

A protestantizmus egységes egészet alkotó rendszer, ahol az egyes tévedések mind az alaptévedésre vezethetők vissza, az alaptévedés pedig az alapvető bűnre, a gőgre.

A reformátorok megütköztek azon, hogy az Egyházban sok bűnt és botrányt találtak. Azt mondták, hogy ilyen romlott Egyház vezetőinek nem hajlandók engedelmeskedni, és létrehozták a maguk „tiszta” egyházát. Az embert teljesen romlottnak minősítették, és mindent egyedül Istenre alapoztak, csak a hitre, csak a kegyelemre, csak a Bibliára, csak Krisztusra.

A gond ezzel az, hogy Istennek nincs szüksége a vallásra. A vallásra az embernek van szüksége. Az embermentesített vallás, ahol a biztonság kedvéért – nehogy a romlott ember bármit elrontson – mindent egyedül Isten végez, fából vaskarika.

Forrás

Létrehozva 2026. március 14.