Augustin-Marie Aubry atya, a Ferrer Szent Vince Testvériség perjelének prédikációja a Chartres-ba tartó zarándokoknak Pünkösd vasárnapján

Jöjj, Szentlélek, és küldd el a mennyből fényed egy sugarát!
Hogy megvilágosítsd lelkünket titokzatos sorsunkról.

Van egy kérdésem mindnyájatokhoz, akik az oltár előtt gyűltetek össze, és mindnyájatokhoz, akik távolról követitek ezt a pünkösdi szentmisét, a chartres-i zarándoklat szentmiséjét: kedves zarándokok, tudjátok, mi a sorsotok?

***

Amikor tegnap reggel elhagytuk Párizst, tudtuk, hogy úticélunk a Chartres-i székesegyház. És tudtuk, hogy ahhoz, hogy elérjük ezt a célt, gyalog kell mennünk, anélkül, hogy eltévednénk vagy elcsüggednénk.  De a mi háromnapos zarándoklatunk a földi életünk képe.

A szent város

Ennek az útnak a célja egy katedrális: egy kőből készült katedrális, amely a mennyei Jeruzsálemet jelképezi, azt a várost, amelyet Szent János látott, és amelyet Apokalipszisében leír:

„Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.” (Jel 21, 2-3).

Ez a szent város a mi életcélunk.  Isten ott lakik az emberekkel.  Mit tesznek a választottak az Ő jelenlétében? Énekelnek. Énekelnek egy Sanctus-t, azaz egy örökké újra kezdődőt; egy Te Deumot, az egész mennyei udvarral együtt; egy Magnificatot, egyesülve a mi Szűzanyánkkal, a Paradicsom Királynőjével.

Nos, mi az énekük témája?  Isten dicsőségéről énekelnek, amelyet végre birtokolnak, hiszen most már a világosságban élnek.  A hevületben a hit és a remény eltűnik, és csak a szeretet marad meg.  Ez inspirálja mindazt, amit az áldottak tesznek és mondanak.  Isten megismerteti magát velük: „Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” (1Jn 3,2). Képesek lesztek a napra nézni, és fénye által ti magatok is a napsugárrá változtok. „Ma még csak tükörben, homályosan látunk “, írja Szent Pál, „akkor majd színről színre” (1Kor 13,12) Ez a ti sorsotok: szemtől szembe lenni Istennel.

Lisieux-i Szent Teréz, aki elkísér minket a mai sétán, egyszer egy nagyszerű verset írt a mennyországról. Ez összefoglalja minden gondolatát, és ezekkel a szavakkal végződik:

Vágyom, hogy átöleljen az Ő szeretete,
Látni akarom Őt, és örökre hozzá akarok csatlakozni,
Ez lesz számomra a mennyország…
Ez a sorsom – szeretetből élni!
(A szeretet által élni, 1895. február 26.)

A te sorsod az, hogy lásd Istent és egyesülj vele.

Tánc az angyalokkal

Amikor Fra Angelico, a dominikánus festő a paradicsomot akarta ábrázolni, azt mutatta, hogy az oda belépőket angyalok fogadják. Mindannyian együtt táncolnak egy elbűvölő gyűrűben, egy ember, majd egy angyal, majd egy ember, majd egy angyal.  Ki akarja kihagyni az ünneplést?  Ki olyan ostoba, hogy későn érkezik oda?  Sietnünk kell, időben oda kell érnünk az ünnepi terembe.

***

Chartres felé zarándokolsz, de a végzeted a mennyország.  Ez azonban felvet egy másik kérdést.  Vajon a vágyad méltó a sorsodhoz?  Vagy talán azt mondjátok magatoknak: „A menny túl magas nekem! Túl messze van, és túl nehéz elérni.  A mennyország a nagy szenteknek való, nem pedig egy hozzám hasonló átlagos hívőnek.”

Ha valóban ezt mondjátok, akkor tévedtek.

A keresztény ember méltósága

Vágyaidnak két dolgon kell alapulniuk: azon, hogy mi vagy, és azon, hogy mit kívánsz.  Hadd beszéljek először arról, hogy mi vagy.

Téged Isten teremtett.  Az Ő képére és hasonlatosságára teremtett téged, és az Ő bölcsességének és jóságának gyümölcse vagy.

