13. Hiszem a katolikus keresztény Anyaszentegyházat,
a szentek közösségét

1.

Az emberek nem szeretik, ha tömegemberek közé sorolják őket. Mindenki egyéniség akar ma lenni. Mindenki keresi a módját, hogy megvalósíthassa önmagát. Egy dologra azonban nem  gondolnak, hogy az önmegvalósítás csak Isten által lehetséges, mert Istenben van elrejtve a mi igazi személyiségünk. Nem azáltal leszünk valakik, hogy úgy élünk mint a vadak az őserdőben, nem törődve senkivel, nem figyelve az erkölcsi szabályokra, kulturált viselkedésre. Nem az ösztönök kiélése az önmegvalósítás alapja, hanem a felépülés a hitben, igazságban és szeretetben.

Egyházunk közösségének nagy szüksége van igazi, jellemes, bátor, céltudatos emberekre. Mindig voltak, de most valóban kellenének világformáló személyiségek. Ilyen volt Jézus is, az Egyház alapítója.

Az igazán nagy egyéniség is belátja, hogy tartoznia kell valahová. Nem fél, hogy belevész a közösségbe, de azt sem hiszi, hogy joga volna a saját képére átformálni a többi embert. Neki is meg kell tartania az életben – amiképpen nekünk is – az emberi együttélés általános szabályait.

Egyértelműen el kell fogadnunk Jézus tanítását. Ő azt akarta, hogy követőinek serege szent közösséggé váljék, melyet az apostolok és utódaik vezetnek, s benne helyet adnak minden népnek és a legkülönbözőbb adottságú, természetű embereknek.

Amikor a „nagy Hiszekegyben”, a Nicea-Konstantinápolyiban az Egyházat jellemezzük, egyúttal így imádkozunk:

„Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat!”

2.

Nézzünk utána a Bibliában, hogy Egyházunk tényleg olyan-e, amilyennek a Hitvallás tartja. Lássuk elsőnek a születése napjaiban készült képet, a pünkösdit!

3.

Egyházunk egységes

„Együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté – Alfeus fia –, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel, állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

Néhány nap múlva pedig valamennyien elteltek Szentlélekkel. (ApCsel 1,13k)

Jézus Egyháza tehát az a közösség, ahol a hívek a Szűzanyával és az apostolokkal egységben élnek, és ahová leszáll a Lélek.

Az apostolok nemcsak Jézussal és a Szentlélekkel való egységét biztosítják az Egyháznak, hanem az irányítás, a vezetés egységét is. Ők tudnak a legtöbbet Jézusról és ők kezdték el a világ népeit megnyerni Országa számára.

Az egység nem emberi szervezkedés eredménye, hanem Jézus akarata és kegyelme: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi” (Jn 17,11).

4.

Egyházunk másik ismertető jele a szentek közössége.

A szent azt jelenti, hogy a Szentlélek élteti és tagjaiban kialakítja Krisztus képét, aki egyedül a Szent. Ezt a közösséget – még élő tagjait is – hitvallásunk a szentek közösségének nevezi. Egyházunk három helyen él: itt a földön, ezt nevezzük küzdő Egyháznak, a tisztítótűzben, ezt nevezzük szenvedő Egyháznak, és a mennyei dicsőségben, ezt nevezzük megdicsőült Egyháznak. Mi imádkozhatunk a tisztítótűzben levőkért, a mennyei dicsőségben lévők imádkoznak értünk. Így éli meg az egységet az imában ez a hatalmas közösség.

A szentek közössége azt is jelenti, hogy az egész földön a katolikusok között ugyanazok a szentségek, a karizmák, az imák, a szentmise formája, a liturgia.

A megszentelt élet alapfeltétele, hogy teljesen átadjuk magunkat Istennek. Rábízzuk magunkat, hogy Ő éljen bennünk. Mi bűnösök vagyunk, és bűnre hajló a természetünk, de ha szívünkbe fogadjuk Jézust, ha engedjük, hogy Ő éljen bennünk, akkor az Ő szentsége valósulhat meg az életünkben.

Ezt az utat járták példaképeink a szentek, Mennyei Édesanyánk: Mária, számtalan testvérünk Szent Teréz anya, Szent Pió atya, Szent Fausztina, Szent István, Szent Erzsébet, Szent Margit és még sokan mások. – Szentek voltak, mert Istennek adták az életüket, Őt szolgálták és ebben a szolgálatban ki is tartottak.

Jézus Egyháza szent, mert szent az Alapítója, szent a tanítása, és szenteket nevel.

Főpapi imájában Egyháza szentségéért is imádkozik Jézus: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság” (Jn 17,15. 17).

