12. Egyházunk Krisztus titokzatos teste

1.

A média romboló hatása miatt sok emberben teljesen hamis kép alakult ki az Egyházról. Összemosódott bennük az Egyház és az egyháziak fogalma. Kétségtelen, hogy voltak olyan egyházi emberek, akik a történelem folyamán súlyos bűnöket követtek el. De az Egyház, amelyben a Szentlélek működik, és amelyet Pál apostol Krisztus misztikus testének nevez (1 Kor 12,27), szent, és csodálatos. Én nagyon hálás vagyok az Egyháznak:

– mert általa megismerhettem Jézus Krisztust, aki Szabadítóm és Üdvözítőm lett,

– mert a keresztség által Isten gyermekévé és a mennyország örökösévé tett,

– mert általa megismerhettem egy értékrendet, amelyre, mint biztos alapra ráépíthetem az életemet,

– mert a bűnbánat szentségében újra és újra leveszi vállamról a bűn terhét, és új életet ad,

– mert testvéreket adott mellém, akiknek hitéből tanulhatok és megerősödhetek,

– mert közvetítette számomra a Szentlelket, aki által személyes kapcsolatba léphettem az Atyával és a Fiúval,

– mert általa megismerhettem mi a jó és mi a rossz; és a segítségével elkerülhetem a gonosz lélek cselvetéseit,

– mert az örök élet tanításával megadta azt a bölcsességet, hogy világnézetemet és életemet szilárd alapra helyezzem.

Úgy kell szemlélni az Egyházat, mint lelki közösséget, amelybe mindenki beletartozik, akinek a szívében Jézus él. Ez azonban felelősséget is hordoz magában. Minden imánk, önmegtagadásunk, áldozatunk, szeretetünk szebbé, és erősebbé teszi az Egyházat. Minden bűnünk, szeretetlenségünk, áldozattól való húzódozásunk gyengíti az Egyházat, sőt rombolja.

2.

A Szentírás gyakran tanít Isten és az emberek összetartozásáról. Így szól egy erre vonatkozó ígéret: „Én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek”. Közösségről van szó, melyben az emberek keresik egymás kezét, kapcsolatot teremtenek egymással. Úgy tapasztalták ugyanis, hogy együtt jobban megtalálják, ami életükhöz szükséges, elsősorban Istent. Ez az egymásratalálás legszebben keresztény vallásunkban valósul meg. Vallási közösségünk neve: Egyház.

Egyházunkról azonban már az első pillanatban látszik, hogy nem csupán vallásos jóemberek közössége. Az Egyházat Jézus gyűjtötte össze és tartja együtt az Újszövetségben. Ebben Ő az első, Ő az, ami a fej az emberi testben.

3.

Az Egyház titkáról Szent Pál ír a legszebben:

„A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.

Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy.

Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,12–20. 27)

4.

Az Apostol írás közben bizonyára valamelyik kedves közösségét tartotta szem előtt. Keresztségük és hitük közös. A Jézusban való életüket nagyon komolyan veszik. Szeretik és szolgálják egymást, imádkoznak és dolgoznak egymásért. Senki sem él önmagának. Még örömüket és bánatukat is megosztják. Szinte lehetetlen, hogy mindez csak úgy magától menjen. Az Apostol magyarázatot keres.

A magyarázat Jézus, aki övéivel marad a világ végéig. Kéri övéit: „Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15) Együtt tartja, magáénak vallja és építi a testet, fejként irányítja a különböző rendeltetésű tagokat. Egyházában valósítja meg élete célját: Isten országát.

Ezt az országot meghirdette, Egyházát pedig megalapította. A kettő úgy tartozik össze, hogy Isten országának kincseit: a tanítást és a bűnbocsánatot az egyházi közösségekben találjuk meg a legbiztosabban.

5.

Mi, katolikusok örülhetünk, hogy teljes mértékben Jézus igazi Egyházához tartozunk. Az ember nem születik katolikusnak, azzá kell válnia. Ha pedig igazán katolikusok akarunk lenni, akkor nyitottan kell fogadnunk a más kultúrájú emberek másképp megélt hitét is.

