Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.

Több helyen is ír az Ószövetség a tizedről, melyet az Úrnak kell adni, hogy papok és a leviták ebből mutassák be a különböző áldozatokat a sátornál vagy a templomban. Ennek jó része végül a leviták megélhetését szolgálta, hiszen amikor felosztották az ígéret földjét, Lévi törzse nem kapott részt, róluk a népnek kellett gondoskodni. (MTörv 18.1-8) Az ő feladatuk volt az Úr szolgálata. (Ennek mintájára sok közösség, gyülekezet most is maga tartja el a lelkészét, lelkipásztorát.) Az emberek a terményeik, állataik tizedét mintegy hálából, jó illatú áldozatként adták az Úrnak. Ez kapásból nagyon fontos szerintem, hogy az emberek

hálából adták a tizedet. Nem a kötelesség motiválta őket elsősorban, hanem a hála, amit a Lélek indított bennük Isten jósága miatt.

A Krónikák könyvében szerepel, hogy Hiszkija király idején nagy megújulás volt, amikor visszatértek Istenhez, lerombolták a bálványokat és elkezdték megadni ismét a tizedet az Úrnak. (2Krón 31.5-6) „…Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. […] amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek.„ Izrael fiai bőségesen adtak. Hála töltötte el a szívüket, ismét felé fordultak és nem volt számukra kérdés, hogy köszönetet mondjanak neki ilyen formán is. Olyan jó volna ezzel a szent buzgalommal, őszinte hálából adni a tizedet.

A Biblia az örömteli adakozásnál sem áll meg. Amikor a tizedről beszél, ami saját bevételeinket nézve is jelentős összeg, nemcsak egyszerűen egy tizedet kér, hanem az első tizedet. (MTörv 18.4) „…add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját” Más fordításokban úgy fogalmaz, hogy a terményed zsengéjét, vagyis a legfrissebbet, a legelsőt. Aki nem fizet tizedet, annak meglehetősen sokkoló lehet, ha belegondol, hogy az aktuális költségvetéséből le kellene faragni valahogyan 10%-ot, hogy tizedként odaadhassa, ráadásul nem a maradékból, hanem máris a legelején, amikor még azt sem tudjuk mi mindenre kell majd költeni. A férjemtől és tőlem is sokszor kérdezték már, hogy ezt hogyan lehet kivitelezni. Hogyan lehet ekkora összeget nélkülözni hónapról hónapra? Számunkra éppen ez a „zsenge”, az első rész jelenti a megoldást. Rögtön a fizetés után kifizetjük a tizedet az Úr céljaira. Azzal a pénzel nem is számolunk sajátunkként. Egyik hónapról a másikra nyilván ezt nehéz meglépni, de fokozatosan növelve az összeget el lehet érni, vagy egy fizetésemelésnél is könnyebb ezt elkezdeni. De ezek csak gyakorlati dolgok. Számomra sokkal fontosabb üzenet, hogy

az elsőt adjuk Istennek. A legjobbat. A legszebbet. Mert ő az Isten. Mert számomra élő dolog, hogy ő Szent és Mindenható.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. augusztus 28.