Interjú Dominik Chmielewski Atyával

– Ki Dominik atya számára Mária?

– Úgy gondolom – ahogy Don Bosco mondta -, a lelki élet Mesternője. Az az atmoszféra, amelyben szeretném a nap huszonnégy óráját tölteni, hogy a legszebben fogadhassam be Isten jelenlétét. Nekem személy szerint Mária hihetetlen módon mutatja meg az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ügy, ahogy egyetlen szent tanító, püspök sem teszi, még a pápa sem, hiszen senki nem ismeri Istent olyan közelről, mint Ő. Isten saját földi Mennyországának teremtette Máriát, hogy Benne lakjon. fgy tehát, ha én Máriában lakom, és Isten bennem lakik, akkor senki nem zavar senkit. Én – Máriában vagyok, bennem pedig – Isten Máriával együtt. Máriában szemlélem az Atyát és a Fiút, és a Szentlelket, vagyis a ben­nem élő Szentháromságot. Véleményem szerint ez a lelki élet legszebb megközelítése – Máriában és Máriával együtt szerethetem a bennem élő Istent – teljes szívemből, minden erőmből és egész lelkemből. Szüntelenül erre koncentrálni, Isten jelenlétében járni, azt magamban hordozni, ugyanak­kor Máriában élni, aki kegyelemmel teljes, vagyis teljesen betölti Isten jelenléte, rendkívüli lelki élmény, tapasztalat.

– Miért kérdezem ezt? A fatimai jelenések századik évfor­dulójára emlékezünk, ez nagy ünnep az Egyházban. Az atya nagyon erősen kötődik Medjugorjéhez. Látjuk, hogy az utób­bi időben az Egyházban, az egész világon megnőtt a Mária jelenések száma. Mit jelent ez? Miért válik ilyen fontossá Mária napjainkban? Mit üzen mindez nekünk?

– Mária korunk legnagyobb prófétája. A Szűzanya és az Úr Jézus jelenései gyakorlatilag a XIX. század közepétől mintha azt mutatnák, hogy talán a jelenések Könyvének két tanújával van dolgunk, akik felkészítenek bennünket a Jelenések Könyvében szereplő Új Föld és Új Ég, az Új Jeruzsálem eljövetelére. Úgy gondolom, hogy a mai világnak nagyon nagy szüksége van egyfelől az Isteni irgalom kiáradására, másfelől pedig – a fel­szólitásra a bűnbánatra. Jézus azt mondja – amit Fausztina nővérnél megtaláltok -, hogy Isten irgalma teljes mértékben arra árad ki, akiben van bánat. Mária tehát bűnbánatra akarja hívni az egész világot, hogy sirassuk meg a bűneinket, alázkod­junk meg Isten előtt, az urak Ura, a királyok Királya előtt, hogy Ő kiáraszthassa az emberekre irgalmának ajándékát.

A bűnbánat felkészít az irgalom befogadására. Mielőtt Jézus eljött a világba és elkezdte konkrét, nyilvános műkö­dését, Isten meghívott egy embert, akinek Keresztelő János volt a neve, azért, hogy a bűnbánat által előkészítse a népet Krisztus eljövetelére. Pontosan ugyanígy, ezt nagyon erősen hiszem, Krisztus második eljövetele előtt az Ő Anyját kül­di, aki, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan prófétaként jön, hogy előkészítse a világot – a bűnbánat által – Jézus második el­jövetelére. Ezért kiáltja az Angyal Fatimában: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Ez a legfontosabb felhívás napjainkban.

– Abból, amit mondott, úgy érezhetjük, hogy a máriás lel­kiség hihetetlenül fontos, lényeges. Ugyanakkor ma azt mondják, hogy ez egy régies, elavult lelkiség, különösen a fiatalok számára nehéz is lehet. És itt rögtön fel is merül a kérdés: Hogyan tudják ma a fiatalok megélni ezt a lelkiséget? Hogy lehet átadni ezt a lelkiséget, amiben ilyen közel van az ember Máriához?

