Krisztusban szeretett testvéreim, egy orvosprofesszor küldött nekem egy interjút, amelyet egy szakemberrel készítettek a mesterséges intelligenciáról.

Óriási lehetőségei vannak a mesterséges intelligenciának. Még a gyógyászat minden területén is. És félelmetes veszélyei. Ezek a veszélyek nem olyanok, mint az eddigiek, hanem ennél nagyobb veszély már nincsen.

Kedves testvérek, így van minden találmányunkkal is. Hisz micsoda áldás az atomenergia? Hát a jövő. Ugyanakkor milyen rettenetes rombolást végzett Hirosimában az atombomba. Mekkora pusztulást okozott. Ki tudnánk irtani vele az egész emberiséget. Kedves testvérek, de ez nem akkora fenyegetettség, mint amit az elszabadult és az emberiességből kiszakított mesterséges intelligencia tenne lehetővé. Mert más az ember elpusztítása, és egészen más az ember lecserélése.

Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényében mondja ezt a híres mondatot: az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet. Még pontosabban ma így mondanám ezt az interjút hallgatva: az embert el lehet pusztítani, de lecserélni nem lehet.

Ha az embert lecserélnék, az már most tönkretenné az embert. Ebben az interjúban villámfénynél megláttam egy igazságot.

Nem egy konkrét emberről van szó, hanem magáról az emberről. Az ember fél attól – mondja ez a szakember -, hogy lecserélik. Például azt mondja, hogy egy hatalmas vállalatot képzeljünk el, és ott egy mesterséges intelligencia irányít.  Csak egy-két végrehajtója van, az ember.

Kedves testvér, itt az történne, hogy a valami, mert a mesterséges intelligencia az nem valaki, lecserélni a valakit, az emberi személyt.

Hihetetlen.

A valami lecseréli a valakit. Évtizedek óta erről prédikálok. Ez a keresztény hit abszolút alapja, hogy személy vagyunk. Valaki vagyunk, nem mechanizmusok.

Megkérdezte az interjúkészítő, hogy és ez bekövetkezhet? A szaktudós válasza: erre én nem látok lehetőséget, hogy bekövetkezik. Itt van a remény.

Reggel a kakasdi ünnepi szentmisén Szent Joachim és Anna ünnepén arról elmélkedtünk, hogy a Ferenc pápa ezt az évet a reménység évének nevezte, és a niceai zsinat 1700-as évfordulójának. A kettő összefügg. A niceai zsinat, amit kimond, az a mi hitünk. Ami ez alatt van, az nem kereszténység, az kultúrkereszténység. Az el fog múlni. Az, hogy a Názáreti Jézus személye, amikor azt mondta a kis Jézus például, hogy Én? Akkor azt a világteremtés előtt öröktől létező Szentháromság egy Isten második személye mondta, aki emberré lett értünk. Na, ebben van a mi reményünk. Ugyanakkor, amit ez a szakember mondott, hogy az ember azért nem romlott le egészen.

Elszakadtunk az Istentől, de a paradicsomi állapotnak bizonyos értékei minden emberben megmaradtak, és ezekkel mi együtt tudunk dolgozni. Tehát minden emberben van ősbizalom. Azt mondja ez a szakember, hogy erre én nem látok lehetőséget, hogy bekövetkeznék, hogy az egész világot egy egyfajta mesterséges intelligencia, nem valaki, hanem valami irányítaná. Óriási.

Azért vegyük észre most azt, hogy milyen csodálatos az, hogy az ember azt mondja, ez a tudós, hogy az ember retteg attól, hogy lecserélik.

Na ez az, ami megment bennünket.

Ezekkel össze kell fogni. Lehet, hogy nem hívő, de nem engedi meg azt, hogy a mesterséges intelligenciát úgy alkalmazzák, hogy a humánum, a személy, a valaki az kimenjen belőle.

Mert ezek, akik az emberi természetnek a csodáját vallják, ezek gyökerében lehetőségszerűen krisztusiak, mert Krisztusban teremtett minket az Atya.

