Jelen  írás  a  Központi  Oltáregyesület  elnökének,  Bulcsú  Józsefnének  szíves  felkérésére  készült.  Az összeállítás  többek  között  részleteket  közöl  az  Oltáriszentség  dogmatikai  hátteréről  közelmúltban megjelent közleményből 1 , a Központi Oltáregyesület alapításának 150 éves, illetőleg újjászerveződésének 20. évfordulójára ajánlva.

“A magyar nép az Oltáriszentség népe. Verejtékes munkájával nem csak megtermeli és az oltárra küldi a kenyeret és a bort, hanem el is jön az oltárhoz, hogy a kenyér és bor  színe  alatt  magához  vegye  a  feltámadott  Úr  Jézus  testét  és  vérét.  Az Oltáriszentség és a szenvedő magyar nép egymásnak valók. Senkinek úgy nem kell ma, mint a magyarnak.” /Mindszenty József/

Bevezető gondolatok

„Az  Oltáriszentség  az  Úr  Krisztus  testének  és  vérének  szentsége,  melyek  a  kenyér  és  bor  színei  alatt valósággal jelen vannak a hívek lelki táplálására és az újszövetség áldozatául.” 

Így szól az Oltáriszentség hittani meghatározása. Az Eucharisztia görög eredetű szó (az eu – jó és a kharisz – kegyelem, kegyelmi adomány  szavakból),  jelentése:  hálaadás.  Az  Oltáriszentségnek  mind  az  Ószövetségben,  mind  az Újszövetségben vannak előképei. Az Ószövetségben a manna (Kiv 16,35), a húsvéti bárány és annak vére (Kiv 12,13), továbbá Melkizedek fölajánlása (Ter 14,18). Az Újszövetségben a kánai menyegző (Jn 2,1-12),  valamint  a  kenyérszaporítás  csodái  (Mt  14,13-21;  15,32-39).  Alapítása  Nagycsütörtökön,  az  utolsó vacsorán (az első szentmise keretében) történt. Jézus Krisztus a kenyeret és a bort – isteni hatalmánál fogva – saját  testévé  és  vérévé  változtatta  át  (Mt  26,26-28;  Mk  14,22-24;  Lk  22,19-20;  1Kor  11,23-25).  A  pászka ünnep  (egyiptomi  kivonulás  ünnepe)  a  rabságból  a  szabadságba  való  átmenetet  jelentette,  az  Eucharisztia ünneplése  pedig  a  földi  életből  az  örök  dicső  életbe  történő  átmenetet  jelenti.  Az  utolsó  vacsorán  Jézus Krisztus  elővételezte  feltámadott  testét  és  vérét.  Ahhoz,  hogy  az  Oltáriszentséget  tisztelhessük,  és  bátor hitvallást tehessünk mellette, meg kell ismernünk annak fogalmi-, dogmatikai hátterét.

A vallásos tisztelet fogalma
A  vallás  Isten  megismerése  és  akaratának  teljesítése.  A  vallásos  tisztelet  (cultus)  egy  személy  vallási kiválóságának  hódolattal  való  elismerése  (agnitio  excellentiae).  Ez  a  kiválóság  lehet  kisebb,  vagy nagyobb,  így  a  tiszteletnek  is  lehetnek  különböző  fokai,  mert  a  tisztelet  fokát  a  kiválóság  nagysága határozza  meg.  Isten  Önmagától  való,  maga  a  lét,  ezért  végtelenül  tökéletes.  Minden  más  létező  Tőle függ, az Ő teremtménye, tehát kiválósága véges. Istent végtelen kiválósága (infinita excellentia) miatt a legnagyobb  vallási  tisztelet,  az  imádás  (cultus  latriae)  illeti.  Az  Isten  Szentháromság,  Atya,  Fiú  és Szentlélek, így mindhárom isteni személyt imádás illeti.

Jelen van-e Krisztus az Oltáriszentségben?
„Egy  szellemes  festő  lefestette  az  utolsó  vacsora  jelenetét:  Jézus,  amint  a  kenyeret  s  bort  nyújtja tanítványainak, s a kép alá a következő mondatokat írta: egyik oldalon ez áll – »Luther: Ez alatt van az ő teste. Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. Zwingli: Ez jelképezi az ő testét.« A másik oldalon e szó állt: »Jézus Krisztus: Ez az én testem.« Alatta: »Kinek higgyünk ezek közül?« Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben  érzékeltetni  és  egyben  összefoglalni  a  katolikus  és  katolikus-ellenes  állásfoglalást  az Oltáriszentség körül.

A tanulmány elolvasható az Eucharisztikus Kongresszus honlapján.

Létrehozva 2013. október 23.