LIII. fejezet.
A legfölségesebb Oltáriszentség vételének módja

Különböző okokból és szándékokkal járulhatunk ehhez az isteni szentséghez, s éppen ezért a szentáldozás három időszakában, az áldozás előtt, az áldozás pillanatában és áldozás után e különböző szempontokhoz alkalmazkodunk.

De bármi legyen is különös szándékunk, feltétlenül be kell tartanunk a következőket:

Először is szentáldozás előtt meg kell tisztulnunk a bűnbánat szentsége útján minden halálos bűntől, ha ilyen akadna lelkűnkben. Azután szívünk minden érzelmével és teljes lelkünkkel, minden fenntartás nélkül átadjuk magunkat az Úr Jézusnak. Mert hiszen ebben a szentségben Ő is nekünk adja magát testével, vérével, lelkével, Istenségével és összes érdemeivel egyetemben. De mivel látjuk, hogy a mi adományunk semmi az Övéhez képest, azt kell kívánnunk, bár mienk volna mindaz, amit a föld és az ég összes teremtményei valaha felajánlottak neki, hogy most mind az isteni Fölség trónja elé tehetnénk.

Ha azért akarod az isteni Üdvözítőt magadhoz venni, hogy ellenségeid, akik az Ő ellenségei is, elpusztuljanak, akkor már a szentáldozást megelőző este kezdj elmélkedni azon, mennyire vágyik Isten egyszülött Fia betérni lelkedbe, hogy egyesülhessen veled és segítsen téged gonosz szenvedélyeid legyőzésében.

A mi jóságos Urunknak ez a vágyódása olyan mérhetetlenül nagy, hogy teremtett lélek azt föl sem foghatja. De hogy valamiféle, bárha tökéletlen fogalmat mégis alkothass róla, a következő két dologra gondolj. Először arra, milyen kimondhatatlan örömét találja a legjóságosabb Isten abban, ha velünk lehet, hiszen „gyönyörűségének” mondja azt; másodszor arra, mennyire gyűlöli a bűnt, mely megakadályozza, hogy leghőbb vágya szerint egyesülhessen velünk, s amely minden tekintetben ellentétben áll isteni tökéletességével. Mert miután Ő a legfőbb jó, a legtisztább világosság és a végtelen szépség, azért természetes, hogy gyűlöli és utálja a bűnt, mely lelkünk sötétsége tökéletlensége és rútsága.

Istennek ez a gyűlölete a bűnnel szemben olyan nagy, hogy mindaz, amit az ó- és az újszövetségben, de kiváltképpen egyszülött Fiának legszentebb szenvedései útján cselekedett, arra irányult, hogy a bűnt lerontsa és megsemmisítse. És istenes lelkek állítása szerint, Isten Fia hajlandó volna, ha a szükség úgy kívánná, akár még ezer halált is elszenvedni, csakhogy legcsekélyebb vétkünket is elpusztítsa.

Ha ezekből a megfontolásokból valamennyire, bármily tökéletlenül is, fölfogtad annak a vágyakozásnak a nagyságát, mellyel az Üdvözítő szívedbe kíván térni, hogy kiűzze onnan közös ellenségteket, ébressz magadban te is heves vágyakozást, hogy Őt, ugyanezen célból, magadhoz vehesd.

Mennyei hadvezéred eljövetelének reménységéből így új erőre kapva, bátran és több ízben hívd ki küzdelemre azt a szenvedélyedet, melynek legyőzését elhatároztad, s megsokszorozott akaraterővel támadj rá és verd le. Ugyanakkor állandóan élesztgesd magadban az ellentétes erényt. Ismételd meg ezt a gyakorlatot este is, reggel is többször, a szentáldozás előtt.

Mikor pedig közeledik a szentáldozás pillanata, vess rövid pillantást utolsó áldozásod óta elkövetett hibáidra. Lásd be, hogy mikor azokat elkövetted, megfeledkeztél Istenről és mindarról, amit szenvedéseinek titkaiban elviselt érted; nyomorúságos kedvtelésedet és saját akaratodat többre becsülted, mint Isten akaratát és tiszteletét. Mélységes szégyenkezéssel és szent félelemmel ismerd be hálátlanságodat és méltatlanságodat.

De ugyanakkor gondold meg, hogy Isten nem nézve bűnösségedet, hív téged. Jóságának mérhetetlen mélysége hívja hálátlanságod és hűtlenséged örvényét. Közeledj tehát hozzá bizalommal. Nyisd meg előtte szívedet, olyképpen, hogy vess ki abból minden vonzódást a teremtmények iránt. Majd rendezd be teljesen az Ő számára, hogy korlátlanul uralkodhassék ott, azután pedig zárd be ismét szíved ajtaját, hogy Uradon kívül senki más ne léphessen be oda.