Egyházunk nevében a katolikus jelző azt jelenti, hogy Jézus ezt a közösséget szánta minden népnek, minden embernek. Mindenki számára édesanyának kell lennie: ezért a neve is Anyaszentegyház. Így kívánja ezt az Apostol példája is, aki az anya gyöngéd szeretetével gondozta „újszülött” híveit (vö. Gal 4,19).

Katolikus vagy egyetemes azt jelenti, hogy Egyházunk minden keresztény embernek szól és az egész földön elterjedt.

Egyházunk apostoli

Jézus Egyházát az apostolokra bízza, az apostolokat pedig Péterre, aki közöttük az egység megőrzője. Péternek ezt a nagyon nehéz szolgálatát Jézus imádsága is segíti.

Jézus Egyházában Szent Péter és az apostolok utódai, mint Krisztus hitének és szeretetének tanúi őrzik az egységet egymás között és a rájuk bízott hívek között.

5.

Az az igazság, hogy Egyházunk egy, szent katolikus és apostoli, nem elméleti megállapítás, hanem mindegyikünk lelki tulajdonsága, ismertető jele is.

Egyházunk mindent megtesz, hogy a közösséget, a hit és a szeretet egységét még áldozatok árán is megőrizze. Ugyanakkor a legjobb nevelő, aki szentek mérhetetlen sokaságát adta Istennek és a társadalomnak. A szent, ha legegyénibb ember is, a közösséghez való hűségben tudja megvalósítani önmagát.

A katolicitás nyitottságot követel tőlünk az egyén, a világ és a emberiség nagy problémái iránt.

Az apostolság parancsa pedig napjainkban Jézus Krisztus szeretetéért is sürget bennünket.

6.

Az Egyház értékei

a.) Ahhoz, hogy az Egyházról igazi képet tudjál kialakítani, vissza kell térni az első századok Egyházához. Ott olyan közösséget látsz, amely Isten terve szerint épült, Jézus Krisztus által.

“Az Egyház továbbadja Jézus tanítását és szeretetének ajándékait: a keresztséget, az Eucharisztiát és a Szentlelket.” (Dr. Gál Ferenc: Dogmatika.)

b.) Hangsúlyozott az Úrral való személyes kapcsolat. Magánházaknál vagy akár a folyóparton (ApCsel 16,13) jönnek össze imádkozni. Tudatában vannak gyarlóságaiknak, ezért fontos számukra a bűnbánat (megtérés).

A közösség életét a testvéri összetartozás jellemzi. Szívesen megosztják javaikat a rászorulókkal. Mindenben segítik egymást; fontos számukra, hogy testvérük rendezett, az evangéliumnak megfelelő életet éljen. Az öröm és a béke jellemző az összejövetelekre.

c.) “Az Egyház az az intézmény, melyet Isten azért hozott létre (és azzal bízott meg), hogy megszerezze az embereknek az üdvösséget, mely Jézus Krisztusban van.” (Yves Congar: Szeretem az Egyházat.)

Az üdvösség nem olyan, mint egy dologi ajándék, hanem az isteni kegyelem és az emberi jóakarat együttműködéséből jön létre. “Isten meghívja és képesíti az embert az együttműködésre, de a meghívást el kell fogadni.” (Gál u.o.)

Sőt, komoly önmegtagadással harcolni kell, hogy kitarts Isten mellett! A keresztséggel “beleszületsz” az Egyház közösségébe, de utána törekedni kell Isten akaratát mindenben megtalálni és azt megvalósítani. A szülők hanyagsága a hitre nevelésnél, a marxista-materialista ideológia kényszere, a környezetből kapott rosszindulatú vélemények sok embernél odavezettek, hogy teljesen elveszítették a keresztségben kapott kegyelmet és Jézushoz, valamint az Ő Egyházához való tartozást. Ma adj hálát keresztségedért és újítsd meg odaadásodat Jézusnak! Ő üdvösségre vezet Egyháza által!

d.) Én azért szeretem az Egyházat, mert egy abszolút biztos értékrendet adott nekem. Gondold csak el, hogy az elmúlt kétezer év alatt mennyi filozófia, ősi kultúra, társadalmi szerkezet omlott össze! Vagy a huszadik század “szabad” erkölcse mennyire feje tetejére állította az értékeket, szokásokat, viselkedést, divatot, szemléletmódot, magatartásformákat?

Joggal kérdezhetné egy mai fiatal:

“Ki mondja meg nekem, mi a jó, és hogy mit kell tennem?”

Mi, keresztények, egyértelműen felelhetjük: Jézus Egyháza, amely értékrendjében ugyanazt hirdeti ma is, mint az Úr kétezer évvel ezelőtt. Szeresd Istent egész szívedből, felebarátodat mint önmagadat, ezért ne hazudj neki, ne lopj tőle semmit, ne élj vissza bizalmával, tiszteld testét és lelkét, ne mondj róla rosszat! Ezt az értékrendet azonban csak tudatos önmegtagadással (aszkézissel) leszel képes megvalósítani.

