Annak idején homiletika professzoromtól, Bryan Chapelltől tanultam, hogy a hiteles igehirdetésben három elem van: logosz, pathosz és ethosz. Ez valójában a klasszikus arisztotelészi retorikafelfogás jól ismert triásza. Mindhárom elem elengedhetetlen ahhoz, hogy az üzenetünk a hallgatók számára meggyőző legyen. Valahogy úgy, ahogy Pál apostol a fiatal thesszalonikai hívőknek írta: „Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.” (1Thessz 1,5-6)

A hiteles megszólaláshoz először is szükséges maga a logosz. A logosz az üzenetünk verbális tartalma, annak belső koherenciája, logikája, felépítése, igazsága. Hazugságra is lehet meggyőző kommunikációt építeni, de az hosszú távon nem lesz hiteles. A logosz igazsága teremti meg az üzenetünk fundamentumát. A logosz önmagában azonban kevés a hiteles megszólaláshoz, szükség van pathoszra és ethoszra is.

A pathosz a megszólalás érzelmi háttere. A pathosz azt közvetíti a hallgató felé, hogy a megszólalót hogyan érinti az, amiről beszél. Az üzenet akkor meggyőző és hiteles, ha megtörténik az érzelmi azonosulás, ha van a szavak mögött meggyőződés, illetve ha nincs ellentmondásban az átélt érzelem az üzenet tartalmával. Ha valaki nevetve sajnálkozik egy tragédián, vagy keserű arckifejezéssel gratulál egy esküvőn, saját üzenetével kerül ellentmondásba. Ha a prédikátor unott szavakkal beszél az evangélium csodás hatalmáról, vagy frivol könnyedséggel viccelődik a bűnbánatról, maga teszi hiteltelenné az üzenetét.

Van azonban egy harmadik elem is, ez pedig az ethosz, ami a beszélő vélelmezett jellemére utal. Arisztotelész szerint ez a három közül a legfontosabb komponens. Ha a hallgatók hitelesnek tartják a beszélő jellemét, akkor sokkal könnyebben figyelnek a beszélő szavaira és hamarabb hiszik el neki a pathoszt is. Az ethosz megítélésének nagyon fontos része, hogy a hallgatók érzik-e, hogy a beszélő a javukat keresi. Ha kétségbe vonják a megszólaló jellemét, illetve azt, hogy jó szándékkal mondja, amit mond, hiteltelen lesz mind a pathosza, mind a logosza.

Pál esetében jelen volt a kommunikációban mindhárom elem. A thesszalonikaiak örömmel fogadták az igét, mert a szavak (logosz) erővel és meggyőződéssel (pathosz) jutottak el hozzájuk, tudva, hogy Pál és társai hogyan éltek közöttük és az érdekükben (ethosz). Természetesen ott volt a meggyőző üzenetük mögött a Szentlélek is, aki nélkül senki sem juthat Krisztusban való üdvözítő hitre, a Szentlélek azonban a logosz, a pathosz és az ethosz egysége által juttatta őket meggyőződésre.

Ha hitelesen akarunk megszólalni, először is vizsgáljuk meg a jellemünket és a motivációinkat (ethosz), majd azt, hogy mi az üzenetünk igazsága (logosz), végül pedig hogy hogyan kapcsolódunk a szívünk érzelmeivel (pathosz) az üzenetünk igazságához! Ha ez a három nincs összhangban egymással, nem lesz hiteles a megszólalásunk.

Forrás

Létrehozva 2024. március 20.