Szentáldozás után sietve vonulj vissza lelked legbelsejébe, s miután egy ideig mélységes alázattal és tisztelettel imádtad Őt, bensődben így beszélgess Vele:

„Édes jó Üdvözítőm, egyetlen javam és mindenem, Te látod, milyen könnyen megbántalak, s hogy ez, vagy az a szenvedély mennyire uralkodik rajtam. Azt is látod, hogy egymagam nem bírok vele. Főképpen Rajtad áll tehát, hogy megharcold ezt a harcot, és bár nekem is részt kell vennem abban, a győzelmet mégis egyedül tőled várom.”

Azután fordulj a mennyei Atyához, ajánld fel neki egyetlen, áldott Fiát, akit neked adott, s akit te szívedben őrzöl. Ajánld fel Őt hálaadásul a vett jókért, valamint azért, hogy győzelmet arathass önmagad fölött. Végül bátran újítsd meg elhatározásodat a küzdelemre, s azután bizalommal várd Istentől a győzelmet. Mert ha te a magad részéről megteszel mindent, amit tehetsz, Isten segítsége nem marad el, ha a teljes győzelem talán jóval később következik is be.

LIV. fejezet.
Hogyan készüljünk a szentáldozáshoz, ha azzal a szeretet érzelmét akarjuk magunkban fölkelteni

Hogy ez a fölséges, mennyei szentség Isten nagyobb szeretetére indítsa szívedet, irányítsd gondolataidat arra a nagy szeretetre, melyet Ő tanúsított irántad. Elmélkedj már a szentáldozást megelőző este arról, hogy ez a nagy és hatalmas Úr nem elégedett meg azzal, hogy téged saját képére és hasonlatosságára teremtett, hogy egyszülött Fiát a földre küldte és engedte, hogy bűneidért harminchárom éven át fáradozzon, csúfos megszégyenítést, üldöztetést és fájdalmas kereszthalált szenvedjen, hanem itt hagyta neked a legfölségesebb Oltáriszentségben, hogy eledelül és szükségedben menedékül szolgáljon számodra.

Gondold meg, keresztény lélek, micsoda felfoghatatlan kincseket rejt magában ez a maga tökéletességében egészen egyedül álló, páratlan szeretet.

Először: Ha az időt tekintjük, azt látjuk, hogy Isten öröktől fogva szeretett bennünket és szeretetének egyáltalában nem volt kezdete. Mint ahogy Ő maga isteni mivoltában örökkévaló, úgy örök a szeretete is, amellyel minden idő kezdete előtt elhatározta, hogy Fiát ilyen csodálatos módon nekünk ajándékozza. Örvendezz efölött lelkedben, és így fejezd ki szíved diadalmas örömét: „Tehát valóban igaz, hogy a legfölségesebb Isten már az örökkévalóság mélyében annyira becsülte és szerette csekélységemet, hogy reám gondolt, és kimondhatatlan szeretetének vágyódásában elhatározta, hogy saját Fiát adja nekem táplálékul.

Másodszor: Minden más szeretetnek, bármily nagy legyen is az, van határa, amelyet túllépni képtelen. A mi Urunk szeretete az egyetlen, amely határtalan. Azért, hogy ezt a szeretetet kielégíthesse, nekünk adta saját Fiát, aki vele mindenben, lényegében és tökéletességében is egyenlő. A szeretet tehát oly nagy, mint az ajándék, és az ajándék oly nagy, mint a szeretet. Mindkettő oly nagy, hogy valami nagyobb el sem gondolható.

Harmadszor: Istent nem kényszerítette sem erőszak, sem kényszerűség arra, hogy szeressen bennünket. Kizárólag csak a saját természetes jósága késztette rá, hogy ilyen megfoghatatlan szeretettel ajándékozzon meg bennünket.

Negyedszer: Részünkről semmiféle szolgálat, vagy szeretet nem előzte meg ezt a szeretetet. Tehát nem érdemeink jutalmául árasztott el vele bennünket, nyomorult teremtményeket, hanem csupán csak adakozó nagylelkűségből adta magát így teljesen nekünk, méltatlan embereknek.

