Nemrég az egyik nagymamám eléggé meglepődött, mikor mondtam neki, hogy nem nézek híradót, mert szerinte rendkívül fontos dolog a tájékozódás. Ez után pár héttel telefonáltam egy kedves barátnőmmel, aki próbált velem beszélgetni az ukrán-orosz háborúról meg az izraeli konfliktusról, de abszolút nem tudtam hozzászólni, mert nem követem a híreket és nem is érdekelnek.

Ezekről eszembe jutott, hogy jó lenne írnom valamiről, amire Isten felhívta a figyelmemet az utóbbi években. Mégpedig arra, hogy rengeteg téma van, amivel teljesen feleslegesen foglalkozom, és sok olyan tevékenység van, amit csinálok, pedig nem lenne dolgom. Ezek miatt pedig nem jut elég időm, figyelmem és energiám az imára, a családomra és az otthonomra.

A covid alatt rengeteget foglalkoztam a hírekkel meg összeesküvés-elméletekkel. Szuper érzés volt tájékozottnak látni magam, olyannak, aki a „birka tömeggel” ellentétben tudja, mi az igazság. Mindez nem csak a gőgömet táplálta, igazából majdnem bele is őrültem abba, hogy állandóan mindenféle negatív dologgal foglalkozom akár az Egyházban, akár a világban. Ezt felismerve döntöttem el, hogy leszokom a hírek olvasásáról. A férjem úgyis olvassa őket, majd értesít, ha van valami fontos. Az egyházi negatív hírekről se kell tudnom, mert világos a számomra, hogy milyen folyamatok zajlanak, és az Egyház hagyományos tanításából tudhatom, hogy mi helyes és mi nem, függetlenül attól, a mai egyházi vezetés mit próbál terjeszteni.

Egyszerűen nem szeretnék olyan nő lenni, aki folyton csak tanul, de sosem jut el az igazság ismeretére:

„Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.”

(2Tim 3,1-9)

Később azt is felismertem, hogy sok mindent csinálok, ami felesleges. Ezek önmagukban nem rossz dolgok, csak nekem azok, mert nincs rájuk időm. Meg olyan a személyiségem, hogy hajlamos vagyok nagyon „rákattanni” dolgokra. Ezért nagyon oda kell figyelnem, mivel foglalkozom és mennyit. Ebben nagyon megerősítő a számomra egy ige, ami eléggé mellbe vágott annak idején, mikor először olvastam. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az evésre lehet vonatkoztatni, hanem mindenre, amit teszünk:

„Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól. Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt. Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után. Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége. A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.”

(Sir 37,27–31)

Le kellett mondanom tehát több dologról is, ami érdekelt és amit élveztem csinálni, de a lemondás nem mindig tragikus önelnyomás. Felszabadulást is jelenhet: felszabadulok arra, ami igazán fontos. Lemondok a kisebb álmaimról, hogy megvalósíthassam a legnagyobb álmomat, hogy jó katolikus, feleség, anya és háziasszony legyek. Nem foglalkozom bizonyos dolgokkal, hogy felszabaduljon a szellemi kapacitásom az imára, az elmélkedésre, a családomra való odafigyelésre.

Azt hiszem, nem normális, amit a mai világ sugall, hogy az a szuper nő, aki ezerféle dolgot csinál, ezer féle figyel, mindent elvállal… alig alszik, kávén él, de nem baj, mert így teljesíthet folyamatosan. Kinek jó ez? Neki és a családjának biztos nem.

Bizonyára vannak, akik nálam jobban tudják kezelni, hogyha egyszerre sok dolguk van, de talán nem árt, ha mindannyian elgondolkozunk azon, nincs-e tele az életünk és a fejünk felesleges dolgokkal. Hiszen már akkor is tulajdonképpen százfelé kell figyelnünk, ha csak feleségek, anyák és háziasszonyok vagyunk: az Istennel való kapcsolatunkra, önmagunk ellatására, a férjünkre, a gyerekeinkre, az otthonunkra, a rokonságunkra, a barátainkra. Ha csak ezekkel foglalkozunk, arra se tűnik elégnek a nap 24 órája – még akkor sem, ha valaki nagyon fegyelmezett, energikus és jól bánik az idejével. Hát még úgy, hogy sokunkra sajnos ezek egyike se jellemző.

Akkor mi a megoldás? Legyünk szellemileg beszűkültek? Talán durván hangzik, de azt mondom: vannak, akik számára ez az egyetlen megoldás. Szűkítsük be a szellemünket, hogy kitágulhasson arra, amit Isten akar nekünk tanítani. Zárjuk be az agyunkat a világ elől, hogy oda tudjunk figyelni igazán a szeretteinkre. Mondjunk le a túl sok időt és figyelmet igénylő tevékenységeinkről, hogy igazán jól tudjuk végezni a házimunkát és a családunkkal való foglalkozást, és így örömet és felüdülést tudjunk mindebben találni. 

Teljes cikk

Létrehozva 2024. október 27.