Mária IGEN-t mondott Istennek. Vállalta a meg nem értettséget, a bizonytalanságot, amikor a Megváltót szívébe fogadta. Saját testén keresztül nyitott utat Isten szeretetének az emberiség felé.

József is IGEN-t mondott a mennyei Atyának a földi atyaságra, és csendes, szolgálatkész gondoskodásával, példaadásával segítette, hogy a kis Jézus bölcsességben és kedvességben növekedjék az egész világ örömére.

A betlehemi pásztorok ugyancsak IGEN-t mondtak az angyalok szavára, és az emberi faj követeiként ott állhattak a Kisded jászola mellett.

A napkeleti bölcsek IGEN-jével a megváltás titka a választott nép „belügyéből” világraszóló evangéliummá vált.

Családommal együtt mi is többször megéltük már, hogy egészen különleges módon részesei lehetünk a karácsonyi várakozásnak: amikor egy-egy új családtag, egy-egy kisgyermek születésére készültünk. Sajátos adventek voltak ezek! Tudtuk, éreztük: valahol mi is a Jóisten nagy terveinek tevékeny szereplőivé válunk. Mint egykor Mária, József, a pásztorok, a bölcsek. Gyermekeink elfogadásán, fölnevelésén keresztül újra meg újra IGEN-t mondunk a mennyei Atyának. És általuk, velük szeretnénk IGEN-t mondani nemzetünk jövőjére, keresztény értékeinkre.

Úgy gondolom, nem elég csupán szomorkodnunk, keseregnünk azon, mi történik a fejünk fölött az országgal, világgal – mindannyiunknak ki kell mondanunk a magunk IGEN-jét az isteni Gondviselésre, hogy egy új évezred küszöbén ismét utat nyithassunk az Ő szeretetének.

Létrehozva 2013. augusztus 25.