Ötödször: Az Ő hozzánk való szeretete teljesen tiszta. Nem olyan, mint az embereké, mely telve van önző érdekekkel. Mert az Úristen nem szorul reánk, Ő önmagában, tőlünk függetlenül, minden boldogságnak és dicsőségnek kimeríthetetlen teljessége. Ha tehát felénk fordítja kimondhatatlan jóságát és szeretetét, az kizárólag csak értünk, a mi javunkért, nem pedig az Ő érdekében történik.

Ha mindezt jól megfontoltad, szólj magadban így: „Hogy lehetséges az, hogy egy ilyen fölséges Úr, ilyen gyarló teremtménynek ajándékozza a szívét? Mit akarsz ó dicsőség Királya, mit vársz tőlem, aki csak por és hamu vagyok? A te lángoló szereteted világosságánál jól látom Uram, hogy csak egyetlen szándékod van, és ez még inkább megvilágítja előttem szereteted tisztaságát; azért adod magad nekem táplálékul, hogy engem egészen magadba olvassz. Nem mintha szükséged volna rám, hanem azért, hogy Te énbennem élj, én pedig Tebenned, s hogy az én földi érzelmekkel telt szívem a veled való szeretetteljes egyesülés által a te isteni szíveddel egy legyen.”

A csodálat és öröm érzelmeivel ismerd el tehát, milyen nagy becsülésben és szeretetben részesít téged az Úristen. Légy meggyőződve arról, hogy mindenható szeretetének egyetlen szándéka és célja, téged minden teremtménytől, s végül önmagadtól is elvonni, hogy egész szereteted Őreá irányuljon. Ajánld föl azért magadat teljesen az Úrnak áldozatul, hogy ezentúl csak az Ő szeretete és isteni tetszése vezesse és kormányozza értelmedet, akaratodat, emlékezetedet és minden érzékedet.

Mivel pedig tudod, hogy semmi sem idézheti elő benned erőteljesebben és hathatósabban ezt a hatást, mint az Ő testének és vérének méltó vétele a legméltóságosabb Oltáriszentségben, tárd ki szívedet és készítsd elő azt a következő és hasonló röpimák és üdvös indulatok által: „Ó, dicső mennyei eledel, mikor lesz részem abban a boldogságban, hogy magamat teljesen odaadhassam neked áldozatul? Ó teremtetlen szeretet, mikor fogok minden más tüzet kioltani szívemben, hogy csak a Te tüzed emésszen engem? – Ó, eleven kenyér, mikor fogok csak belőled, általad és érted élni? – Ó, mennyei manna, én életem, én szépséges, boldog és örök életem, mikor jön el az az idő, amikor minden földi tápláléktól megundorodva, csak utánad vágyakozzam, csak belőled táplálkozzam? Mikor jön el az az idő, ó én egyetlen és legnagyobb javam, lelkem gyönyörűsége? Szeretetteljes, mindenható Uram és Istenem, szabadítsd meg a szívemet minden rendetlen ragaszkodástól és minden gonosz szenvedélytől; ékesítsd fel szent erényeiddel; rombolj le bennem mindent, ami ellenkezik a szeretetedre és tetszésedre irányuló tiszta szándékkal, mert csak így leszek képes szívemet teljesen kitárni előtted, Téged behívni és édes erőszakkal kényszeríteni, hogy betérj oda. S csak így tudod, Uram, akadálytalanul létrehozni bennem azokat a hatásokat, melyekben kedved telik.”

A szeretetnek ilyen és hasonló indulataival készítheted elő lelkedet este és reggel a szentáldozásra.

Mikor pedig közeledik a szentáldozás pillanata, gondold meg, ki az, akit szívedbe készülsz fogadni. Magának az élő Istennek a Fia, akinek hatalmától reszketnek az egek és annak minden erősségei. A szentek szentje, a makulátlan tükör, a teremtetlen tisztaság, melyhez viszonyítva egyetlen teremtett lény sem nevezhető tisztának. Élet és halál Ura Ő, aki irántad való szeretetből úgy akarta, hogy mint a föld férge, az emberek utolsója megvettessék, kigúnyoltassék és megfeszíttessék.

Gondold meg ezzel szemben, hogy te ki vagy. Önmagadtól semmi, bűneid és gonoszságaid által pedig még mélyebbre, a legnyomorultabb teremtmények, sőt az értelmetlen lények alá süllyedtél, s megérdemelnéd, hogy a pokol gúnyjának és megvetésének prédája légy. A hála helyett, mellyel megszámlálhatatlan és megmérhetetlen jótéteményeiért tartozol neki, saját kényed-kedved szerint bántál ezzel a fölséges és szeretetteljes Úrral, megvetetted Őt, s drága vérét lábbal tapostad.