“Az aszkézissel válunk képessé Krisztus követésére, az evangéliumi tanácsok megvalósítására.” (Gál Ferenc u.o.)

e.) Az Egyház példaképeket állít eléd. Szűz Máriát – Jézus anyját – és a szenteket. Szűz Mária a hit engedelmességével szabad akaratából, teljesen rábízta magát Istenre. Hősiesen végigjárta a hit útját a megtestesüléstől Jézus kereszthaláláig. Ugyanakkor édesanyaként is tiszteljük, hiszen az Egyház Krisztus misztikus teste. Aki tagja ennek a testnek, az Máriához, mint gondoskodó, közbenjáró, együtt érző anyához fordulhat.

Vele együtt kell még szólnunk a szentekről. Szenteknek nevezzük ma azokat, akik hősiesen gyakorolták a szeretetet és akiket az Egyház szentnek nyilvánít. A szentek Isten jelei a materialista világban. Sugározzák, hogy van a látható világon túl egy mindennél értékesebb ország, az Isten Országa.

Ennek eléréséért érdemes minden áldozatot meghozni, mindenről lemondani, mert ez felülmúlja a legmerészebb elképzeléseket is. Hirdetik életükkel azt is, hogy az Evangélium megvalósítható. Lehet úgy élni a mindennapi élet feladatai között, hogy Jézus teljesen lefoglalja az ember szívét. Kérdd ma védőszented közbenjárását!

7.

Szeretnél jó barátok között élni?

Az Egyház misztériuma

a.) Gertrud von Le Fort német költőnő megtérése után írt egy verset az Egyházról, amely egy csodálatos képet állít elénk. Amikor a városok még álomba merülnek (a rablók betörnek, mások lakmároznak), a szerzetesek fölkelnek zsolozsmázni, a papok megkezdik a reggeli misét. Az egyház imádkozik az egész világért, hogy ne a rossz győzzön, hanem a jó, ne a gyűlölet, hanem a szeretet.

Napóleon, hatalma csúcsán tett egy olyan kijelentést, hogy néhány év múlva el fogja taposni az egyházat. Eltelt a néhány év, és a száműzetésre ítélt Napóleon halálos ágyához kérte az egyház papját, hogy bűnei alól feloldozást nyerjen és magához vehesse az eucharisztiát. A pap feloldozta és imádkozott üdvösségéért koporsója fölött. Mindezekben van valami vonzó nagylelkűség. Hiszen ha valakiről azt halljuk, hogy bosszúállás helyett jót tett ellenségével, azt nagyra értékeljük és csodáljuk – ezt teszi az Egyház 2000 éves történelme folyamán állandóan. Hogy voltak hibái is? Ez természetes, hiszen emberekből áll, akik hibáznak is…

De légy igazságos, a hibák mellett mérhetetlen sok az a jó, amit az Egyház adott az emberiségnek. Mit gondolsz, ki foglalkozott az emberek tanításával, betegek ápolásával, művészetekkel azokban a századokban, amikor még a barbárok csatazajától és lakmározásától volt hangos Európa? Az Egyház papjai és szerzetesei. Nem voltak “állami” iskolák és kórházak, de voltak önfeláldozó papok, szerzetesek, nővérek, akik életüket áldozták az emberekért. (Ezt sajnos a mai történelemkönyvek “elfelejtették” megírni.)

b.) A legutóbbi zsinat (1962-65) úgy fogalmazott, hogy az egyház Isten egész népét jelenti. Te magad is az egyházhoz tartozol. Te miért nem vagy jobb? Mert ha te rossz vagy, akkor rajtad keresztül az egyház is rosszabb, ha pedig jó vagy, akkor általad az egyház is jobb. A felelősséget akarom fölébreszteni benned. Nem szabad rákenni az egyház bajait csak a papokra. Közös a felelősség! Tegyél valamit azért, hogy a környezetedben fölragyogjon az egyház szépsége. Mert az egyház szép, hiszen Isten szépsége áll mögötte… az Ő akaratából született… Ő tartja fenn Szentlelke által. Amikor valaki az egyházat szidja, bizonyos értelemben Istent is szidalmazza, mert az egyházon keresztül adja Isten azt a kegyelmet, hogy megismerjük és szeretni tudjuk Őt.

