Okkult apriori és keresztény hit – A kineziológia csapdája – Fedőnév: „természetgyógyászat” – Drogosok a metrón – A marihuána ártalmai – Klapka és a hasis – A cselédlány kiszalad – A kábítószer rokonsága a mágiával

Az előző fejezetben Betlehemi Boldog Mirjam életével szemléltettük, hogy a démoni megszállás jelenségét Isten olyan személyek életében is megengedi, akik a maguk részéről teljesen ártatlanok benne. Ez segített nyomatékozni az alapvető jelentőségű tételt: a megszállottság nem erkölcsi, hanem fizikai rossz. Isten persze nem öncélúan engedi a démonoknak, hogy egy ártatlant kínozzanak, hanem mindig valami nagyobb jó kedvéért, ami lehet az engesztelő áldozat, a Jézus megváltó szenvedésébe való bekapcsolódás, de lehet más is.

Mirjam életében a sok szemtanú által igazolt tagadhatatlan tény, a démoni légiók kegyetlen parádéja nyilvánvalóan azt a célt is szolgálta, hogy a racionalista 19. században demonstrálja a gonosz szellemek valóságát. Ez a demonstráció még ma is aktuális, mert sokan azt gondolják, hogy az exorcizmus ma már idejét múlta, és a démoni veszedelmekre való figyelmeztetés ártalmas „riogatás”. Ez azonban, sajnos, nem így van.

Mágia és hit c. könyvemben rámutattam, hogy a mai „ezoterikus” divat a keleti meditációkkal, okkult bölcsességekkel és alternatív gyógyító eljárásokkal olyan rejtett szellemi tényezők előtt nyitja meg a lelket, amelyeket ismeretlenül előlegezett bizalommal fogadnak el (okkult apriori). Az előlegezett bizalom a végtelenül szent Istent megilleti, ezt gyakoroljuk a keresztény hitben, amely feltétlen bizonyossággal fogad el olyan valóságokat, amelyeket nem látunk. Ilyenkor a lelkek megkülönböztetésének adománya működik alapfokon: a Szentlélek segítségével ráismerünk a végtelen isteni szentségre, és az imádás hódolatával fogadunk mindent, amit közöl velünk. Ahol azonban ilyen Szentlélekben fogant ráismerés nem születik a lélekben, hanem pusztán a rokonszenv, az ősi bölcsesség varázsa, a fülcsiklandó újdonság, az esztétikai élmény, a gyógyulni vágyás vagy egyéb pszichikai tényezők hatására fogadnak el tanokat, módszereket vagy más szellemi valóságokat, az értelem kritikájának gyakorlása nélkül, ez megnyílást jelent a megtévesztő lelkek előtt.

Az okkult apriori a keresztény hit démoni utánzata. Ezért tiltja a Szentírás és az Egyház a mágiát, mint Isten imádása elleni bűnt.

 A teológus feladata itt a rámutatás a mágia olyan formáira, amelyek nem árulják el azonnal magukat. Idézem egy fiatalasszony levelét:

Jobb vállam fájdalma négy-öt éven keresztül elég sok kellemetlenséget okozott számomra. Orvosok által javasolt módszerek (fizikoterápia, gyógyszeres kezelés) nem hoztak javulást. Ha hosszabb bevásárlásra, vagy sétára indultam, az állás következtében rettenetesen sajogni kezdett. Táskát nem tudtam erre a vállamra akasztani, terhet nem tudtam vele cipelni, emelni. Éjszakánként, ha ezen az oldalamon feküdtem, recsegett-ropogott az ízület. El voltam keseredve: „Most még csak húsz éves vagyok és ez már így lesz egész életemben? Meg fogok rokkanni? Ha majdan gyermekem születik, hogy fogom őt karjaimban tartani?”

A fájdalom megoldásának reményével a kineziológia elnevezésű, alternatív gyógyászathoz tartozó módszerhez fordultam. Ez a természetgyógyászati ág stresszoldásnak nevezi gyógyító eljárását. Egy problémára, mely lehet lelki és fizikai fájdalom egyaránt, két-három kezelést javasol. Természetesen anyagi ellenszolgáltatás fejében. A kineziológus hölgy, akihez elmentem, „oldotta a fájdalom mögött húzódó lelki problémámat”. Ne ijedjek meg – mondta – , ha a fájdalom felerősödik, „mert így távozik szervezetemből a felhalmozódott negatív energia”, pár nap múlva valószínűleg jobban leszek.

Ez így is történt. A vállammal kapcsolatosan több kezelésre nem volt szükségem, én azonban a javuláson fellelkesedve belemerültem a természetgyógyászatba. Olyannyira, hogy még a kineziológus oklevelet is megszereztem sok-sok idő, energia és pénz ráfordításával. Akkor meg voltam győződve arról, hogy ez a világ legjobb gyógyító és személyiségfejlesztő módszere.

Fél évvel megtérésem után (amikor a kineziológia okkult veszélyeit, csapdáit, kereszténységgel össze nem férő voltát felismerve felhagytam a természetgyógyászattal) azonban újra visszatért a már egyszer eltűntnek hitt fájdalom, és majd leszakította karom. Mivel Jézus Krisztus nevében ellentmondtam az okkult erőknek, azok visszaadták a betegséget, amit korábban elvettek tőlem, hogy fogva tartsanak.

Persze először kerülgető magyarázatokat kerestem. Majd férjemmel nekiestünk, hátha ki tudjuk onnan gyúrni a fájdalmat. Semmi változás. Ismét hasonló erősséggel kínzott, mint annak idején. Elkeseredtem ezúttal is, éppen úgy, mint akkoriban.

Létrehozva 2013. július 4.