Keresztelő Szent János idézi Izajás próféta egy kulcsfontosságú üzenetét: „Készítsétek az Úr útját a pusztában! Tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Iz 40,3) Ugyanez az izajási felhívás volt a kumráni közösség jelmondata is. A kumráni közösség tagjai azért vonultak ki a pusztába, hogy ott utat készítsenek a Messiásnak, hogy előkészítsék a végső időket és az ő eljövetelét. Keresztelő János valószínűleg hosszabb időt töltött el közöttük, és sok gondolatot, meglátást átvett tőlük.

Az ókori Keleten gyakran útkészítők haladtak egy-egy uralkodó előtt. Feltöltötték a gödröket, eltették az útból az odakerült faágakat.
Ez a mi feladatunk is advent idején. Krisztus ma is kopogtat az életünk ajtaján. Ajtót kell nyitnunk, utat kell készítenünk neki, hogy beléphessen. El kell takarítanunk az útból minden akadályt, például a rabbá tevő szenvedélyeket. Az ember akkor tud szabad lenni, ha semmi sem köti gúzsba. Akkor tud szárnyalni, szeretni, örömben élni, ha megszabadult az őt torzító, betegítő szenvedélyektől, bűnöktől.
Fel kell töltenünk a gödröket, mindenek – előtt a hitetlenség, a szeretet és remény nélküliség gödreit.

Az elmélkedés elolvasható itt.

Létrehozva 2013. december 10.