Ugyanezek például nem fogadják el az LMBTQ-t, nem, arról szó sincs. Nincs. Az nem emberi jog, az filozófia. Vagy férfi vagy nő, kész. És ebből születik az emberiség. Ezek azok a nem hívők is, akikkel mi igenis együtt tudunk dolgozni.

Ez nem azt jelenti, hogy az egyház bezárkózik. Bezárkózik minden katasztrofális, téves ideológiai elit. Az egyháznak az ajtaja nincs még nyitva. Azt hiszem, hát jól is lehetne érteni, de mindig mondták, hogy nyitott egyház, nyitott, de Isten ments! Az ajtó nem arra való, hogy nyitva legyen mindig, akkor ne is legyen ajtó. Akkor mindenki bejöhet. Mindenki megáldozhat, mert joga van. Nem! Te bejöhetsz, mert hívő vagy. De Szent Ambrus a császárt is megállította, „nem engedlek be a vasárnapi eukarisztiára, mert vérengzést folytattál. Tarts bűnbánatot!” És a császárt kicsukta. Egyébként nem normális személyiség az, aki mindenre nyitott, ne mondj már ilyet! Csak az értékekre vagyok nyitott.

Hiszen még az állatok is tudják, hogy mit legeljenek. Nem mérges dolgot eszik, nem mindenre nyitott. Az nem normális ember. A kultúra éppen az, hogy nem mindenre vagyok nyitott, hogy van egy értékrendem. Ez a csodálatos, hogy azt mondja ez a szakember, aki ezzel foglalkozik, hogy nem látok arra lehetőséget, hogy ez bekövetkezzék. Vagyis, az emberiség azért leronthatatlan. És ugyanakkor egy másik gondolat azért megijesztett. Az, hogy ugyanakkor a posztmodern ember, hogy így mondjuk, tulajdonképpen le is akarja cserélni önmagát.

Tehát az ellenség már bennünk van. Mit jelent ez? Bennünk is vannak mechanizmusok. Minden ösztön, amit a Jóisten ültetett belénk, csak elszakadva Istentől [ezek] megromlottak. Tehát az önfenntartás ösztöne, hogy egyek, igyak, mert meghalok, de ne zabáljak és ne legyek részeg. Tehát föl kell emelnem ezeket a biológiai mechanizmusokat egy személyes létbe. Sőt, addig felemelhetjük, hogy egy ünnepi vacsora az a szeretetnek az ünnepe. Hát nem csak eszünk és iszunk. És a szentmise, mi az? Vegyétek, egyétek, igyatok mindnyájan.

Tehát éppen a kereszténység becsüli meg az ösztönöket, de nem hagyja, hogy rángassanak az ösztönök. Ugyanígy a birtoklás. Joga van egy családnak, legyen háza, satöbbi, vagy az uralkodás. De egyszerűen az ember, ha nem vigyáz, akkor a birtoklás birtokolja őt. Testvérek, sose elég, ez a sose elég azt mutatja, hogy az ember az Istenre vágyik, mert az Isten végtelen. Azt hiszed, hogy egy milliárdosnak elég az, hogy nem tudom hány milliárdja van? Nem. Szenved. Szenved, mint kicsiben az, aki azt mondja, hogy itt nem lehet élni. Jaj, micsoda szörnyűségben élünk, és olyan bevásárlásokat csinálnak, hogy kapkodnak le mindent, amit meglátnak.

Uralkodik rajtunk a bírvágy, hogy minél több legyen? Isten akarja azt, hogy legyen bírvágy, legyen ruhám, házam stb. De ezek mechanizmusokká válnak. Ugyanígy a nemi élet, a szexuális élet, azt Isten találta ki, az a legnagyobb szentség, mert ember születhet [általa]. A fogantatásban Isten teremti a személyt, az nem az apából és az anyából van. Ezt kezdi kimosni legjobban a sátán. Nem, nem a személyes kapcsolat, hanem használja a másik testét. Ez egy program, ami lefut hetente, naponta? Ezek a függőségek.