c.) Aquinói Szent Tamás írta, hogy aki a legkisebb lépéssel is közelebb vitt valakit az üdvösséghez vagy a lelki növekedéshez, az többet adott neki, mintha a világ minden kincsét adta volna. Mert a világ kincse egyszer semmivé válik, de a lélek belép az örökkévalóságba. Küldetésed van! Ne légy közömbös ismerőseid, rokonaid elhanyagolt hitéletével kapcsolatban! Ne engedd, hogy a szakadékba zuhanjanak! Tégy valamit értük hittel és szeretettel… ez ma nagyon fontos! Ha mást nem, adjál nekik hitről szóló videofilmeket, DVD-t vagy könyveket, vagy beszélj nekik Jézusról… mert így nagy kincset adsz nekik, ami nagyon kedves az Úrnak. “Krisztus összes tanítványa – írja a II. Vatikáni Zsinat – az imádság gyakorlatában kitartva és együtt dicsőítve Istent (ApCsel 2,42-47) adják oda magukat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul (Róm 12,1), mindenütt tanúskodjanak Krisztusról, és az érdeklődőknek adjanak számot az örök élet bennük élő reményéről (1Pt 3,15).” “A megkereszteltek az újjászületés és a Szentlélek kenete által szent papsággá lesznek, hogy lelki áldozatokat mutassanak be.” Láthatod ezekből a sorokból, hogy számítanak rád, fontos vagy Isten szemében, aki azt akarja, hogy építő tagja légy egyházának.

d.) Ebben a feladatban (az Örömhír továbbadásában) segít neked a Szentlélek. Ugyancsak a zsinat írja, hogy a “Szentlélek Isten népét alkalmassá és készségessé teszi sajátos kegyelmekkel a különféle feladatok és munkák elvégzésére. »A Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele« (1Kor 12,17)… Ezeket a karizmákat hálaadással és vigasztalódással kell fogadni, mert mindig időszerűek és hasznosak az egyházban.” A karizmák az önzetlen szeretetre épülnek. Kezdd el igazán szeretni Istent és az embereket, rövidesen megtapasztalod, hogy a Szentlélek hatalmas dolgokat visz végbe rajtad keresztül.

e.) Jézus sokat vár tőled! Azt, hogy egészen megszenteld az életedet. Jézus minden egyes tanítványát “különbségtétel nélkül hívta az életszentségre, amelynek Ő a szerzője és bevégzője… hiszen mindegyikükre elküldte a Szentlelket, ezt a belső, mozgató Erőt, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből, teljes elméjükből és minden erejükből (Mk 12,30), és hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus szerette őket (Jn 12,34;15,12)…

Minden egyes világi hívő legyen az emberek előtt a feltámadott és élő Jézus tanúja és az élő Isten jele. Valamennyiüknek a Lélek gyümölcseivel kell táplálniuk a világot (Gal 5,22) és szét kell árasztaniuk abban a Szentlelket, a szelídek, szegények és békességesek bátorítóját, azokét, akiket boldognak hirdetett az Úr az Evangéliumban (Mt 5,3-9).” (II. VATIKÁNI ZSINAT: Az Egyházról 38,40.) Látod mennyi szép és nagyszerű gondolat a te egyházban való szerepedről? Mennyit valósítasz meg ezekből?

Megfontolandó kérdések

70. Ki ma az Egyház látható feje?
71. Kik az Egyház püspökei? Ki a te püspököd? Plébánosod?
72. Kik segítik a püspököket küldetésükben?
73. Melyek Jézus Krisztus Egyházának ismertető jegyei?

Rövid liturgika

Részvételünk másvallású istentiszteleten – Hitünket törékeny cserépedényben őrizzük. Nem ajánlott más vallási istentiszteletre járni. Kivétel, ha az ilyen istentiszteletet a polgári tiszteletadás egyik módjának tekintjük.

Ha nincsen módunk katolikus szentmisére mennünk, résztvehetünk ortodox (görögkeleti) istentiszteleten. Sőt kérhetjük a pap (pópa) szolgálatát a bűnbánat szentsége, az Eukarisztia, a betegek kenete kiszolgáltatásában.

Kislexikon

A rítus azt jelenti, hogy az azonos hitet valló katolikus keresztények saját egyházi törvények, böjti fegyelem és szertartások által vallják meg hitüket.

Ortodox (görög), pravoszláv (szláv): jelentése: igazhitű.

Görögkeleti: A római Egyháztól különvált keresztény közösségeket, melyek azonban mind a hét szentséggel élnek, nevezzük ortodoxoknak. (szerb ortodox, orosz ortodox, stb).

Beszéljük meg!

A vallási statisztika szerint a hét-milliárdos emberiség jelentős része napjainkban is istenhívő:

31% keresztény; ebből 58% katolikus (kb. 2 milliárd)

23% mohamedán,

több mint 20% a keleti vallások híve

9% zsidó

10% még primitív, természeti vallások híve,

6% hitvallás nélküli.

Létrehozva 2024. augusztus 26.