Nem igazán vagyok oda a román ortodoxokért, de mégis, a múltkor belenéztem a YouTube-on egy moldvai sztárec tanításába. Szerintem egy elég fontos témát boncolgatott, éspedig a sztárlelkészek képmutatását. Ő ezt úgy nevezte, hogy “slavā deșartă“, ami hiábavaló dicsőséget, dicsőségvágyat, meg az alázat és az üdvös bűnbánat hiányát jelenti. Az említett sztárec részletesen elmagyarázta, hogy mi a probléma az egyes lelkészek hívek általi felkapottságával és sztároskodásával…

Ezeket, kezdetben, legtöbbször jó szándék indítja, de időközben beférkőzik a gonosz, a kevélység bűnének kisértésével. A kisértést nemcsak az ördög viszi végbe, hanem hozzájárulnak a hívek is, meg a hallgatóság is. Az eredmény gyakran egy lelkész félresíklott élete és szolgálata lesz, meg egy rakás megtévesztett hívő. És végül, a kárörvendő Sátán kuncog a markába…  Megjegyzem itt, hogy a sztárlelkész kategóriába beleértem a világiakat is, akik egyes lelkiségekben Isten országáért helytelenül apostolkodnak…

A sztárlelkészek kísértéseinek területei

1. A tudomány és a tanítás adománya

Ennek az adománynak a kiváló és csillogó gyakorlása a hívek előtt, a sok elismerés, a siker, a dicséretek, szereplések a sajtóban, a kiadott könyvek a boltokban, stb., mind-mind elvezetik a sztárlelkészt a ki vagyok én vagy lám mit értem el lelki állapotba. Igaz, talán felötlik benne néha, hogy mindez Isten kegyelméből van, de azért mégiscsak az van, hogy: mit valósítottam meg… Divatos manapság a tanításokat poénkodásokkal, elmés fordulatokkal feldobni, cifrítani, jópofáskodáskodni és a humoros inteligenciát villogtatni. A kegyelem ereje helyett eljött a stílus ideje (1Kor 17-18)… Ez kevélység és hiábavaló dicsőség, az önmagasztalásnak és az önmegvalósításnak kisértése…

2. A gyógyítás adománya

Ritka adomány, hasznos, de nagyon veszélyes arra nézve, aki gyakorolja. Valamikor, egy bizonyos szent, amikor az imájára valaki helyben meggyógyult, rögtön elrohant és elrejtőzött, hogy elmeneküljön a tömegtől és a dicséretektől. Ma meg ott vannak az emberek által felkapott gyógyító imaszolgálatosok… Az imaalkalmakon gyúródnak, a sokféle bajokkal küszködő szegény emberek. A gyógyítót (vagy az állítólagos gyógyítót) valósággal istenítik. Ez is egy nagy kísértés…

3. Az erő adománya

Ez úgy nyilvánul meg, hogy amikor imádkoznak az emberekért és illetik őket, akkor azok lélekben elnyugodnak, kidőlnek és a földre esnek. Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy a lelkész (sztárlelkész) érintése által, vagy a lehelete által, a Szentlélek kegyelmének ereje földre dönti az embereket. A földre dőlt ember akár fél órát is lehet a földön, önkívületi állapotban, csöndben vagy kacarászva, vagy esteleg rángatózva, attól függően, hogy gyógyítja, vigasztalja vagy szabadítja őt a Szentlélek. Ez Isten szeretetének látható megnyilvánulása. A jelenségről olvashatunk az evangéliumban is, a getcemáni kertben történt eseményeknél…

(Jn 18:6) Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek.

A megkülönböztetés kulcsa a próféta lelki gyümölcsei (Gal 5:22). Ha rosszak a lelkének gyümölcsei, akkor hamis a próféta is, és hamis a szolgálata is…

(Mt 24:24) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna.

Az adomány mindenképp Istentől való, de ennek az adománynak is nagy a kisértése… Egyesek odáig fajulnak, hogy elképesztő arroganciával gyakorolják a kapott erőt. Megtekinthető az interneten, hogy van olyan lelkész, aki öltönyének suhintásával vagy ököllegyintésével kaszabolja a tömegeket anélkül, hogy megérintené őket, és azok dőlnek ki a padlóra, mint a dominókockák. A lelkész meg rohangál a színpadon, mint egy győztes wrestling harcos, aki jól odavágta az ellenfelét a ring padlójára…

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. október 3.