– Úgy gondolom, legfontosabb, hogy tanulmányozzuk Máriát a Szentírásban. Hihetetlenül fontos számunkra, hogy a Szentírás nem csak egy szöveg, amit szó szerint ol­vasunk és értünk. A rabbik beszéltek arról, hogy negyven évig kell tanulmányozni ezt a könyvet ahhoz, hogy igazán megértsük Isten Szívét a Bibliában. Természetesen ez egy­fajta metafora, de jól tudjuk, hogy a szöveg megértésének különböző szintjei vannak. A rabbik szerint a legmagasabb szint a szod, amit a „Király titkának” is neveznek. Isten ezt a szintet, saját legmélyebb titkait a Szentírás misztikusainak tárja fel. Kinyilatkoztatja a Király titkának mélységeit – de nem azoknak, akik szó szerint értik mindazt, amit olvasnak.

Ez nagyon fontos – azoknak tárja fel ezeket a titkokat, akik belépnek a misztikus szintre. És nekünk az Egyház történe­tében vannak olyan szentjeink, akik – természetesen Isten adományaként – képesek a Szentírást misztikus szinten ér­telmezni. És ezen a szinten hihetetlen módon mutatnak rá Máriára, akit az Atya elrejtett az Ószövetségben, akit Jézus tár fel az Újszövetségben és a Szentlélek mutat meg az egész világnak a végső időkben. Hiszem, és nagyon erősen hiszem, hogy azokban az időkben élünk, amikor beteljese­dik Szent János profetikus látomása a Jelenések könyvéből, amikor megnyílik az ég, és a Szövetség Ládáját meglátja az egész világ, vagyis Isten megmutatja Máriát, a Jelenések könyvének várandós Asszonyát, és elküldi Őt a végső evan­gelizálásra, amely előkészíti Jézus második eljövetelét.

Ma az egész világon megfigyelhető kivételes jelenségnek számítanak a könnyező, sőt vért könnyező ikonok, képek. Gondold el, hogy fájhat a szíve valakinek, aki véres könnyeket hullat. Mária, a mi igazi Anyánk tudja, hogy ez a végidő. Vagy Mellé állunk, válaszolunk a vezeklésre szóló felhívására, vagy az ördög karmába kerülünk, aki elpusztít bennünket.

– Don Bosco is Anyánkként adta nekünk Máriát. A fiainak is, akiknek nem volt anyjuk – azt mondta: „Bízzatok a Segítő Szűzanyában, és meglátjátok, mik a csodák.” És itt felmerül a kérdés: Hogy van ez ma sok szalézi szerzetes, sok fiatal kö­zött, akik nem tapasztalnak csodákat nap mint nap, mégis szeretnének valamilyen formában hinni abban, amit Don Bosco mondott, amit az Úristen rajta keresztül kinyilatkoz­tatott? Mi lehet a probléma – talán az, hogy rni nem bízunk igazán, vagy ez nem a csodák ideje?

– Ha megvizsgáljuk a mostani időket, a lelki események színterét, úgy gondolom, világszerte kivételes csodák ide­jét éljük, ezek a csodák körülöttünk történnek, csak körül kell nézni. A karizmatikus megújulás ötvenéves jubileumát éljük az Egyházban, és látjuk, milyen erős a meggyőző­dés, hogy Isten ma is akar jeleket adni és csodákat tesz. Egyébként Szent Márk evangéliumában is világosan le van írva, hogy Isten az evangélium hirdetését jelekkel és cso­dákkal erősítette meg.

