AZ ÖRDÖGŰZÉS HATÁSAI

Ha az érintett személynél negatív jelenségek mutatkoznak, még ha ezek nem is járnak együtt különleges megnyilvánulásokkal az ördögűzések alkalmával, az illetőnél gyakran azonnal javulás áll be. Általában nem vesszük figyelembe azt a napot, amikor az ördögűzést elvégeztük: lehet aznap jobban vagy éppen rosszabbul a beteg, felléphet bódultság vagy álmosság, eltűnhetnek bizonyos véraláfutások és fájdalmak: ezeknek nincsen jelentőségük. Fontos viszont megfigyelnünk a rákövetkező naptól beálló változásokat. Vannak esetek, amikor valaki egy vagy két napig rosszabbul érzi magát, azután egy ideig jól van; általában azonnal érez valamilyen javulást, néhány napig, vagy éppen több napon át is, a gonosz befolyás erősségének megfelelően.

Ha egy embernél semmilyen negatív jelenség sem mutatkozik az ördögűzés során, és utólag sem érzi semmilyen hatását, akkor betegsége más okokra vezethető vissza. Az ördögűző mégis megteheti, hogy újabb áldásokra hívja az illetőt, ha van oka arra gyanakodni, hogy az ördög csak rejtőzködik.

Érdekes azt is megfigyelni, ami a soron következő áldások során történik, mind a szentelmény kiszolgáltatásakor, mind annak hatásaként. Lehetséges, hogy a gonosz befolyás már az első alkalomtól kezdve megmutatja teljes erejét, legyen az bár csekély vagy éppen erős. Ekkor ezeknek a jelenségeknek a csökkenése következik be. Máskor viszont úgy viselkedik a baj, mintha rejtőzködni szeretne, lassanként fedi fel magát teljes kiterjedésében; csak ezután kezd visszaszorulni. Emlékszem példának okáért egy fiatalemberre, akinél az első ördögűzés során csak igen enyhe negatív jelenségeket tudtam észlelni, míg a második alkalommal ordítani és rángatózni kezdett. Jóllehet ez az eset sok másiknál súlyosabb volt, elég volt néhány hónapnyi ördögűzés, és eljutott a megszabadulásig.

A sikerhez elengedhetetlenül szükséges a beteg együttműködése. Azt szoktam mondani mindig, hogy az ördögűzés hatása csak a 10 %-át érinti a bajnak, a fennmaradó 90 %-ot az érdekelt embernek kell legyűrnie. Hogy hogyan? Sok-sok imával, a szentségek vételével, az evangéliumban foglalt törvények szerinti életvitellel, a szentelmények használatával (külön fogunk szólni az exorcizált vízről, olajról és sóról), mások imájának segítségével (igen hatásos az egész család közös imádsága, a plébániai vagy szerzetesi közösségeké, imacsoportoké is), szentmisék felajánlásával. Igen hasznosak a zarándoklatok, a karitatív cselekedetek, főként azonban sok-sok személyes imára van szükség, az Istennel való egységre, hogy az ima szokássá váljon. Sokszor kerülnek hozzám emberek, akik meglehetősen távol állnak a vallásos gyakorlattól.

Nagyon hasznosnak találtam a plébániai közösségekbe vagy az imacsoportokba való beilleszkedésüket, különösképpen a Karizmatikus Megújulás csoportjai esetében.

Az együttműködés fontosságát hangsúlyozandó gyakran hozom fel példaként a kábítószerezést; igaz, hogy egészen más terület, de ezt az emberek ma már jobban ismerik. Mindenki tudja, hogy a kábítószer-élvezők előtt nyitva áll a gyógyulás útja, ha teljesül két feltétel: egyrészt segítséget kell kapniuk kívülről (egy terápiás csoportba illeszkedve, vagy másképpen), mert egymaguk nem győznék a dolgot; másrészt tevékenyen együtt kell működniük minden személyes erőfeszítést megtéve, különben minden segítség hiábavaló. A mi esetünkben a személyes segítséget azok az eszközök jelentik, amelyekről már szóltunk. Ha olykor az ördögűzés közvetlen gyümölcse, vagyis a megszabadulás, csak lassan érlelődik is, tapasztaltam viszont igen gyors megtéréseket: egész családokat, akik intenzíven átélt keresztény gyakorlatot, imaéletet valósítottak meg (igen gyakran a rózsafüzér volt ennek a középpontjában). Láttam eseteket, amikor határozott lelkierővel küzdötték le emberek a gyógyulás előtt álló akadályokat, máskor pedig azt láttam, hogy a szabadulás gátja egy rendezetlen házasság, az elviselt méltatlanságok megbocsátására  való képtelenség vagy a kibékülés nehézségei (többnyire közeli hozzátartozók esetében, akikkel az illető minden kapcsolatot megszakított).

