Részlet Margaritha nővér könyvéből

Lukács evangéliumában olvassuk, amikor a pásztorok nyájukat legeltették, megjelent nekik egy angyal: „…az angyal így szólt hozzájuk: “Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. ¹¹Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,10-11) Ez az üzenet vajon csak az akkori pásztoroknak szólt? Épp azt olvassuk: Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Jézus azért jött a világra, hogy az egész emberiséget megmentse. És Ő minden ember megmentője és egyetlen megváltója. Ez az örömhír az egész világnak szól, nemcsak a keresztényeknek.

Amikor egyszer ismét Frankfurtba tartottam egy lelkinapra, megkérdeztem Jézust, miről beszéljek. Azt az egyértelmű választ kaptam, hogy Ő ezt csak később, a helyszínen fogja megmutatni. A lelkinapra nagyjából 300 ember jött el. Mint mindig, most is föltettem az elején a kérdést, ki az, aki először vesz ilyenen részt. Körülbelül 22 személy jelentkezett. Egy elegáns asszony fölállt, és azt mondta, ő protestáns, és hozzáfűzte: „De hiszen minden ember ugyanabban az Istenben hisz.” Ebben a pillanatban világos volt, melyik témáról kell beszélnem: Jézus Krisztus, az egyetlen megmentő és megváltó. Miután körülbelül másfél órát beszéltem erről a témáról, átmentünk a Legszentebbhez imádkozni.

Ehhez a szentségtartót¹ az oltárra állítottam.

_____________

¹ A szentségtartó egy kis tartó, amiben egy felszentelt ostyát őriznek. Egy áldoztató veheti ki a tabernákulumból és teheti az oltárra. Csak papoknak szabad azonban a felszentelt ostyát a szentségtartóból kivenni és egy szentségtartóba tenni.

Aztán letérdeltem a Legszentebb elé, és hangosan imádkoztam a mikrofonba: „Jézus, Te köztünk vagy. Te vagy az igaz Isten.” Mintha ennek a kijelentésnek a megerősítésére tenné, Jézus küldött egy jelet. Alig mondtam ki a mondatot, néhány személy elkezdett hangosan ordítani, forogtak a földön, és csapkodtak a kezükkel. Hangosan kiáltottam a mikrofonba: „Igen, Jézus, Te vagy az igaz Isten. Ha eljössz, az idegen isteneknek el kell tűnniük.” Rögtön rákezdtem a dicsőítésre, és a többi résztvevő bekapcsolódott. A segítőim gondoskodtak a rángatózó emberekről, és megnyugtatták őket. Én magam meg sem tudtam szólalni ettől az jelenségtől.

Az szentségimádás után minden egyes személlyel beszéltem, aki ezeket a feltűnő reakciókat mutatta. Az már világos volt, hogy ők mind idegen istenekben hittek, vagy más hitre tértek, bár meg voltak keresztelve. Egy asszony különösen sokáig feküdt rángatózva a földön. Fagyöngyöket hordott a nyakán és a csuklóin, és elmagyarázta nekem: „Ezek buddhista szerzetesek láncai; én buddhista lettem.” Felhívtam a figyelmét a következőre: „Keresztényként a keresztelőn megkapta Jézus eltüntethetetlen pecsétjét, amit soha nem fog elveszíteni. Mert ő már Jézus tulajdona, akit Ő értékes vére által szerzett meg a kereszten. Ezért ilyen különösen heves most a gonosz hatalmak harca, miután ő szabad akaratából átengedte magát a hamis isteneknek.

Az az ember, aki más vallásban nevelkedett, és nem keresztelték meg, nem éli meg úgy ezt a meghasonlottságot, mint ahogy az most nála érezhető lett. Jézus kijelentésére kellett gondolnom: “Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Előle tűnnie kell a sötétségnek. Miután hosszabban beszélgettem az asszonnyal, azt mondta, vissza fog térni a hitéhez.

Máté evangéliumában olvassuk, hogy szól az angyal Józsefnek: „Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,21). Innen tudjuk, hogy Jézus a világ megváltója. Már Jézus születése előtt 700 évvel szól Isten Izajás prófétán keresztül: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” (Iz 7,14) Ez tehát nekünk is azt jelenti, hogy ez az Isten mindig velünk van.

Később Jézus maga erősíti meg ezt a kijelentést Máté evangéliumában: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20). Jézus velünk van, akár érezzük, akár nem. Ő ma is köztünk él, ahogy ezt nekünk megígérte. Jeleket küld, hogy működik közöttünk. Ezt mindenki megtapasztalhatja, aki hisz Isten szavában, és aszerint él. Egy egykor művesét kapott asszony írta nekem:

„2004 júniusában egy lelki nap során meggyógyult az egyik lányom a bulímiájából, amiben öt évig szenvedett. Az egész család nagyon örült ennek, és néhány héttel később ismét elmentünk egy lelkinapra, hogy szívből köszönetet mondjunk ezért Istennek. A dicsőítés után, ami nekem új, de mégis annyira szép volt, Margaréta nővér megtartotta az előadását. Aztán imádkozott, és egy idő múlva azt mondta: ’Jézus azt szeretné, ha ma a vesebetegekért imádkoznánk; aki vesebeteg, az bátran jelentkezzen és jöjjön előre.’ Tíz évig volt művesém, és utána új vesét kaptam. Ez öt éve történt. Az átültetés óta viszont erősen fájtak a csontjaim, és szívproblémáim voltak. Mégsem akartam Margaréta nővér felhívására reagálni, mert a lányom gyógyulása már így is ajándék volt a számomra, és azt gondoltam: most inkább másoknak kell lehetőséget kapniuk. De nem jelentkezett túl sok ember; és akkor a három lányom hozzám fordult, és azt kérdezték: ’Mama, miért nem mész előre? Te is vesebeteg vagy!’ Ezt én Isten felhívásaként értelmeztem: tudtam, hogy Isten meg akar ajándékozni kegyelmével; nekem csak el kell fogadnom, és szívből hinni benne. Tehát előrementem, elmeséltem Margaréta nővérnek és segítőjének, Sunnynak a történetem. Ők és a többi résztvevő hangosan imádkoztak értem. Eközben egészen átengedtem magam Isten szeretetének, és mindig Jézus nevét kiáltottam. Az ima után azt mondta nekem Margaréta nővér: ’Jézus egész mélyen megérintette.’. Éreztem, hogy az egész testem ég. Ez Isten szeretetének tüze volt! A Szentlélek tüze! A boldogságtól sírnom kellett, és egész testemben reszkettem.

A könyvrészlet letölthető itt.

Megvásárolható a Marana Tha Kiadónál.

Létrehozva 2021. április 1.