Ezzel kapcsolatban tehát nekünk, papoknak azt a kérdést kell feltennünk: ha igehirdetésünket nem kísérik csodák, vajon az igazi Evangéliumot hirdetjük-e? Ez olyan kérdés, amit fel kell tennünk, magunknak, és meg kell próbálnunk rá őszintén válaszolni. Kiderülhet ugyanis, hogy egyszerű­en nem hiszünk abban az Evangéliumban, amit hirdetünk, Isten pedig mindenekelőtt hitet vár tőlünk. És ez ma na­gyon jól látszik, hogy nekünk, szaléziaknak, Don Bosco fiainak, vissza kell térnünk az alapítónkhoz – aki nemcsak a megelőző módszer zseniális megalkotója, nemcsak egy kiváló nevelő és pedagógus, de mindenekelőtt egy pap, ka­rizmatikus lelkipásztor, karizmatikus gyóntató, aki egészen átadta magát a Szűzanyának, és Mária kézen fogva vezette őt, hihetetlen jeleket és csodákat tett rajta keresztül.

Don Bosco azt mondta egyszer, hogy a szalézi rendben semmit nem tett, amit ne Máriától hallott volna. Vagyis teljesen függött Tőle. Mária volta az ő lelki életének mesternő­je. Ma előttünk, szalézi szerzetesek előtt hatalmas kihívás áll – a Máriához való nagy visszatérés kihívása. Nem úgy, mint szalézi életünk egy kiegészítő eleméhez, hanem mint az életünk Mesternőjéhez. Ez nagyon fontos különb­ség: ez kiegészítő elem vagy Mesternő. Imádkozhatok én a Szűzanyához, mondhatom a rózsafüzért, imádkozhatok különböző litániákat, de ez csak egy bizonyos ideig tartó beszélgetés Vele a nap folyamán. Ha valakit a lelki életem mesterévé választok, az teljes alárendelődést jelent, teljes ráhagyatkozást a nap huszonnégy órájában. Aki volt vala­ha is tanítvány-mester viszonyban valakivel, az pontosan tudja, mit jelent ez a teljes függés a mestertől, ez teljes enge­delmesség, a tanítvány folytan a mesterét figyeli őt hallgatja, mivel a mester vezeti a nap huszonnégy órájában. Ezt tette Don Bosco is.

– Dominik atya tapasztalt a saját életében csodákat – arnikor konkrétan megmutatkozott Mária beavatkozása?

– Több ilyen eset is volt az életemben. Csak kettőt em­litek most, amelyek különösen kedvesek számomra. Az egyik épp Medjugorjéban történt, amikor megkértek, hogy imádkozzak egy tizennégy éves fiúért, aki egy isme­retien betegségben szenvedett. Mostarban kezelték, majd Szarajevóban. Az orvosok nem tudták diagnosztizálni a be­tegségét. A fiú azonban haldoklott. Amikor találkoztam vele, megláttam a kétségbeesett szülőket és a fiút – egyszerűen csont és bőr volt, tragikus látványt nyújtott. A szülők kéré­sére imádkozni kezdtem, és akkor azt az indftást éreztem a szívemben, hogy kérjem meg a fiút, adja át az életét egészen a Szűzanyának. Megkérdeztem tőle: „Szeretnéd egészen át­adni az életedet a Szűzanyának?” Ennek a döntésnek nem az volt a tétje, hogy a fiú meggyógyul-e vagy nem, hanem az, hogy üdvözül vagy esetleg elkárhozhat.

Ebben a beteg­ségben, véleményem szerint ez volt a tét, hogy ez a fiatal fiú Isten mellett dönt, vagy Ellene. Ez volt a benyomásom. És ő azt válaszolta: „Igen, átadom az életemet a Szűzanyának.” Ezután a vezetésemmel elmondott egy rövid imát, amely­ben átadta magát a Szűzanyának. Nem tudtam, miféle betegség ez, mivel az orvosok sem tudták, az egyetlen tünete a trombociták számának rohamos csökkenése volt. Ennyi. Megkérdeztem hát a szülőket, hogy ha a trombociták szá­ma normalizálódik, akkor a fiú meggyógyul-e. Azt felelték, hogy valószínűleg igen. Ezért, miután imádságban az egész családot Mária oltalmába ajánlottam, Jézus nevében meg­parancsoltam, hogy a trombociták száma normalizálódjon_ Egyetlen mondattal: „Jézus nevében a trombociták száma normalizálódjon.” Olyan egyszerű mondat, hogy nevetsége­sen hangozhat. Mindössze ennyi történt. És a fiú három nap alatt teljesen meggyógyult. Egy héttel később láttam, ahogy ­a társaival focizott a pályán – ott, Medjugorjéban. Az egész család számára egy sokkélmény volt.

