A nagypénteki szertartás egyik legszebb mozzanata a kereszt leleplezése. A pap részletenként lebontja a leplet, háromszor mutat rá a keresztre és hív az imádásra, tiszteletre. Ez a szertartás nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket.

Először is arra, hogy nagypéntek a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb napja, az emberi gonoszság és gőg megnyilatkozásának a napja. A történelem folyamán az emberek rengeteg sok gonoszságot követtek el. Amennyi gonoszságot, amennyi kínzást csak ki tudott találni az ember embertársa ellen, azt mind felsorakoztatta ezen a napon Krisztus ellen is: az árulástól kezdve, tagadás, gúny, ostorozás, tövissel való koronázás, kereszthordozás, keresztre-feszítés, s végül a halott oldalának átszúrása.
Basileus Macedon görög császárról jegyezte fel a történelem, hogy egy alkalommal, udvari embereivel szarvas vadászatra ment. Azonban egy anyaszarvas, mely kicsinyét védte, rátámadt a császára, agancsaira vette és vitte magával. A kísérők közt volt egy, akinek megmaradt lélek jelenléte, vadászkésével elvágta a császár övét, amely beleakadt a szarvas agancsába. Így menekült meg a császár a súlyosabb balesettől. Azonban őfelsége nem tudta elviselni, hogy életét nem önmaga, hanem egyik alattvalója mentette meg, ezt nem tudta császári önérzetével összeegyeztetni, ezért megmentőjét perbe fogta, azzal vádolta, hogy gyilkos szándékkal közeledett feléje. Ennek az embernek életével kellett fizetnie, azért mert a császár életét megmentette.

Valami hasonló dolog történt nagypénteken is. A gőgös ember nem tudta elviselni, azt hogy az örök-kárhozattól való megmenekülést, az Istennel való kibékülést egyedül Krisztusnak köszönheti, ezért szembefordult jótevőjével, perbe fogta, hamis vádak alapján elítélte és keresztre feszítette őt.
Jó, ez akkor volt mondhatja valaki, nekem semmi közöm Jézus halálához. Azonban Krisztus haláláért nem vádolhatjuk csupán az akkori embereket, nem ítélhetjük el csak őket. Az ő haláláért minden idők embere felelős, amikor bűnt követ el. Még mi magunk is, amikor bűneinkkel eladjuk, mint Júdás, megtagadjuk, mint Péter, megostorozzuk, kigúnyoljuk, és keresztre feszítjük, mint a római katonák tették. Ezért kell bűnbánatot tartanunk, ezért kell bocsánatot kérnünk Jézustól, mert kereszt halálának mi is okozói vagyunk, hiszen az egész világ bűneit magára véve halt meg.

Fr. Szilveszter írása elolvasható itt.

Létrehozva 2014. április 19.