Halhatatlan lélekkel rendelkezel; az örökkévalóságra vagy teremtve, és dicsőségre vagy formálva.

„Keresztény, emlékezz méltóságodra!”

Másodszor, mit kívánsz?  Lépj magadba, és gondolkodj a következőképpen: „A paradicsomi szentek nem valami más anyagból készültek, mint én.  Ha ők képesek voltak megvalósítani a sorsukat, miért ne tehetném meg én is?”

Vágyainkat úgy kell idomítani, mint ahogyan egy állatot idomítunk.  Így fokozatosan erősödnek és szélesednek, míg végül ugyanolyan képességünk lesz, mint amilyet a szentek élveztek.  Ahogy Szent Teréz fogalmaz:

„Szeretettel dolgozni azt jelenti, hogy buzgón dolgozni; a szerető szív előre szalad, vagy inkább repül.  Semmi sem túl nehéz számára, és semmi sem állíthatja meg.”

Ilyen nagyszerű és erős a vágy, ha nyitott Isten kegyelmére.

A vágy perverziója

Sajnos azonban benned is megvan az az erő, hogy Isten veled kapcsolatos szándékait semmissé tedd.  Az Egyház, Krisztust követve, mindig is azt tanította, hogy lelkünk állapota az örökkévalóságban attól függ, hogyan cselekszünk ebben az életben.  Hadd idézzek az úgynevezett Athanáz-féle hitvallásból, amely az Egyház első századainak hitéről tanúskodik, különösen a keresztény Galliában:

„Akik jót cselekedtek, azok az örök életre mennek, akik pedig rosszat cselekedtek, azok az örök tűzre.  Ez a katolikus hit, és aki nem tartja meg szilárdan és hűségesen, az nem üdvözülhet.”

Szabadnak lettetek teremtve, és így elárulhatjátok Isten szeretetét.  Ha vétkezel, egy misztériumot taposol el; hiábavalóvá teszed a vágyat, és elűzöd a Szentlelket, akit a keresztségben kaptál.  Az igazságtalanság vagy tisztátalanság vagy istentelenség bűneivel eltorzítanád Isten képmását benned.  Ha vágyaid a teremtményekhez kötődnek, sorsod az lesz, hogy Teremtőd nélkül élj – nem fogod látni Istent, soha nem éred el igazi célodat…

Chartres-i zarándokok, vegyetek erőt magatokon!  Újítsátok meg magatokban Isten képmását, és legyetek méltók a célotokhoz.  Féltek az előző életetek miatt, annak sok, csúnya bűne miatt?  Pedig a bűn Isten kegyelmének zabhegyezője!  Legyen a mai nap az, hogy megváltoztatod életedet, megtisztítva vágyaidat.  Ne a teremtményekre nézz többé, hanem a Teremtőjükre.

Azért jöttünk össze, hogy együtt járjunk, mert tudjuk, hogy egy út áll előttünk: ez az út vezet a bűnből a kegyelembe, a langyosságból a buzgóságba, a csupán átlagos életből a szentségbe.

És a fontos kérdés nem az: „Hányan vagyunk, akik Chartres-ba gyalogolunk?”  Sokkal inkább az: „Hányan változtatjuk meg az életünket, mire odaérünk?”

Pünkösd Lelke

Zarándoktársaim és barátaim: legyen ez a pünkösd mindannyiótok számára a buzgó gyónás alkalma.  A bűnbánat ébressze fel bennetek újra az Isten iránti vágyat: a vágyat, hogy meglássátok az Ő arcát és elérjétek a sorsotokat.

Halljátok meg, hogy Isten ezen a pünkösdön az Ő szolgálatára hív benneteket.  Olyan apostolokra van szükségünk, akik mindenütt felszítják az Isten iránti vágyat.

***

És így, ennek a hatalmas gyülekezetnek, amely a kereszt mögött jár a szentek nyomában és angyalok kíséretében, ezt mondom: ha hűségesek maradtok hivatásotokhoz, amely Isten dicsőítése, akkor földi utatok a mennybe vezető út lesz, és a hit ideje átadja helyét a Szentháromság látásának, akit imádunk.  Mert a mi igazi hazánk az örökkévalóság.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. május 24.