A másik eset, nagyon érdekes, egy lánnyal történt, aki gyönyörűen énekelt, és ezen a területen képzelte el a karrier­jét is. Egy nap sírva jött hozzám, miután megkapta az orvosi diagnózist, hogy hangszál daganata van, ami azt jelentette, hogy le kell mondania az éneklésről. Ez tragédia volt szá­mára. Tele volt fájdalommal és szenvedéssel, és azt kérdezte: „Miért, Istenem? Hiszen mindent oda akartam adni, hogy kamatoztassam ezt a talentumomat, amit kaptam. Ez a szen­vedélyem.” Ahogy hallgattam, ez a gondolat fogalmazódott meg bennem: „Szeretnéd a hangodat tudatosan és szaba­don felajánlani a Szűzanyának?” Ő egy ideig gondolkozott – nem volt túl jó viszonyban a Szűzanyával, ezért egy kicsit segítettem neki a döntésben – és végül azt mondta: „Igen, akarom.” A nyakán már látható volt a daganat, ezért, miután egy rövid imában a vezetésemmel átadta magát Máriának, a Keresztények Segítségének, megérintettem a daganatot és Jézus Krisztus nevében megparancsoltam, hogy tűnjön el. És valóban, fél óra múlva a daganat eltűnt.

Ez csak kettő a számos csodás eset közül, amelyek ma a Keresztények Segítségének közbenjárására történnek. Ez pontosan ugyanaz, mint amit Don Bosco tett száz éve.

– Isten Igéje és Mária elfogadása Anyánkként, aki csodákat tesz. Illetve van még valami – a rózsafüzér. Mi olyan különös ebben az imafüzérben, amiben szüntelenül ugyanazokat az imákat ismétli az ember?

– A rózsafüzér rendkívüli hatékonysága abból fakad, hogy teljesen a Szentírásra alapozott imádság. Először a Miatyánkot imádkozod, vagyis a leghatékonyabb imát, amit maga Jézus Krisztus tanított, és azt mondta: „igy imádkozzatok, ez az az imádság, amely lehozza nektek az eget a Földre” (vö. Mt 6,8}. Érdekes, hogy a Miatyánk ima úgynevezett aoristosokból épül fel. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy hét kérésből álló ima, de ezek a kérések való­jában parancsok (ilyen nyelvtani formában szerepelnek a görög nyelvben), vagyis parancsoló módban álló monda­tok Tehát én megparancsolom, hogy az adott valóság úgy legyen. Ha tehát én Isten gyermekének hatalmával és tekin­télyével mondom el a Miatyánk imát, és megparancsolom az abban foglalt valóságaknak, hogy úgy legyenek, akkor milyen hatása lehet ennek az imának? Ezután tízszer is­métlem azokat a szentírási szavakat, amelyeket az Angyal intézett Máriához, majd kérem a Szűzanyát, hogy járjon közben értem mindabban, ami történik velem most, és ha­lálom órájában. Végül a „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek” dicsőítéssel zárom Ie az imát. A rózsafüzér a legerőteljesebb szentírási imák kompendiuma. Nem csak Máriát dicsőítem vele. Máriával együtt dicsőítem az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A rózsafüzér imádkozása közben Máriával együtt szemlélem és élem át Jézus életének külön­böző titkait. Ha ezt megértem, meg fogom látni azt is, hogy a rózsafüzér Isten Igéjére és a leghatásosabb bibliai imák­ra alapozott, és ezért teljes egészében bibliai imádság. Ezért olyan hatásos.

