Szokatlan időket élünk. Úgy tűnik, hogy az emberek egyre kevésbé hajlandóak felelősséget vállalni döntéseikért és tetteikért. Egyesek számára természetes, hogy másokat – embereket, intézményeket, vagy általában a társadalmat – hibáztatnak, és csak az áldozat szerepében tetszelegnek. Ha kudarcot vallanak, úgy gondolják, hogy az nem az ő hibájuk, hanem a „rendszer” vagy valaki más a hibás. Tény azonban, hogy sokminden, ami velünk történik, valójában a mi felelősségünk. Ha kudarcot vallunk, vagy nem érjük el céljainkat, arról senki más nem tehet, csak mi magunk.

Helen Keller egy betegség következtében 19 hónapos korában elveszítette a látását és a hallását is. Egy odaadó gondozója, Anne Sullivan segítségével azonban legyőzte jelentős fogyatékosságát, és író, a fogyatékosok jogainak szószólója és előadó lett. Egyik erőssége az volt, hogy soha nem keresett kifogásokat; ehelyett képes volt kijelenteni: „Amit én keresek, az nem rajtam kívül van, hanem bennem.”

Keller példáját idézve Tim Kight vezetési tanácsadó megjegyezte: „Az orvosok nem tesznek egészségessé. A táplálkozási szakemberek nem tesznek karcsúvá. A tanárok nem tesznek okossá. Az edzők nem tesznek fitté. Segítenek, de neked kell felelősséget vállalnod és elvégezned a munkát.”

Ezt látjuk nap mint nap az üzleti világban is. Ahhoz, hogy munkát kapjunk, általában először ki kell töltenünk egy önéletrajzot, egy jelentkezési lapot, és interjúra kell mennünk. Ahhoz, hogy eladjunk valamit, kapcsolatba kell lépnünk a leendő vevőkkel, hogy tájékoztassuk őket a termékünk vagy szolgáltatásunk értékéről és előnyeiről. Ahhoz, hogy előléptetést vagy fizetésemelést kapjunk, be kell bizonyítanunk, hogy méltóak vagyunk rá. Ahogy Kight mondja, vállalnunk kell a felelősséget, és el kell végeznünk a munkát.

A Bibliának sok mondanivalója van erről. Például megerősíti a becsületes munka értékét. „Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (Pál második levele a tesszalonikaiakhoz 3, 10) Azaz már 2000 évvel ezelőtt is azt tanította a Szentírás: „Nincs ingyen ebéd”.

Csodálhatjuk azt a munkatársat, aki érti, hogyan tudja hatékonyan integrálni a hitét a munkájába, de nekünk is erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ugyanezt elérjük. „Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (Pál második levele Timóteushoz 2, 15) Az „igazság igéje” – Isten igazsága, ahogyan az a Szentírásban kinyilatkoztatott – nem ozmózis útján jut el hozzánk. Időt kell szentelnünk a Biblia olvasására, tanulmányozására, elmélkedésre és memorizálásra, hogy igazságait és elveit a gyakorlati alkalmazás érdekében magunkévá tegyük.

Ugyanakkor ahhoz, hogy következetes, gyümölcsöző „Krisztus követeivé” (2Korinthus 5:20) váljunk, azt is meg kell értenünk, hogy bár fontos a szerepünk a sikerünkben, de Istennek is. „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Pál levele a filippibeliekhez 2, 13)

Ez egybevág azzal, amit Jézus tanított, amikor kijelentette: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. … Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János evangéliuma 15, 1-5) Kezdeményeznünk kell, és meg kell tennünk a szükséges erőfeszítéseket, de ahhoz, hogy megvalósítsuk Isten céljait az életünkkel kapcsolatban, rá kell hagyatkoznunk. Ahogy Pál apostol írta: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Pál levele a filippibeliekhez 4, 13)

Forrás: keve.org, Monday Manna 

Létrehozva 2023. július 3.