A Karácsony gyors közeledtével gyülekezetek és keresztény segélyszervezetek arra biztatnak minket, hogy jótékonyak és adakozó szelleműek legyünk a szegények felé. Ez jó. De javasolnám, hogy ügyeljünk arra, hogy a jótékonyságunk egyik oldalról ne legyen túl széles a másik oldalon meg túl keskeny sem.

Hogy lehet túl széles? Sok keresztény használja Jézus példázatát a Máté 25-ben támpontként arra, hogy az egyházat arra buzdítsa, hogy törődjön a társadalom eltaposottjaival. Mégis, ha az Újszöveget elővesszük a 37-dik versben a következőket olvassuk: „Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

Ezt a példázatot, ha úgy értelmezzük, hogy a világ összes szegényeire utal, keresztényre és nem-keresztényre egyaránt, helytelenül kiszélesítjük annak hatályát. Mindenütt az Újszövetségben, az „atyámfiai” elsődleges használata a keresztényekre vonatkozik. A másodlagos használata pedig a zsidókra. Sehol sem találom, hogy valaha az emberiségre általában használnák. Szintén figyelembe véve:

• Máté korábban tanította, Jézus „testvére” ki volt. „Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az, én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”” (Máté evangéliuma 12,47-50)

• Pál apostol hasonlóan vélekedett Isten gyermekeiről és Jézus testvéreiről: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok… Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között” (Pál levele a rómaiakhoz 8,14-29).

• Sok vers van, ami kifejezetten elmondja nekünk, hogy a legmagasabb prioritást a Krisztusban hívőknek kell adnunk az általános társadalommal szemben. Többek között, magukba foglalják: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek… A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben” (Pál levele a rómaiakhoz 12,10-13). „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab levele 2,15-17).

Azt mondom-e, hogy ne segítsünk a szegényeknek, akik nem osztják hitünket? Természetesen nem. Valójában, azt mondanám, hogy nagyobb könyörületet mutassunk nekik, nem kevesebbet. Azonban, míg a jóindulatnak tartalmaznia kell anyagi szükségleteket, szeretettel kell párosítani az evangélium üzenetével. Nem kellene biztosítani a Krisztust nem ismerő embereknek lelkük táplálékát, amely örök, valamint földi testük táplálékát szintén, ami elvégre halandó?

„Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg… Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké.” (János evangéliuma 6,35,51).

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. december 15.