Hajnalok hajnalán, amikor még sötét van és mindenki alszik, mintegy Jézus sírjához megyek ki, amikor kézbe veszem a szentírást. A napi olvasmányok a leplek, melyekbe testét csavarták. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a sír üres, a leplek alatt nincs senki.

Rémületes ez az üresség, mely az írásokból tátong, és saját benső ürességemhez társulva már-már kétségbe ejt. Megízlelem a Szentlélek nélküliség állapotát, amilyen sötét, puszta és kietlen a világ volt a teremtés hajnalán, mielőtt Isten Lelke lebegett volna a vizek fölött. Maga a szentírás is élettelen szöveg őnélküle, sőt még annál is rosszabb, mert a betű öl, s csak a Lélek az, aki éltet.

Azonban jön Húsvét hajnalának angyala, és figyelmeztet: „Miért keresed a holtak között az élőt? Nincsen itt, feltámadt!” Nincsen a mindennapi rutintól elszürkített bibliaolvasásban, nincsen a pusztán elméleti szövegmagyarázatban, nincsen a saját életem igazolását kereső értelmezésben. A szentírásban jelenlévő Urat nem tarthatja fogva az én szűkös gondolat- és érzésvilágom sírja. Krisztus a Bibliában is a Szentlélek által él. A Szentlélek támasztja fel minden alkalommal a mondatok és szavak sírboltjából, ha valóban vele akarok találkozni. Pontosabban engem támaszt fel halottaimból, engem emel fel abba a magasságba, ahol ő van s ahonnét a sugalmazott szentírási igék valók.

S amit ilyenkor kapok, az elmondhatatlanul több, mint amit vártam. Nem tudományos meglátás, nem elvont tanítás, hanem elmémet megvilágosító kicsi fénysugár a roppant feketeségben, szívemet lángra lobbantó apró szikra, melytől tüzet fog egész bensőm. Nem ezt tapasztalták meg az emmauszi tanítványok is, hallgatva a feltámadt Krisztus szentlelkes exegézisét?

De jó is volna, ha újra és újra így találkoznánk a szentírásban Krisztussal! Ehhez kérjük a Szentlelket, hogy lelkünkben világosságot gyújtson, s így végre megértsük, ne csupán az eszünkkel, hanem egész lényünkkel, hogy milyen reménységre hívott meg minket az Atya, hogy milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet a szenteknek, vagyis nekünk készített, és hogy milyen mérhetetlenül nagy a hatalma fölöttünk – olyan nagy, hogy a halálból is feltámaszt, és Fiával együtt dicsőséges jobbjára emel.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. október 21.