Amikor hamis a lelki béke
Az igazi lelki béke Jézus Krisztus ajándéka, ezért nekünk is küzdenünk kell. Hogy a lelki békét lehet hamisan is értelmezni, ezt igen kalandos körülmények között tapasztaltam meg, egyszer elmondanék egy régi történetet, mielőtt rátérnék az erények tárgyalására.
Az 1989-es decemberi változások után gomba módra elszaporodtak a „lelkiségi mozgalmak”, addig tilos volt Istenről, vagy bármiféle természetfölöttiről beszélni.
1991-ben egy jó barátnőm lánya, akkor XI.-es, eljárt egy ilyen „lelkiségi társaságba”, szeptembertől a következő év áprilisáig, amikor hirtelen arra gondolt, hogy többet nem megy, mert a következő évben jön érettségi, az egyetemre a felvételi, sokat kell tanulni, és valami nem tetszett neki, nem tudta megmondani, mi. Az édesanyja kétségbeesett: lányának rémálmai kezdtek lenni, majd ébrenlétben is, sokszor faarcú szerzetesek vették körül, az arcuk mély sötét üreggé változott, hangokat hallott, többször elvesztette az eszméletét. A társaság vezetője pedig rendszeresen megjelent neki, és elmagyarázta, hogy nem szabad otthagyni „a közösséget”.
Ugyanebből a közösségből egy másik valaki már kórházba került, mert ugyanezt mondogatta: a társaság vezetője rendszeresen megjelenik neki, leül a kórházi ágya szélére és beszélgetnek – schizofréniásnak nyilvánították.
A lánnyal kiskorától úgymond barátnők voltunk, megkérdeztem, miről is szól a tanítás abban a közösségben: hát aszkétizmus, jóga, ima, Jézus és bioenergia, meditálás, testből való kilépés… Ez utóbbi három kifejezés egészen új volt számomra, a mai eszemmel rögtön tudnám: ez a New Age. Kérte menjek el. Az édesanyja is erre kért nagy aggódva. Elmentem. Kéthetente tartották, két guru felváltva jött B. városából tanítani, könyveket is árultak, tiszta fehérben jártak, és „Jézus-frizurájuk” volt – nem Táltosok voltak, ők később jelentek meg. Kb. négy órát tartott egy ilyen összejövetel, középtáján egy félórás szünettel.
Május volt, akkor én már rég napi áldozó voltam a kisfiammal együtt, naponta imádkoztuk a rózsafüzért, a nyakunkban a megszentelt Csodásérem.
A májusi téma a „lelki béke” volt. A lelki békét feltétlenül meg kell őrizni, ezért:
- mindenkinek meg kell adni a születési adatait a gurunak, hogy a saját horoszkópja szerint öltözködjön és táplálkozzon. Ekkor hallottam először a horoszkópról, a vegetarianizmusról, a természetes táplálkozásról.
- mindenáron kerülni kell mások életébe a beleszólást, és kiállították az egyik fiatalembert, mint negatív példát: szegény feje látott egy részeg anyukát, aki éppen a hároméves kisfiát rugdosta, odafutott és kimentette, ezáltal kettős hibát követett el, egyik súlyosabb, mint a másik: beleszólt a kisfiú életébe, miatta a karmáját most nem tudja beteljesíteni, és elvesztette a saját „lelki békéjét”. Simán félre kellett volna nézzen, és továbbmenjen. (A szünetben magyarázták el nekem, hogy a karma a reinkarnáció elméletével függ össze, ezek is új fogalmak voltak nekem).
- imádkozni kell, és kérni kell, de nem úgy, ahogy a papok tanítják, hanem ki kell jelenteni: én vagyok az egészség, én vagyok gazdagság, stb. és nem szabad ezt többször kérni, mert amikor jön a válasz, az energia a Mindenségből, szembekerül az ismételten elküldött kéréssel, és összezavarodik, eltéved, és ott marad az imádkozó a pácban, kérése nem talál meghallgatásra. Bármilyen imát naponta csak egyszer szabad elmondani.
Elmesélték, hogy ezzel a jóga-guruval tartott kétórás meditáció alatt már többen is ki tudnak lépni a testből, és lenéznek „a testekre”, lebegnek a plafonon. Letesztelték a „nagyobbik” gurut: egy 5-6 tagú társaság a közösségből az egyik szünet alatt elment egy 20 percre a városba céltalanul sétálni, betértek üzletekbe, emberekkel beszélgettek, stb., ezalatt a guru transzban volt, meditált, és amikor visszajöttek, beszámolt minden lépésükről, szavukról. Ez volt az a guru, aki megjelent az áldozatoknak, és beszélgetett velük, és csak az áldozatok láthatták őt. Hát ennyit a schizofréniáról ebben az esetben.
AZ írás elolvasható itt.
Létrehozva 2014. május 25.
