„De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1)

Rossz napom van. Unom már, hogy mindig ugyanazért imádkozzam!

Belegondoltam, mi lenne, ha megosztanám a facebook-on, hogy érzem magam. Vannak rossz napjaink. Ez a mai különösen annak tűnt, ahogy ott ültem, imanaplómmal a kezemben. Nincs bennem semmi késztetés, hogy újra elmondjam ugyanazokat az imádságokat. Elegem van. Kimerültem. Esetleg olvasom a Bibliámat, de imádkozni nem imádkozom. Ma nem.

Eldöntöttem: megosztom a lelkiállapotomat a facebook-on. Talán van valaki, akinek jól esik, hogy nincs egyedül abban, hogy rossz napja van, és nem tud már imádkozni azért, amiről annyira fáj beszélni.

Volt egy asszony, akinek szintén nehéz volt a szíve, mikor imádkozott. Hannának hívták, és éveken át könyörgött és vágyakozott hasztalan, hogy gyermeke lehessen. Hanna minden évben felment a férjével imádkozni az Úrhoz. Egyik évben különösen erősen nehezedett rá a teher imádkozás közben. Azt írja a Biblia: „(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt” (1Sám 1,10).

Míg imádkozott, az ajkai mozogtak, de hangja nem hallatszott. A pap azt hitte, részeg! „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok… nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig” (15,16, versek).

Éli, a pap, átérezte Hanna fájdalmát, és bátorító szavakkal támogatta: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél” (17.v.). A folytatásból tudjuk, hogy Éli szavai hatottak, Hanna szomorúsága elmúlt.

Az én facebook bejegyzésemre nem pap válaszolt, hanem kedves barátnőm, Julie. Olvasta, amit írtam, és felhívott: „Jól vagy?” Ez a két szó felszakította önuralmam gátját. „Nem, nem vagyok jól.” És kiömlött belőlem a meg nem hallgatott könyörgések fájdalma. Julie biztosított, hogy imádkozik értem, de nem is ez, hanem a javaslata segített a legtöbbet, és hozta helyre a szívemet. Lehetővé tette, hogy Éli szavai szerint, amivel elbocsátotta Hannát, én is „békével menjek el”. Arra biztatott Julie, hogy fogjam az imanaplómat – nem azért, hogy újraismételjem szokásos könyörgésemet, hanem hogy visszalapozzak, és szembesüljek Isten hűséges szeretetével a múltamban.

„Menj végig rajta, és olvasd el azokat az imádságaidat életed során, amiket meghallgatott Isten.” Julie úgy gondolta, ha így feltöltekezem Isten jóságának emlékeivel, ez energiát fog adni, hogy tovább imádkozzam, és bízzam Isten válaszaiban, amik ezután fognak bekövetkezni.

Felismertem a javaslat bölcsességét, vettem az imanaplómat, és végigolvastam Isten hűségének bizonyítékait irántam és családom iránt. Ami azt illeti, hangosan felolvastam mind. Ettől hozzáállásom teljesen megváltozott.

Isten végül válaszolt Hanna sokéves imádságára, kisfia született. Én ugyan nem szeretnék évekig várni, de Hanna története bátorítólag hat, hogy folytassam Isten dicsőítését, a könyörgéseket, és válaszai keresését.

Neked van olyan kérő imádságod, amit már nagyon unsz? Ideje elővenned emlékeidet Isten hűségéről életed során.

Drága Jézus! Te hűséges vagy. Mindig. Lehet, hogy én belefáradok a könyörgésbe, a várakozásba, hogy válaszolj, de Te sosem fáradsz el. Lehet, hogy nem látom, mit teszel, de tudom, hogy működsz az életemben. Szeretnék ma megpihenni múltbeli hűséged emlékeiben, és a bizalomban, hogy a jövőben is meghallgatsz. A Te nevedben, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. április 26.