Tehát megdöbbentő, hogy fél az ember attól, hogy mechanizmusok fogják rángatni és azok parancsolnak, ugyanakkor pedig aláveti magát a mechanizmusoknak.

A nem személyes erők működésének, aminek a személy kell, hogy felemelje azt, hogy ott használja, hogy ő adjon neki értelmet, hiszen az ember ad értelmet az evésnek. Az a szegény kis állat, amelyik legel, az nem tudja, hogy van értelme annak, hogy ő eszik. Nálunk pedig mi van? Hát az, hogy az édesanyám sütötte ezt a finom kalácsot vagy rétest és senki se tud olyat, mert belesütötte a szeretetét. Az ivás is, hogy megkínálja abból a finom italból. Azt én adom neked. Tehát mindent felemel egy személyesbe, testvérek!

Higgyétek el, hogy egyedül Krisztus egyháza őrzi a végső értékeket. Higgyétek el, könnyű elárulni ezeket és könnyű reklámozni, mert ez nagyon sok pénzt fog hozni. A prostitúció, a gyermek prostitúció, az iszonyatos pénzeket hoz. Úgyhogy, akik ezek főszereplői, azokat nem is lehet letartóztatni. Ezzel megoldják.

És biztosítják a mechanizmusokat. Tehát nagyon megdöbbentő, hogy az ember képes szellemi öngyilkosságra. Retteg attól, hogy a személyét feladják, és egyszer majd nekem valami gép fog dirigálni, ugyanakkor belemegy abba, észre se vehetően, hogy feladja a személyét.

Vigyázzatok, a Sátán egyet akar, hogy személytelen legyél, nem én meg te meg mi. Nem, hanem kihasználni a másikat. Csak fölhasználom, mint egy valamit. Nem pedig találkozok vele. Ha valakivel találkozunk, szeretetben együtt vagyunk, ott van segítség, ott van egy közös étkezés, ott adok, kapok, de ez föl van emelve egy olyan világba, amit nem ismer az állati világ, tehát nem is ebből a világból való.

A személy nem ebből a világból való. Ez, ami most megy, ez az emberi szellemi öngyilkosság. Az ember végső fölszabadulását, amire vágyakozunk, azt egyedül az Isten adja meg Krisztus által egyedül. Bizony.

Az Ószövetségben Szodoma és Gomora. Érdekes ez a párbeszéd, Isten beszél Ábrahámmal. Azért kérdezi, hogy van ott azért normális ember? Hányan? Még tízet se talál, de akik ott voltak, Lót családja, azokat kimenti. Tehát egy teljesen lezüllött társadalom. Nem mondom meg, milyen fölvonulásokkal rontják a gyerekeit, és minden meg van engedve, ezek azért élhetnek, mert ott van egy család, amely ezen ellenáll ennek. És ha többen lennének, akkor Isten nem pusztítaná el. Szodomát és Gomorát Isten pusztította el? Nem, magukat pusztították el, mert átadták testüket a mechanizmusnak. Nem emelték bele a testi gyönyörűséget a fölbonthatatlan örök szeretetbe. Tehát nem emberként éltek.

Igen, testvéreim, az Eucharisztia, a vasárnapi evés-ivás és az a családi otthon, az pontosan ez a személy meg a találkozások. Hát ebből élünk. Milyen jó volt a múlt héten is látni azokat az arcokat minden évben. Hát ezek, ahol ketten-hárman összejöttek az én nevemben, ott vagyok én is, de az ő nevében. Kedves testvéreim, a mai evangélium az imádság megment ettől az önlerombolástól. De nem csak az, hogy egy szöveget mondok, hanem én fölveszem a kapcsolatot Istennel, akkor a személyes személyem gyógyul. Lehetetlen lerontani azt az embert, a fölcserélhetetlenségemet élem meg.

