„Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13)

Az ötös lottó nyertesei sokszor hónapokig nem merik átvenni a pénzüket, mert félnek! Mit nyertek akkor azok, az álmatlan éjszakákon kívül? Ha viszont száz forinttal ki tudtunk segíteni egy rászorulót, olyan örömöt nyerhetünk, amit senki sem vehet el tőlünk.

Mindez mellett az ilyen tettünket odafönn is „jegyzik”! („és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint” (Jel 20,12b.)

„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan meg. tartjuk.” (Zsid 3,12-14)

A régi egyházi hagyomány szerint, amikor János, Efezus püspöke közel száz esztendős volt már és nagyon ritkán tudott elmenni a templomba, a gyülekezet annyira vágyott Jézus utolsó élő tanítványa után, hogy két igehirdető társa karon fogta és bevitte az efezusi templomba az öreg Jánost és tiszteletteljesen megkérték, hogy még utoljára mondjon valamit a gyülekezetnek. És a régi hagyomány szerint az egész igehirdetése, mondanivalója ez az egy mondat volt: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”

Engem mindig nagyon mélyen meghat és inspirál, ha valaki öregségében summázni tudja a mondanivalóját, a lényeget egyetlen mondatban tudja sűríteni. Jánosnak a Lélek által megadatott, hogy a lényeget tudta mondani, a legfontosabbat, hiszen ő írta le, hogy az Isten szeretet (1Jn 4,8).

Ha valaki megkérdezné, hogy több, mint négy évtizedes szolgálat után miben foglalnám össze, hogyan summáznám igehirdetésemet, miben látom a csúcsot, a lényeget, azt felelném, amit János: a legnagyobb a szeretet. Ennél nagyobb hatalom, mint a jézusi szeretet, az agapé, nincs. Azt látom, hogy ha valamiért érdemes élni, még ha sokszor úgy tűnik is, hogy nem érdemes, mert kiütik kezedből a szívedet, akkor ez az. És abban látom Krisztus mindenkori tanítványának pecsétjét, az tesz valakit tanít­vánnyá ma is, hogy a vezérszava: MÉGIS. Ez az ember nem szeretetreméltó, MÉGIS szeretem, addig szeretem, míg meg nem puhul a szíve. Ha nem áll velem szóba, én akkor is szólok hozzá. Ha nem érdemli meg, én akkor is megbocsátok. Ha nincs semmi örülni valóm, én akkor is mosolygok és megpróbálok örülni, mint az öreg Pál, bilincsek között, a börtönben, halála előtt, aki ezt írja: „ Örüljetek, ismét mondom örüljetek” (Fil 4,4).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2023. június 29.