De Ő, tekintet nélkül mindezekre, örök szeretetével és változatlan jóságával hív téged szent asztalához. Sőt nemcsak hív, de halállal fenyegetve, valósággal kényszerít, hogy távol ne maradj tőle. Könyörületességének ajtaját nem zárja be előtted, és bár olyan vagy szemében, mint akit fekélyek borítanak, mint akit megszállott a sátán, sőt, ami még borzalmasabb, mint akit bűnök terhelnek, még sem fordul el tőled. Csak annyit kíván 1.) hogy komolyan megbánd, amiért megsértetted Őt, 2.) hogy a bűnt, a halálosat és a bocsánatosat egyaránt mindenekfelett gyűlöld, 3.) hogy mindig kész légy akaratát teljesíteni, s ezt a készségedet alkalomadtán buzgó engedelmességgel bizonyítsd, 4.) hogy szilárd bizalommal reméld és várd, hogy bűneidet megbocsátja, lelkedet megtisztítja és ellenségeidtől megoltalmaz téged.

Az Úrnak e kimondhatatlan szeretetétől megerősítve járulj ezután szent és szerető félelemmel a szentáldozáshoz, miközben így szólj:

„Uram nem vagyok méltó, hogy lelkembe fogadjalak, hiszen oly sokszor és oly súlyosan megbántottalak, s e megbántásokat még nem sirattam meg kellőképpen. Nem vagyok méltó, Uram, hogy lelkembe fogadjalak, mert még nem tisztultam meg a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól. Nem vagyok méltó, Uram, hogy szívembe fogadjalak, mert még nem adtam át magamat komolyan, fönntartás nélkül szeretetednek, akaratodnak, s az irántad való engedelmességnek. Ó, mindenható és végtelen jóságú Istenem, jóságod és szavad erejével tégy méltóvá arra, hogy bizalommal fogadhassalak szívembe.”

Szentáldozás után zárkózz be szíved belsejébe, felejts el minden teremtett dolgot, és így szólj a te Uradhoz Istenedhez: „Mennyek legfölségesebb Királya, ugyan mi indított arra, hogy hozzám, nyomorult koldushoz, mindenből kifosztott teremtményedhez jöjj?” Amire Ő így felel neked: „A szeretet.”

Te pedig így folytasd: „Ó teremtetlen szeretet, ó édes szeretet, mit kívánsz tőlem?”, – „Semmi mást.” – hallod majd a feleletet, – mint szeretetet. Ne égjen semmi más tűz szíved oltárán, áldozatodban és más cselekedeteidben, csak az én szeretetem tüze. Ez a szeretet minden más tüzet elemészt; elhamvasztja akaratodat is, és kellemes illattal száll majd felém.”

„Mindig ez volt, és ma is ez minden vágyam. Mert egészen a tied akarok lenni, és azt akarom, hogy te is egészen az enyém légy. De ez nem történhetik meg mindaddig, míg ahelyett, hogy akaratomnak megadnád magad, rendetlen szeretettel ragaszkodol magadhoz, saját akaratodhoz és vágyaidhoz.”

„Azt kívánom tőled, hogy gyűlöld magad, s cserébe ezért szeretetemet adom. Szívedet kívánom, hogy az egyesüljön az én kereszten megnyitott szívemmel. Azt akarom, hogy egészen az enyém légy, hogy én is egészen a tied lehessek. Tudod, hogy ki vagyok, de én végtelen jóságomban eltekintek ettől és bizonyos hasonlóságot létesítek kettőnk között. Ajándékozd magad nekem, kedves lélek, és akkor én is a tied leszek.”

„Azt kívánom, hogy ne akarj, ne gondolj, ne láss, ne hallj semmi mást, csak engem és az én akaratomat. Hogy az én végtelenségem mélységes örvénye fogadja be és olvassza magába a te semmiségedet. Így megtalálod bennem tökéletes boldogságodat, én pedig benned megelégedésemet.”

Ajánld fel végül a mennyei Atyának isteni Fiát, és pedig mindenekelőtt azért, hogy hálát adjon neki, majd pedig azért, hogy könyörögjön érted, az egész szent anyaszentegyházért, hozzátartozóidért, mindazokért, akik iránt hálára vagy kötelezve és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Egyesítsd ezt az áldozatot azzal, amelyet Ő mutatott be, amikor vérrel borítva a kereszten függött és mennyei atyjának felajánlotta magát. Ugyanezzel a szándékkal felajánlhatod az összes szentmiséket, melyeket aznap az egész keresztény világon bemutatnak.

Létrehozva 2025. szeptember 24.