Az Egyház egysége nem unalmas egyhangúság. Éppen a hitben, a fegyelemben és a szentségben való egység teszi lehetővé, hogy földünk annyira különböző népei, akár a legkülönbözőbb adottságú emberek, egyaránt katolikusok lehessenek.

Ez a mi hitünk

Az Egyház az a közösség, amelyben Krisztus él, és amelyet Krisztus éltet. Tagjai pedig a keresztség és a többi szentség által Krisztushoz és egymáshoz tartoznak, mint a test tagjai a fejhez.

Megfontolandó kérdések:

59. Mi az Anyaszentegyház?
60. Kik tartoznak a katolikus Egyházhoz?
61. Ki alapította az Anyaszentegyházat?
62. Ki az Anyaszentegyház láthatatlan feje?
63. Kit tett Jézus Krisztus az Anyaszentegyház látható fejévé?
64. Hány Egyházat alapított Jézus Krisztus?
65. Miért alapította az Úr Jézus az Egyházat?
66. Kikhez szól az Egyház küldetése?
67. Kik tanítják az Egyházban tévedés nélkül az igaz hitet?
68. Miben nem tévedhet a tanító Egyház?
69. Mi biztosítja az Egyház tévedhetetlenségét?

Kislexikon

A keresztény szó eredete – Először Kr.u. 60 körül a szíriai „Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek” (ApCsel 11,26). Keresztény magyarul Krisztus-követőt jelent.

Protestáns (szószerint: tiltakozó) egyházak: a katolikustól főleg a 16. század első felében, a hitújítás kapcsán elszakadt keresztény közösségek.

Az evangélikusok vagy lutheránusok Luther Márton, a reformátusok vagy kálvinisták Kálvin János, az anglikánok pedig VIII. Henrik angol király hitújítása miatt szakadtak el.

Rövid liturgika

Keresztény egység-hét: – Főpapi imájában (Jn 17) Jézus azért is könyörgött, hogy akik benne hisznek, legyenek mindnyájan egyek, amint Ő is egy az Atyával. A századforduló táján a protestánsok azt kezdeményezték, hogy jan. 18-tól 25-ig az egész világon imádkozzanak a kereszténység egységéért. Az utóbbi évtizedekben Egyházunk is magáévá tette ezt a kezdeményezést, melynek görögösen ökumené a neve.

Ökumenikus istentisztelet – A katolikus és más keresztény egyházak között sajnos még mindig lényeges hitbeli eltérés van. Ezért nem ünnepelhetik közösen a teljes egység jelét és biztosítékát, az Eukarisztiát. Közös találkozások alkalmával az istentisztelet csak igeliturgiából áll, melyet a testvéregyházak lelkészei közösen végeznek.

Beszéljük meg!

Az emberi közösségek változnak: elmúlnak, újak alakulnak. Jézus azt akarta, hogy Egyháza örökre (a világ végéig) fennmaradjon.

Áldásos szerepe van-e a kereszténységnek az emberiség életében?

A leghatározottabban igen! Ugyanis szüntelenül hirdette, és tagjai révén megvalósította az igazi emberi értékeket, így:

a.) az igazságot: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21);

b.) a békességet: „Boldogok a békességben élők, mert Isten Fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9);

c.) az emberiességet, és megbocsátást: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12);

d.) a művelődést: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, mint a csillagok” (Dán 12,3).

Óda az Egyházról

Ó, édes otthon!
Mindenkinek való!
Hány beteg árnyék oldalog körülted;
Minden fél-ember elkerülget,
De tárt karokkal lelkendez feléd
Minden, ami életre való.
A törpe-torz, a darabban maradt
Holtig keresi benned a helyét;
Aki épségnél horgasabbra nőtt,
Gerendáidba veri fejét.
Ám aki épp embernyi ember,
Azt két arkangyal vezeti feléd:
Emberösztön és emberértelem;
S zörgetnie sem kell, mert a kegyelem
Feltárja előtte az otthon küszöbét.
Az otthonét,
Amelyben gyereknek gyönyörűség lenni,
Amelyért küzdeni férfinak érdemes,
Amelynek kebelén édes elpihenni. (Sík Sándor)

Létrehozva 2024. augusztus 17.