– Egyetért azzal, hogy a rózsafüzér imádkozása nehézséget jelenthet olyan valaki számára, aki nem imádkozik?

– A rózsafüzér olyan, mint egy kard, amivel meg kell ta­nulni harcolni. Tudatosítanunk kell, hogy a rózsafüzér az imádság iskolája. Úgy gondolom, ma nagy problémát je­lent, hogy ennek az imának egyre kevesebb a mestere, akik képesek úgy imádkozni a Rózsafüzért, hogy az valóban olyanná válik, mint egy halálos fegyver a mester kezében. Ez nem azt jelenti, hagy „ledarálom az imákat.” Képessé kell válnom arra, hagy átéljem, szemléljem és életre váltsam, vagyis megjelenítsem a bibliai eseményeket a Szűzanya köz­benjárására, tehát azáltal, hogy az Ő szemével látom és az Ő Szívével élem át azokat. Mária segít nekem átélni mind­azt, amit kétezer évvel ezelőtt lejegyeztek a Szentírásban. Ezt meg kell tanulni. Nehéz lenne megmondani, ho­gyan tehetjük ezt lépésről lépésre, de fontos megjegyezni és tudatosítani magunkban, hogy „be kell iratkoznunk” a rózsafüzér imádkozásának iskolájába. Sok érdekes cikk és könyv jelent meg ebben a témában. Különösen sokat segít­het ezen a téren azoknak a szenteknek a tapasztalata, akik maguk is imádkozták a rózsafüzért. Ők nagyon jó tanácso­kat adnak nekünk is, hogyan tehetjük ezt minél magasabb szinten, vagyis minél bensőségesebb kapcsolatba lépve Istennel. A rózsafüzér nem lehet egy „ledarált imádság”, az imádság révén valóban bensőséges kapcsolatba kell lépnem Istennel, azáltal, hogy átélem azt, amit Ő átélt itt a földön kétezer ével ezelőtt és jelenvalóvá teszem azt az életben itt és most.

– Mikor született meg Dominik atyában az a gondolat, hogy Mária lesz a Mesternője a lelki életben? Mi volt az a pillanat, amikor erre ráébredt?

– Ez_ Medjugorjéban történt, a Szűzanya egyik jelené­se idején. Olyannak láttam ott Máriát, amilyennek nem is gondoltam volna. Korábban egy fenséges Asszony volt szá­momra, valahol fent a magasban, trónon, a fellegekben, kezében jogarral és a Gyermekkel. Az Asszony, aki ma­gasból szemléli a világ eseményeit, akihez „üdvözlégyeket” imádkozunk. Ezzel szemben kiderült, hogy Mária a Világmindenség Legszebb Leánya. A látnokok, akiknek megjelenik, nem azért esnek extázisba, mert megjelenik nekik Isten Anyja, hanem az Ő szépségétől. Azt mond­ják, hogy soha nem láttak ilyen gyönyörű lányt, hogy a szépségét nem lehet szavakkal leírni, és minden erre irá­nyuló próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. A látnokok azért esnek extázisba, mert Mária annyira csodálatos. Azt mondják: „Ha látnád a szemét, amikor rád néz, ha érez­néd a szeretetet és a gyengédséget, ami a Szívéből árad… Ő maga is azt mondta egyszer: »Ha tudnád, mennyire szeret­lek, sírnál és táncra perdülnél örömödben.«” Ott a jelenés alatt pontosan ezt tapasztaltam meg – folytak a könnyeim az örömtől és a boldogságtól, amikor éreztem a szeretetet, amivel Mária betöltötte a szívemet.