Külön hangsúlyt igényel hatékonysága miatt az a parancs, amely az evangéliumban az egyik legnehezebb: az ellenségeknek való megbocsátás. A mi esetünkben az ellenségeket azok a személyek jelentik legtöbbször, akik az átkot az illető személyre hozták, vagy esetleg továbbra is átkozzák. Az őszinte megbocsátás, az értük való imádság, az értük mondatott szentmise olyan eszközöknek bizonyultak, amelyek feloldottak nehéz helyzeteket és meggyorsították a gyógyulás folyamatát.

Az ördögűzések hatásai között kell felsorolnunk olyan bajok és betegségek gyógyulását is, amelyek olykor gyógyíthatatlanoknak tűnnek. Lehetnek ezek megmagyarázhatatlan fájdalmak a test különböző részeiben (főként a fejben és a gyomorban, mint már említettük), de lehetnek olyan pontosan meghatározható és klinikailag kimulatható betegségek is, amelyeket az orvosok nem tudnak meggyógyítani, vagy egyenesen gyógyíthatatlannak ítélnek. Az ördögnek hatalma van ilyen betegségeket kelteni. Az evangéliumban olvasunk egy asszonyról, akit az ördög 18 éven keresztül tartott gúzsban (talán gerincbetegségben szenvedett?); Jézus meggyógyította azzal, hogy elűzte belőle az ördögöt, s ugyanilyen módon gyógyított meg egy süketnémát is, akit valaki megátkozott. Más alkalmakkor Jézus olyan süketeket és némákat gyógyított meg, akiknél nem gonosz befolyás okozta a betegséget.

Az evangélium nagyon tisztán különválasztja a betegeket és az ördöngösöket, még ha bizonyos tüneteik egybe is eshetnek.

Melyek a legsúlyosabb betegségek? Melyeket legnehezebb meggyógyítani? Személyes tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy a legsúlyosabb betegségek a leggonoszabb átokból születnek. Visszaemlékszem olyan személyekre, akiket Brazíliában átkoztak meg (ott ezeket „makumbának” hívják); olyanokat is megáldottam már, akiket afrikai boszorkánymesterek átkoztak el. Ezek igen nehéz eseteim voltak. Hozzáteszem még, hogy léteznek egész családokat sújtó átkok; néha olyan bonyolult helyzettel találja magát szemben az ember, hogy azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Igen lassan gyógyulnak meg azok a személyek is, akiket időről időre újabb átokkal sújtanak: bár az ördögűzés erősebb az átoknál, s ezért a gyógyulást nem akadályozhatja meg, de késleltetheti, hosszan elhúzhatja időtartamát.

Kiket támad meg leginkább az ördög? Nem habozom kimondani: a fiatalokat. Elég ha visszagondolunk, milyen alkalmak nyithatnak utat az ördögnek, hogy hatalmába kerítsen valakit, s belátjuk: a mai hit és eszmények nélküli fiatalok vannak leginkább kitéve e szörnyűséges „tapasztalatnak”. A gyermekek is igen veszélyes helyzetben vannak, nem személyes bűnük, hanem gyengeségük miatt. Sokszor megesik, hogy idős személyek áldásakor is azt fedezzük fel: a gonosz jelenléte a korai gyermekkorra vezethető vissza, esetleg egyenesen a születés pillanatára, sőt, olykor az embriókorra.

Többször felhívták rá a figyelmemet, hogy több nőt áldok meg, mint férfit. Így van ez minden ördögűző esetében. Nem tévedünk, ha arra gondolunk, hogy a nők könnyebben ki vannak téve a gonosz támadásainak. A férfiak és a nők nem egyforma mértékben részesülnek e támadásokban. Az is igaz ugyanakkor, hogy a nők hajlamosabbak ördögűzőhöz fordulni áldásért. Sok az olyan férfi, aki bár tudja, hogy súlyos átok ül rajta, nem akar erről tudomást venni és elmenni egy paphoz. Az is többször fordult elő férfiakkal tapasztalataim szerint, hogy valakit felszólítottam az élete megváltoztatására, és ezt visszautasította. Természetesen ezek a személyek nem bukkantak fel nálam újra, bár tudatában voltak a bajuknak. Ezekben az esetekben a legnagyobb akadályt az jelentette, hogy a gyakorlati istentagadásról áttérjenek a megélt hitre, a bűn állapotából a kegyelmi életre.