Nagyon furcsa dolog, de azért el kell gondolni, hogy Isten annyi embert szeret, meg angyalokat, hát akkor énnekem csak egy kis darab szeretete jut. Isten nem tud kevésbé szeretni. Téged úgy szeret, mintha senki se lenne a földön, mert Szent Fiában választott ki. Ahogy Szent Pál hirdeti. Szent fiában, a Szűz méhében megtestesült Fiú Istenben komponálta meg az embert. Tehát beleemelt minket, csak kiestünk a bűnnel. A keresztség és a hit által bele vagyunk emelve egy olyan szeretetbe, ahol téged minden embernél jobban szeret az Isten, de nem kivételezik, mert mindenkit, mindenkinél jobbat szeret.

Ez az a misztérium.

Micsoda felszabadulás. Ez az a többlet, amit tudunk adni azoknak az embereknek, akik nem is hisznek, de normálisak, és nem engedik azt, hogy a gép legyen fölöttem. Hiszen a gépet én szerkesztettem, én adtam bele az adatokat. Hát egészen nyilván gyerekeket meg lehet ezzel szédíteni, hogy egyszer csak a mesterséges intelligencia valakivé változik. Nem fog valakivé változni. Amikor neked azt mondja egy mesterséges intelligencia, mondjuk egy fiúnak egy kislány [aki] gyönyörűen meg van alkotva, mozog is minden, és azt mondja, hogy szeretlek. Hát ne hatódj meg, mert azt egy gép mondta. Ez a szó bele van táplálva, és bele van az is táplálva, hogy találkozik valakivel, aki ezt mondja.

Hát ez az! Most értünk egy olyan ürességhez és teljességhez, ahol Krisztus egyedül van. A világ bölcsei hozzá se mérhetők, hogy minket Istennel kapcsolatba hozott, és kimentett bennünket az elszemélytelenedésből. Ezért testvéreim, nagyon vigyázzatok a családi életbe is, annyira túl vagytok hajtva, az biztos. Mindig mindent köszönjetek meg! Az a férj, az a feleség majd megszakad a munkában. Fáradt, hazajön. Ne dobj oda neki egy mondatot. Ő meg mondja el, hogy ne haragudjatok, most olyan fáradt zavart vagyok, lepihenek. A szeretet. Megbecsülni a másikat. Fölemelni ezt az egész életet a gépek és az állatok szintje fölé.

Talán még egy megjegyzés: érdemes lenne elgondolkodni, hogy van egyfajta lecserélés, amit nagyon sokan lecserélésnek tartanak, bár nem az. Például lecserélik a vállalatvezetőt. Nyugdíjba megy a püspök vagy a plébános. Minden nyugdíjas azt szokta mondani nekem, hogy kirúgták. Kirúgtak, mert lejárt.

Örülj neki, hogy most mást tehetsz. Nem lecserélés. A személyt nem lehet. Szinte felszabadultál valami másra. Valami többre. Például a nagyszülő le van cserélve, nem ő az unokák szülője. De mire van? Nincs lecserélve, hanem kapott egy lehetőséget, valami még személyesebbet, még mélyebb kapcsolattal az unokákra.

Egy olyan pap, aki nem plébános, nem káplán, mint aki a lelkigyakorlatot tartotta. Szent Charbel atya, akinek most van az ünnepe. Tulajdonképpen remete, és mennyi embert mentett meg, ráért az emberekre. Tehát ne úgy vedd, ha valami úgy véget ér, egy feladat, egy megbízatás, hogy most mintegy le vagyok cserélve. Fel vagy szabadítva erre a személyes, gyönyörű világra, de mindent összefoglalva leginkább a személyes imádság az, amiben megtapasztaljuk, hogy lecserélhetetlen vagyok.

Ne félj! Istennek egyetlenje vagy. Mit képzelsz? Egy Isten teremtett valakit és utána mi megsemmisülünk? Hát akkor ő nem Isten. És akkor nem szeret. Ezért mondja Szent Pál, hogy a szeretet örökké megmarad, mert Isten a szeretet és tőle van a szeretet. Ámen.

Dr. Barsi Balázs atya tanítása, Sióagárd, 2025. július 27.

(szerkesztett szöveg)

Létrehozva 2025. július 28.