Ez az eset teljesen megváltoztatta az életemet. Ezért buzdítok mindenkit, akik olvassa ezt az interjút, kezdje azzal, hogy elképzeli, a hit által tudatosítja magában, hogy Mária egészen közel van, mellette van, akár a rózsafüzér imában, ahogyan arról korábban beszéltünk. Lehet ez egy nagyszerű „randi” Máriával, amikor egyik kezünkben a rózsafüzért tartjuk, a másikkal pedig Mária kezét fogjuk. Ő minden tizedről mesél majd Neked a Szívével, a szeme­ivel és az ajkával, Te pedig elképzeled, hogy Őt nézed, aki itt van melletted. Mosolyogtok egymásra, együtt imádkoz­tok. Ő mesél Neked Istenről, mesél az Atyáról, arról, hogy ki is a Mennyei Apukád, ki az Ő Fia, mesél a Szentlélekről. Ez csodálatos élmény… Mária a legmélyebb tapasztalatok világába vezet be Téged. Misztikus élményeknek nevezzük ezeket, a valóságban azonban nagyon is reálisak, mindenki számára elérhetők, aki ilyen bensőséges szeretetkapcsolatba lép Máriával. Ez nagyon egyszerű. Ha elkezded gyakorolni, meglátod, hogy olyan egyszerű, hogy szinte el sem hiszed. Hihetetlen, mekkora szeretetet és gyengédséget fogsz ta­pasztalni, ha Márián keresztül átadod az életedet Istennek.

– Azt mondta, hogy a megtérését Máriának köszönheti. És a hivatása? Az magától született? Gyakran mondjuk, hogy Mária vonz a szemináriumokba, a szerzetesrendekbe, hogy Tőle származnak a hivatások…

– Nem tudom, máshol hogy van, de a szalézi rendbe – ezt Don Bosco nagyon határozottan vallotta – senki nem lép be, akit ne Mária vezetne ide személyesen. Mária különösen szereti a fiatalokat, az ifjúság az Ő szeme fénye, II János Pál szavaival – a világ reménye. Ezért szerette a szentatya an­nyira a fiatalokat és ezért találkozott velük olyan szívesen, mivel tudta, hogy ők a világ reményei. Ezért elsődlegesen fontos ma is a fiatalok lelki fejlődésének kérdése. A világ­nak szüksége van olyan szerzetesekre, akik úgy formálják a fiatalok szívét, hogy képesek legyenek beleszeretni Istenbe.

Don Bosco azt mondta, hogy Isten minden harmadik fiút papnak hív. A probléma az, hogyan beszélünk mi, papok erről a fiúknak, hogy kialakítunk-e olyan közeget, amelyben a hivatások megérlelődhetnek, nem szégyel­lünk-e a hivatásról beszélni, és mi magunk nem bánjuk-e időnként azt, hogy papok lettünk. Hiszen a fiatal szenve­déllyel akarja követni azt, akiben egyenesen „lángol” a saját hivatása és annak értelme. Ha engem nem tölt el örömmel a hivatásom, ha nehezen viselem, ha untat (ez látszik rajtam, akár abban is, ahogy beszélek, amit teszek, ahogy teszem), akkor nem csodálhatom, ha a fiatalok nem akarnak követ­ni. Egyszerűen látják, hogy én magam szenvedek ebben a hivatásban.

– És ugyanígy nem akarják követni Máriát sem, mert ha mi magunk azt mondjuk, hogy Mária szolgái vagyunk, de köz­ben unottaknak látnak, akkor bizonyára nehéz Őt magát is vonzónak látniuk.

– Pontosan. Máriában lakni vagy imádság közben Vele beszélgetni – ez két különböző dolog. Beszélgethetek én va­lakivel naponta egyszer vagy kétszer, de együtt lakni vele az ő otthonában, ez egészen mást jelent. Don Bosco Máriában lakott a nap huszonnégy órájában. Ezért volt olyan sikeres és ezért lett szent.

/Részlet P. Dominik Chmielewski SDB Kegyelemmel teljes c. könyvéből/

Létrehozva 2025. január 3.