Nem akarom véka alá rejteni, hogy az ebből a bajból való gyógyulás nagyon sokat kíván az érintett személytől a keresztény élet intenzitása területén. Azt hiszem ugyanakkor, hogy éppen ez az egyik oka, amiért Isten megengedi az ördög működését. Maguktól az ördöngös személyektől hallottam többször is: hitük ellaposodott, imaéletük már korábban csaknem megszűnt. Azt, hogy újból közel kerültek az Istenhez, sokszor intenzív apostoli munkába kezdtek, éppen annak a bajnak köszönhették, amin átestek. Sokkal jobban ragaszkodunk a földhöz és evilági életünkhöz, semmint sejtjük; az Úr viszont túltekint ezeken, és örök üdvünket keresi.

Az ördögűző a maga részéről nem elégszik meg azzal, hogy az áldások során imára és mindazoknak az eszközöknek az igénybevételére buzdítja az illetőt, amelyeket már említettünk, hanem igyekszik minden lehetséges módon piszkálni, gyengíteni, kizavarni magát az ördögöt is. Maga a szertartáskönyv is azt tanácsolja, hogy ismételjük azokat a kifejezéseket, amelyek az ördögre hatással vannak; ezek személyenként mások és mások. Egyéb segítséget is igénybe lehet azonban venni. Vannak, akiknek a számára elviselhetetlen a szenteltvízzel való meghintés; van, aki kétségbeesik a szembefújástól, amely módszert már az egyházatyák korában használták, amint erről Tertullianus is beszámol; van, aki a tömjén szagát nem bírja, ezért hatásos az ördög ellenében. Olyan is akad, akinek az orgonaszó okoz fájdalmat, a szent zene, vagy a gregorián ének. Ezek olyan segédeszközök, amelyeknek hatékonyságát megtapasztaltuk.

Hogyan viselkedik tehát az ördög az exorcizmus folyamán? Hadd fűzzek hozzá az elmondottakhoz még valamit. Az ördög maga szenved és szenvedést okoz. Az a szenvedés, amit az ördögűzés során el kell viselnie, a mi képzeletünk számára megfoghatatlan. Egyszer P. Candido megkérdezte egy ördögtől, hogy van-e a pokolban tűz, és valóban éget-e? Az ördög ezt felelte: „Ha tudnád, te micsoda tűz vagy számomra, meg sem kérdeznéd ezt tőlem.” Persze nem holmi földi tűzről van itt szó, amit éghető anyag meggyújtásával váltunk ki. Látható, hogy az ördög valóban megég a szent dolgokkal való érintkezéskor, ha feszülettel, ereklyékkel, szenteltvízzel kerül kapcsolatba. Velem is előfordult már nem egyszer, hogy az ördög kijelentette nekem: az exorcizmus alatt jobban szenved, mint a pokolban. Ha pedig megkérdezem tőle: „Hát akkor miért nem mész a pokolba?”, ezt válaszolta: „Mert nekem csak az számít, hogy szenvedést okozzak ennek az embernek.”

Ebben látszik az igazi ördögi álnokság: tudja, hogy semmi előnye nem származik belőle, sőt növekszik örökre kiszabott büntetése az okozott gyötrelem miatt, mégis, tudván tudva, hogy ráfizet, nem hagy fel azzal, hogy szenvedést okozzon, csak azért, hogy gonosz dolgokat művelhessen.

Az ördögöknek a neve is, csakúgy, mint az angyalok esetében, utal a szerepükre. A legfontosabb ördögöknek bibliai vagy a hagyományban gyökerező nevük van: Sátán vagy Belzebub, Lucifer, Aszmódeusz, Meridián, Zebulon. Vannak azonban olyan nevek is, amelyek azt a célt jelölik meg, amelyet maguk elé tűznek: romlás, kárhozat, rontás… Vagy egyes szörnyűségekre utalnak: álmatlanság, félelem, összeférhetetlenség, irigység, féltékenység, bujaság…

Amikor elhagynak egy-egy lelket, az ördögök legtöbbször a pokolra kerülnek, néha megkötik őket a pusztaságban (ezt olvassuk Tóbiás könyvében is, ez Aszmódeusz sorsa, akit Ráfael arkangyal megláncol a pusztaságban). Én mindig arra kényszerítem őket, hogy menjenek a kereszt lábához, hogy Jézus Krisztus, az egyedüli bíró szabja meg rendeltetési helyüket.

Létrehozva 2025. október 13.